Szakmai körökben kifejezetten jónak tartották, tartják a METÁR-t már amennyi megismerhető volt belőle. Mindenképp előremutató, hogy technológiák és méret szerint differenciál, valamint hogy a korábbi kötelező átvételi rendszernél kiszámíthatóbb. A támogatás időtartama és a volumen valamennyi zöldenergia-fajta esetében azonos lenne, csak a támogatás mértéke változna, de ez is pontosan kalkulálható lenne előre.
Nagyobb falat ez az átalakítás, mint eredetileg gondolták – ebben látja a késedelem egy fontos okát az egyik, megújuló források fejlesztésében vezető magyarországi társaság vezérigazgatója. Lapunknak nyilatkozva megjegyezte, hogy a tervezett, sőt a megkezdett megújuló beruházások 99 százaléka megtorpant. A lehető legrosszabb, ami történt – érvel –, ugyanis a korábbi rendszert felfüggesztették, mondván, hamarosan jön az új. Azt viszont senki nem tudja, hogy ez mikor következik be. Iparági vezetők szerint ennél még az is sokkal jobb lett volna, ha azt mondják 2010-ben, hogy öt évig nem lesz új támogatási szisztéma. Ehhez ugyanis lehetett volna alkalmazkodni. Most azonban az iparág nem tudja mihez tartani magát. Ráadásul, ha a befektetők esetleg mégis elszánnák magukat a beruházásokra, a bankok ilyen körülmények között, amikor nincs érvényes és kiszámítható szabályozási rendszer, nem hajlandók hitelezni.
MINDEGY, CSAK OLCSÓ LEGYEN
A paksi bővítés forrásaink szerint csak az egyik ok, amiért a kormány nem foglalkozott még érdemben az új megújulóenergia-támogatási rendszerrel, jóllehet az bevezetésre készen áll. A csúszás előjelei már korábban is megmutatkoztak. Tavaly először Olajos Péter klímaügyekért felelős helyettes államtitkár távozott a fejlesztési tárcától, utóbb kiderült, épp a METÁR előkészítésével kapcsolatos késedelem miatt. Nem sokkal ez után Bencsik János energetikáért felelős államtitkár is felmentését kérte, végül Fellegi Tamás tárcavezető is felállt a bársonyszékből. Bencsikkel komoly támogatót vesztett el a zöldenergia ügye. Az irányítása alatt kidolgozott nemzeti energiastratégia hosszú távon nukleáris, megújuló- és szénbázison képzelte el az ország energiaellátását. A zöldforrások fejlesztésére alapvetően a hőenergia-termelésben látott komoly lehetőséget a koncepció. A jelenleginél azonban még az akkori hozzáállás is sokkal inkább épített a zöldenergiára. Egyelőre találgatni sem nagyon lehet, hogy a kabinet mikor veszi újra elő a METÁR tervezetét.
Úgy tudjuk, a költségektől való félelem is fékezi a folyamatot. Korábban egy Moszkva, Lisszabon, Kiotó háromszög határozta meg az energiapolitikai döntéshozatalt, amelyben Moszkva, az orosz energiahordozó-import az ellátásbiztonság, Lisszabon a megfizethetőség, Kiotó pedig a klímavédelem jelképe volt – magyarázza egy energiaipari forrásunk, utalva a nemzetközi egyezményekre. Mára ez a háromszög összeomlott, és egy egyenes lett belőle, amelynek elején a megfizethetőség áll, azután következik az ellátásbiztonság, és a harmadik helyre szorult a klímavédelem.
Mivel az ár elsődleges szemponttá vált, nem meglepő, hogy majd minden európai országban, így Magyarországon is előtérbe került a szénbázisú energiatermelés. Bár csak hosszabb távon és egy esetleges ellátásbiztonsági vészhelyzet esetére, de vizsgálatok folynak arról, hogyan lehetne a két-háromszáz évre elegendő magyarországi lignit- és szénvagyont hasznosítani. Állami források és támogatás nélkül azonban ez sem megy majd. Ezt jól szemlélteti az is, hogy az utolsó mélyművelésű szénbánya és a hozzá kapcsolódó Vértesi Erőmű működtetéséhez már jó ideje minden magyar villamosenergia-fogyasztónak hozzá kell járulnia a szénfillérek formájában.
Az első számú kérdés tehát ma nem az, hogy miként lehet minél gyorsabban és hatékonyan kizöldíteni az energiaszektort, hanem az, hogy mitől lesz minél olcsóbb az ellátás. A megújuló energiák hasznosítása azonban alapvetően tőkeintenzív tevékenység. Nem működik megfelelő állami támogatás, szabályozás nélkül. A zöldenergia költségeinek meg kellene jelenniük a fogyasztók számláiban.
BIZONYTALAN KÖRNYEZET
Ma viszont aligha lesz olyan döntéshozó, aki bevezetne bármilyen olyan támogatási rendszert, amely tovább növelné az árnyomást a háztartási energiaárakon – állítják energiaipari elemzők. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy még azokban az országokban is visszakoznak, amelyek az elmúlt években a magyarországinál jóval bőkezűbben támogatták a zöldenergia-termelést. Ilyen például Csehország, Szlovákia vagy épp Németország. Az elsősorban időjárásfüggő zöldforrások, vagyis a nap- és a szélenergia-termelés megugrása mindenhol rendszerszintű problémákat eredményezett. Márpedig ezek megoldása, kiküszöbölése igen költséges. Talán csak a vízerőművi kapacitásokban bővelkedő országokban nincsenek ilyen gondok, amilyen például Ausztria. A vízerőművek gyorsan, olcsón kezelik a szélkerekek és a napelemek hullámzó termelését.
A szabályozási rendszer hiányosságai mellett további probléma a befektetési környezet bizonytalansága. Az ágazati invesztorok tartanak attól, hogy a magyar hatóságok akár visszamenőlegesen is megváltoztatják a szabályokat. Ilyen körülmények között pedig végképp semmi esélyük jelentős zöldenergia-befektetéseknek. Nem véletlen, hogy azok a multinacionális társaságok, amelyek globálisan hatalmas összegeket fordítanak a zöldenergia-termelés fejlesztésére, Magyarországon nincsenek jelen, vagy nem költenek ebben a szegmensben, és nem is terveznek ilyen jellegű befektetéseket.
Ez nemcsak a globális klímavédelem szempontjából gond, hanem azért is, mert Brüsszel elég elszántnak tűnik azzal kapcsolatban, hogy 2020-ban keményen bevasalja a tagországok vállalásait. Csökkenteni kell a légszennyezést, javítani az energiarendszerek hatékonyságát és növelni a megújuló energia arányát. A magyarországi döntéshozók ez utóbbival kapcsolatosan ma azzal nyugtathatják magukat, hogy az Európai Bizottságnak küldött időközi jelentésünkben a megújulók arányának növekedéséről számoltunk be. Ezt az arányt azonban az energiafogyasztás csökkenése okozta, nem a megújuló források fejlesztése – mondja ifjabb Chikán Attila, az Alteo Zrt. vezérigazgatója.
A szakember osztja sokak félelmét: amikor eljön a számonkérés ideje, akkor legfeljebb meghosszabbítják azoknak a régi, amortizált, eredetileg szénbázisú nagyerőműveknek a működési engedélyét, amelyekben szenet és biomasszát tüzelnek együtt. Ezek egy letűnt technológia képviselői. A kérdés ágazati szakértők szerint nem is igazán az, hogy az uniós direktívát teljesítjük-e vagy sem. Sokkal inkább az, hogy tényleg tenni akarunk-e a klímaváltozás ellen, és egy valóban fenntarthatóbb rendszerben szeretnénk gondolkodni hosszabb távon. Ha igen, akkor nem is a megújulótermelés támogatására, hanem a kutatás-fejlesztésre kellene költeni annak érdekében, hogy a technológiai fejlődést gyorsítsuk, s a mainál olcsóbb és egyszerűbb zöldenergia-forrásokat alkalmazzunk.
 |
Zöldáram számokban
Több száz olyan cég lehet Magyarországon, amely a megújuló források hasznosításával foglalkozik. A zöldáramtermelők száma ennél kisebb, száz-egynéhány ilyen vállalkozás lehet. Köztük vannak például nagy bevásárlóközpontok, amelyek részben napenergia-hasznosítással biztosítják villamosenergia-igényüket. Igazán nagy zöldenergiatermelő cég fél tucat lehet, beleértve az Alteo Nyrt.-t, az Elmib Zrt.-t vagy a Magyar Villamos Műveket is. Az ágazat árbevételére vonatkozóan csak becslésekre lehet támaszkodni. Az elmúlt évben a kötelező átvételi rendszerben (kát) kifizetett támogatások értéke 41,2 milliárd forint volt, ebből 23,3 milliárdot kaptak a zöldáramtermelők, 17,78 milliárdot a kapcsoltenergia-termelők és 102 milliót a hulladékégetők. A zöldáramtermelők bevételének a kát mintegy harmadát teheti ki.