Bankrablás a láthatáron! Borítékolható, hogy a nemzeti pénzügyi felügyeletek nem repesnek az örömtől amiatt, hogy a jövő év elején az Európai Központi Bank (EKB) személyében csendőrt küldenek rájuk. Az Európai Bizottság tervei szerint ugyanis az EKB idővel átveszi a valutaövezet mind a 6000 hitelintézetének felügyeletét. Az egységes bankfelügyeleti mechanizmus az első komoly lépés lesz a leendő európai bankunió irányába. Ennek végső formája egy európai alapból fedezett egységes betétgarancia-rendszert és egy bankszanálási alapot is magában foglalhat.

Az európai ernyő alá kerülő felügyelet 180 fokos fordulatot jelent a jelenlegi szisztémához képest, ami az anya- és a fogadó országok pénzügyi felügyeleteinek együttműködésére épül. Bár a jövőben sem szűnne meg a nemzeti felügyeletek szerepe, a pénzügyi stabilitással kapcsolatos kérdésekben követniük kell az EKB utasításait. Ha úgy tetszik, ez lesz az ára annak, hogy várhatóan a jövő évtől a valutaövezet tagállamainak pénzéből az új, állandó válságkezelő alapon, az ESM-en keresztül úgy dobjanak mentőövet a bajba jutott bankoknak, hogy az ne növelje az érintett országok államadósságát és ezen keresztül az országkockázatokat.

A nemzeti szuverenitás ilyen fokú átruházása érthetően gondolkodóba ejti a valutaövezeti kormányokat. Még jobban elgondolkodtatja viszont azokat az államokat, amelyek nem tagjai az eurózónának. A költségvetési paktum után néhány hónappal, egy éven belül már másodszor kell döntenie Magyarországnak is arról, hogy csatlakozik-e valamihez, ami bár első pillantásra nem tűnik túl vonzónak, egyesek szerint mégis a kisebbik rossz lehet. A rekordgyorsasággal kidolgozott jogszabályi javaslat ugyanis a belső piac egységét szem előtt tartva annak a tíz uniós tagállamnak is felkínálja a részvétel lehetőségét az egységes felügyeleti mechanizmusban, amely jelenleg nem tagja a valutaövezetnek.

ÉKET VER
Ebben a pillanatban csak az tűnik bizonyosnak, hogy Nagy-Britannia a költségvetési paktum után ebből a kezdeményezésből sem kér. A mechanizmus létrehozásáról ugyanakkor a 27 uniós tagállamnak egyhangúlag kell dönteni. Ebből az is következik, hogy a szuperfelügyelet végleges formája valószínűleg emészthetőbb lesz a tíz nem eurózónatag számára, mint az a javaslat, amelyet nemrég az Európai Bizottság tett le az asztalra. A zónán kívüli országok, így Magyarország is, attól tartanak, hogy a javaslat éket ver köztük és a már belül lévő államok között. Az egyik fő kifogás Brüsszel javaslatával szemben az, hogy a rendszerhez csatlakozni kívánó országok kötelezettségei és jogai nem állnának egymással arányban. Törvénybe kellene iktatniuk azt, hogy mindenben alávetik magukat a felügyeleti hatóság, vagyis az EKB döntéseinek, saját felügyeleteik csak megfigyelőként vehetnének részt a vitákban. Szavazati jog viszont nem illetné meg őket. Még akkor sem, ha történetesen az ő hitelintézeteiket érintő döntésekről van szó. A következő hetek és hónapok feladata lesz egy olyan mágikus formula megtalálása, amely mindenkinek kielégíti az igényeit.

Brüsszelben egyébként meg vannak győződve arról, hogy a valutaövezeten kívüli országoknak is érdekükben áll a csatlakozás. Elsősorban azért, mert az EKB olyan minőségi garanciát jelent, ami növeli a befektetők bizalmát. A Figyelőnek nyilatkozó brüsszeli források szerint további előnnyel járhat, hogy a nemzeti pénzügyi felügyeletek sokkal több információhoz hozzáférhetnek majd, mint jelenleg. Így például a jellemzően euróövezeti multik tulajdonában lévő leányintézmények adatait ma látja a helyi felügyelet, az anyacégéét viszont nem. Ebben a keretben a PSZÁF például csak az osztrák vagy olasz anyabank magyarországi leányvállalatával kapcsolatos információkhoz juthat hozzá, míg az európai rendszerben már az egész hitelintézeti csoport működésére ráláthatna.

A Figyelőnek nyilatkozó hazai szakértők elismerték, hogy a fent említett előnyök valóban léteznek, ugyanakkor a szavazati jog hiánya mellett több más kockázati tényezőre is felhívták a figyelmet. A szóban forgó országok közül több, így Svéd- és Csehország, de Magyarország is büszke jól működő bankfelügyeleti rendszerére. Attól tartanak, hogy az ezen a területen még zöldfülű EKB ernyője alatt tevékenykedő hatóság a közös európai együttható logikája alapján túl kesztyűs kézzel bánik majd a hitelintézetekkel, növelve a hazai kockázatokat. Ehhez szorosan kapcsolódó aggodalom, hogy egy több ezer bankra kiterjedő, hatalmas felügyeleti rendszerben aprócska pontok lesznek a kis országok hitelintézetei, amelyekre félő, hogy nem jut majd kellő figyelem.

Ha jelenleg nem is több puszta feltételezésnél, mindenképpen elgondolkodtató az az érv, amely szerint a kívülálló országok bankszektora az új keretben potenciálisan versenyhátránynak lenne kitéve. A valutaövezethez tartozó hitelintézetek ugyanis a jövőben likviditási problémák esetén hozzáférhetnének az ESM kölcsöneihez, a nem eurózónabeli bankok ugyanakkor nem. Más kérdés, hogy az ESM-ből eleve csak az kaphat pénzt, aki előtte beszáll a költségekbe. Miként az az ellenérv is igaz, hogy kimaradás esetén is fennállna ez a fajta versenyhátrány.

AZ ÖRDÖG A RÉSZLETEKBEN
Mielőtt Magyarország és partnerei meghozzák a bankunióban való részvételről szóló döntést, a küszöbönálló tárgyalásokon várhatóan mindent megtesznek egy a javasoltnál vonzóbb szabályozórendszer kialakítása érdekében. Annál is inkább, mert a kimaradási opcióval rendelkező Nagy-Britannia és Dánia kivételével előbb-utóbb valamennyiüknek be kellene vezetniük az egységes valutát és alávetniük magukat a szabályoknak. 

Lengyelország például felvetette, hogy ha egyszer korlátozott jogokat adnak csak a valutaövezeten kívüli országoknak, akkor átmenetileg a kötelezettségek se vonatkozzanak rájuk teljes egészében. Mások úgy billentenék helyre a versenyhátrányt, hogy a valutaövezeten kívül is létrehoznának egy uniós védőhálót, egyfajta pót-ESM-et, amelyből szükség esetén a kívülálló országok bankjait mentenék.

Magyar részről értesülésünk szerint szívesen látnának egy védzáradékot vagy egy felülvizsgálati klauzulát arra az esetre, ha az egységes felügyeleti mechanizmus károkat okozna a nem eurózónatagok hitelintézeti rendszerében, ha kívül maradnak, ha nem. Egy nevének elhallgatását kérő magas rangú diplomata az időtényező jelentőségére is felhívta a figyelmet. Nem mindegy ugyanis, hogy egészen pontosan mikortól lennének érvényesek az új szabályok a nem valutaövezeti országok számára. Azonnal, a bankunió teljessé válásával, vagy csak az eurócsatlakozás idején?

Legalább egy magyar szereplő biztosan ott lesz a startvonalnál. Az OTP szlovákiai, tehát a valutaövezetben tevékenykedő leányintézményére akkor is kötelezően érvényes lesz az új felügyeleti rendszer, ha hazánk egyébként a kimaradást választja. Ebben az esetben a legnagyobb hazai bankot továbbra is a PSZÁF felügyelné.

Bármi is lesz a végleges döntés, roppant káros lenne, ha az az európai bankpiac kettészakadásához vezetne. Ezzel az euró túlélése kerülne veszélybe. Ennek elkerülése érdekében mindenképpen kezelni kell az eurózónához nem tartozó tagállamok aggodalmait, akár a belépést, akár a kívülmaradást választják. „Fontos, hogy az ajtó nyitva maradjon, és a bankunión kívül is legyen élet” – foglalta össze a helyzetet egy diplomata.

Miből áll a bankunió?

■ 
Egységes bankfelügyeleti mechanizmus az EKB alatt (első szakasz)
■ 
Tőkekövetelmények szigorítása
■ 
Egységes betétgarancia-rendszer
■ 
Egységes európai bankszanálási mechanizmus és alap

A belépés melletti érvek
■ 
Az EKB kínálta minőségi garancia, amely erősítheti a befektetők bizalmát
■ 
Az EKB kevésbé venne figyelembe nemzeti szempontokat, mint az anyaországok felügyeletei jelenleg
■ 
A magyar felügyelet sokkal több információhoz hozzáférhetne
■ 
Ha kimaradunk, magunkra maradunk

A belépés ellen szóló érvek
■ 
A jogok nincsenek arányban a kötelezettségekkel
■ 
Az új felügyeleti rendszerben aprócska pontok leszünk
■ 
Versenyhátrány (az ESM-hez csak a valutaövezeti bankoknak lenne hozzáférésük)
■ 
Nem biztos, hogy az EKB-val nem lazul a bankfelügyelet