A harmadik T

A szerkesztő véleménye
Váczi István
2012-10-04 06:04
Saját rekordját is megdöntötte a fideszes törvénygyár, amikor egy nappal a hétfői rendkívüli kormányülés után már be is tiltotta a nyerőgépeket. A konkrét intézkedést mindenki megítélheti világnézete, erkölcsi érzéke, avagy üzleti morálja szerint, noha a teljes tiltás hatékonysága több mint kétséges. Az internettől elzárt, kistelepülésen élő szegényeket leszámítva a játékosok megtalálják a pótszert, amely jó eséllyel nem generál majd adóbevételt.
Ami igazán jellemző a kormányzatra, az maga az eljárás. Nemcsak a rajtaütésszerű törvényalkotás, hanem az is, ahogyan a hatalom látványosan semmibe veszi az érintett gazdasági szereplőket. Sőt, kifejezetten azzal indokolja a gyorsaságot, nehogy esélyük legyen befolyásolni a döntést.

Ha ez volt a cél, összepacsizhatnak az illetékesek, sikerült csőbe húzni a szektort, amely már amúgy is csak vegetál. Tavaly óta a működő nyerőgépek száma 22 ezerről 2000-re csökkent. Más kérdés, hogy társadalmi szinten egyáltalán ennyire is szükség van-e, ám egészen hétfőig úgy tűnt, hogy folyamatos távfelügyelet mellett maradhatnak a gépek. Az ágazat cégei ezért több százmillió forintot fektettek az átállásba. Jobban tették volna, ha elrulettezik a pénzt.

Ezzel új fejezetet nyitott az Orbán-kormány, a szocialista kultúrpolitika három T-jét a magángazdaságra adaptálva. A támogatott kategóriába tartoznak a sok munkahelyet teremtő, főként termelő beruházások. Az ezeket végrehajtó vállalatokat nem lehet államosítással fenyegetni vagy különadókkal zrikálni, hiszen akkor egyszerűen más országba viszik a fejlesztéseket. Rosszabb helyzetben vannak a helyhez kötött szolgáltatók. Nekik az extra terhek mellett azzal is számolniuk kell, hogy a kormány időről időre állami vetélytársat ereszt rá egy-egy szektorra vagy vállalatra, és utána annak lejt a pálya. A harmadik T eddig hiányzott, de most ezt is kiadta a (szavazó)gép.

Ez a lépés is segít megérteni, miként lavírozzuk magunkat egy olyan helyzetbe, amelyben a gazdaságpolitika már tényleg csak abban bízhat, hogy jövőre elromlik az emberek hűtője, ezért nő a fogyasztás. A beruházások bővülését nehezen is lehetne várni, ha a kormány és a parlament két nap alatt lenulláz egy egész ágazatot, még ha annak társadalmi hasznossága vitatható is. A kiszámíthatatlan szabályozási környezetben nem csoda, hogy utoljára a 90-es évek közepén fektettek be ilyen keveset új és megújított eszközökbe a vállalatok. Mindez a gazdaság további zsugorodását vetíti előre. Másfél évtizede a hanyatlást éles fordulat, bő fél évtizedes fellendülés követte, de ehhez most nemcsak a külső, hanem a belső feltételek is teljesen hiányoznak.