Janics „átigazolása” óriási veszteség a magyar sport számára, ám ne feledjük, a versenyzőt annak idején mi is ajándékba kaptuk.
Zseni lapátol a vízen
A szerb apától és horvát édesanyától származó sportolónő 2000-ben jugoszláv színekben robbant be a kajakosvilág nemzetközi élvonalába: ebben az évben először ifjúsági Európa-bajnokságot nyer, majd a sydney-i olimpián úgy ér negyedikként célba, hogy a táv kétharmadánál még vezet. Janics 18 éves volt ekkor, és minden szakember érezte: zseni lapátol a vízen.
A versenyző édesapja (maga is egykori kiváló kajakos) ezt követően keresett olyan helyet, ahol lánya a legnagyobbak közé emelkedhet. „Tárgyaltak az ausztrálokkal is, de végül bennünket választottak, hiszen Milan Janics, aki remekül törte a magyart, korábban sokat járt át hozzánk edzeni, és Magyarország mégiscsak közelebb van a szülői házhoz, mint Ausztrália” – emlékezik vissza lapunknak Angyal Zoltán volt szövetségi kapitány a versenyző akkori országváltására. „Tudtam, hogy végül visszatér, de nem szabad őt kárhoztatni. Natasa győzelemre született, és ne feledjük, amíg a sikereit itt érte el, rengetegen éltek belőle” – nyilatkozta a mostani fordulat után Fábiánné Rozsnyói Katalin, aki sok éven át edzette az egyébként rendkívül öntörvényű bajnoknőt.
Janicsnak talán soha nem jutott volna eszébe, hogy versenyezni visszatérjen szülőhazájába, ha férjének, az olimpiai harmadik helyezett kajakos Adrian Douchevnek a szerbek nem kínálnak visszautasíthatatlan ajánlatot. Ám kínáltak. És erre azért kerülhetett sor, mert a bolgár származású, edzői papírral is rendelkező férj szakmailag Magyarországon nemigen találta a helyét. „Nézze, nálunk nemcsak a versenyzők, de az edzők is a világ legjobbjai. Nem estünk hasra attól, hogy Douchev Natasa férje, csak ezért sehol nem kapott nálunk főállást” – mondja kérdésünkre az egyik legelismertebb hazai tréner. Ráadásul Douchev nem tanult meg magyarul, elzárkózott diplomája honosításától. Kevés elismerés jutott neki nálunk, ezért elvágyódott. „Janics Natasa önmagától nem ment volna el Szegedről” – egészítette ki a fentieket az EDF Démász-Szeged VE (Janics klubjának) vezetője, Petrovics Kálmán.
A bajnoknő megszerzése érdekében csalit vetettek ki a szerbek, akik Douchevet edzőként is nagyra értékelik, különösképpen Janiccsal az oldalán. A férjet csábították, ám eközben a feleséget akarták! Informátorunk szerint déli szomszédaink a londoni olimpia versenyei alatt kezdtek átfogó akcióba. A Figyelőnek egy bennfentes árulta el, hogy a történet kulcsfigurája minden idők talán legnagyszerűbb európai kosaras centere, Vlade Divac. Az egykori jugoszláv világbajnok és Los Angeles Lakers-sztár a Szerb Olimpiai Bizottság elnökeként ugyanolyan erőteljes, mint a pályán volt: nem ismer lehetetlen feladatot. Most éppen azt vette a fejébe, hogy a csúcsra emeli a szerb kajak-kenu sportot, mégpedig Benedek Dalmával és Janics Natasával.
A 30 esztendős Benedek Dalma esete egyszerűbb. Az elmúlt nyolc évben öt világ- és hét Európa-bajnoki címet szerzett; ha nem magyar, minden bizonnyal több olimpiai érem büszke tulajdonosa is lenne már, ám idehaza a kőkemény válogatókon sorozatban három olimpiáról is lecsúszott. Nem véletlenül mondta London kétszeres bajnoka, Kozák Danuta, hogy az olimpiát könnyebb volt megnyerni, mint az itthoni válogatón kivívni a részvétel jogát. Benedek férje szerb, alanyi jogon jár neki a nemzetváltás, így tehát szerb színekben és megújult reményekkel indul neki a következő olimpiai ciklusnak.
Janics három olimpián (Athén, Peking, London) képviselte Magyarországot, az ezeken való szerepléséért összesen 89,7 millió forint prémiumot érdemelt ki (a londoni szereplés 42,5 milliót hozott a konyhára). Érdekes, hogy amennyiben magyar állampolgárságáról nem mond le – miért tenné –, és nálunk továbbra is fenntartja állandó bejelentett lakhelyét, úgy a 35. életéve után járó és jelenleg 213 100 forintra rúgó életjáradék 2017-től jár neki.
Egymillió fixszel
Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke úgy nyilatkozott, hogy Janics a legjobban fizetett magyar kajakosok közé tartozik. A Figyelő a sportágban dolgozó szakembereket kérdezte, hogy ez a gyakorlatban mit jelenthet. Nos, a Gerevich-ösztöndíj keretében 400 000 forint a havonkénti legmagasabb díjazás, és nincs okunk feltételezni, hogy Janics nem volt benne ebben a körben. A legeredményesebbek a klubjaiktól hasonló nagyságrendű fizetést kaphatnak, és e két tételhez jönnek hozzá az egyéni szponzorpénzek, amelyek nagyságát a legnépszerűbb kajakosok esetében évi minimum 2-5 millió forintra tették a nekünk nyilatkozó szakemberek. Mindez azt jelenti, hogy Janics havi fix alapkeresete Magyarországon összességében némileg meghaladhatta az egymillió forintot, ehhez jöttek a különböző világversenyeken elért helyezésekért járó prémiumok.
Szerb sportolóként további tekintélyes summákra számíthat; biztosak lehetünk abban, hogy havi apanázsa nem csökken, valamint déli szomszédunknál egy Európa-bajnoki győzelem is 15 ezer eurót (mintegy 4,2 millió forintot) ér, és már e cím elérése esetén is jár 40 éves kor felett a havi 650 eurós (közel 200 ezer forintos) életjáradék, amely olimpiai címért még magasabb lenne. Tehát ez esetben az a különös és talán egyedülálló eset állna elő, hogy egy sportoló két országból is kapná az olimpiai életjáradékot.
Hogy a bácskapalántai születésű Janics versenyzőként képes lesz-e még újabb csúcsokat meghódítani? Fanatizmusát ismerve feltétlenül. Angyal Zoltán volt szövetségi kapitány lapunknak nyilatkozva felhívja a figyelmet arra, hogy a női kajakosoknál sokan akár a harmincas éveik végéig is képesek a legjobbak között maradni, Kovács Kati például most 36 évesen nyert újabb olimpiát, Janics a maga 30 évével hozzá képes fiatal. Fábiánné szerint egykori tanítványa jól döntött, a világhírű mester szerint: „Visszatérve Natasában ismét fellobban a szerb tűz.” Ráadásul déli szomszédunknál Janics egészen biztosan kivívja a részvételt az elkövetkező évek világversenyeire. Magyarországon ez már korántsem biztos: az elképesztően tehetséges tizen- és huszonéves versenyzőink készek letaszítani a jelen bajnokait.
És mit mond maga az érdekelt? „Mindenki a zsebemben, a zsebünkben turkál, pedig értsék meg, ez családi ügy!” – fakadt ki a szövetségbe gyermekével a karján érkező sportolónő. Informátorunk szerint Janics férje nem akart továbbra is sikeres felesége keresetéből megélni, továbbá maga is szakmai és anyagi megbecsülésre vágyott, leginkább ez motiválta a váltást.
Más kérdés, hogy Baráth Etele felajánlotta Janicsnak, ha vissza is költözik, maradjon magyar válogatott. A bajnoknő másként döntött. Mindenesetre furcsa lesz ezt hallani: „Négyes pályán: Janics, Szerbia.”
Tophonosak
■ Bizonyos sportágakban többé, más ágakban pedig kevésbé jellemző külföldi játékosok honosítása. A magyar hokiválogatottban az elmúlt időszakban tíz olyan játékos is jégre lépett, aki a himnusz taktusait talán csak a nemzetközi mérkőzéseken hallotta először. A kosárlabdázóknál számos NBA-ből kiszorult vagy kiöregedett tengerentúli játékos ruccan át Európába, és ha a vendéglátókkal közösen megkedvelik egymást, valamint anyagi téren is meg tudnak egyezni, akkor következhet a honosítás. A volt Szovjetunióból tucatnyi klasszis sakkozó erősíti világszerte a különböző válogatottakat. Ám e téren minden kétséget kizáróan az asztalitenisz viszi a prímet: egy-egy Európa-bajnoki csapatversenyen bármely válogatott jut is a legjobb négy közé, az szinte biztos, hogy a játékosok többsége honosított kínai.●
Egymillió dolláros Zsebherkules
■ Minden idők egyik leghíresebb súlyemelőjét a bulgáriai török kisebbség tagjaként Naim Szulejmanovként anyakönyvezték. Kényszerű névváltoztatás után Naum Salamanov néven ismerte meg a világ, amikor 15 és fél évesen és alig 52 kilósan 250 kilós összetett teljesítményt ért el. A bolgárok kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnokaként 1986-ban egy melbourne-i világkupaversenyen hagyta faképnél csapatát. Nem sokkal később a török elnöki géppel érkezett meg Isztambulba, ahol nemzeti hősként ünnepelte a tömeg. Fogadtatására jellemző, hogy Murgut Özal köztársasági elnök maga sürgette meg annak az 1 250 000 dollárnak az elküldését, amelynek fejében a bolgárok hajlandók voltak engedélyezni a Minidarunak és Zsebherkulesnek egyaránt becézett, mindössze 147 cm-es súlyemelő-fenomén országváltását. Az 1988-as szöuli olimpián pályafutásának legjobbját elérve már Süleymanogluként hozott dicsőséget a félholdas zászlónak. Fényes sportpályafutása (háromszoros olimpiai bajnok, 46-szoros világrekorder) a leggazdagabb törökök közé emelte, csodaautókat és palotát adományoztak neki, népszerűsége a legnagyobb filmsztárokéval vetekszik, bár politikai próbálkozásai kudarcba fulladtak.●
Mégis, kinek a himnusza?
 |
Kubala nem akart katona lenni
Kubala László három nemzet színeiben is válogatott futballista volt. Bár Budapesten született, a besorozás elől Szlovákiába menekült, majd lett csehszlovák válogatott. Amikor ott is be akarták hívni katonának, akkor visszatért Budapestre, és 1948-ban háromszor húzta magára a magyar címeres mezt. A kommunista hatalomátvétel miatt külföldre szökött, és 1953-tól nyolc éven át volt tagja a spanyol válogatottnak, miközben a Barcelona legendás játékosa lett. Edzőként spanyol szövetségi kapitány is lett, 1999-ben a Barcelona szurkolói – többek között Cruyff, Sztoicskov és Maradona előtt – a klub valaha volt legjobb labdarúgójának választották.
 |
Puskás Öcsit édesapjával együtt csábította a Juventus
1947-ben a legendás olasz Juventus mesés ajánlattal próbálta Olaszországba csábítani Puskás Öcsit. A szerződésajánlatban – amelynek eredeti példánya mind a mai napig megvan – az akkor még ifjú futballistát nemcsak aláíráspénzzel, tekintélyes fizetéssel, csodaautóval és luxuslakással csábították, de azzal az ígérettel is, hogy amennyiben átigazol, akkor édesapja lehet az itáliai sztárcsapat edzője. Ám Puskás maradt, és itthon vált a valaha volt legzseniálisabb magyar futballistává. Más kérdés, hogy az 56-os forradalom után mégis elhagyta az országot, sőt, később nem csupán a Real Madrid, de a spanyol válogatott mezét is magára húzta – például az 1962-es chilei világbajnokságon.
 |
Hunyadi Emese nem tudta az osztrák himnuszt
Hunyadi Emese gyorskorcsolyázó 1984 és 2002 között hat téli olimpián vett részt, ezek közül az elsőn (1984, Szarajevó) magyar színekben 19. helyezett lett, ám – osztrák állampolgárságú férjét követve – még ugyanebben az esztendőben elhagyta az országot, és ezt követően már csak osztrák színekben versenyzett. Szomszédunknál olimpiai bajnok (1994, Lillehammer), világbajnok és világcsúcstartó lett, 1994-ben az év osztrák sportolójának választották. „Ausztriának nyertem olimpiát, ám a himnuszát nem tudom” – nyilatkozta egy 2005-ös interjújában.
 |
A komplett kubai válogatott Magyarországra igazolt
A veszprémi kézilabdaklub vezetőinek közbenjárására 1997-ben gyakorlatilag a komplett kubai férfiválogatott Magyarországra igazolt. Később magyar állampolgár és válogatott lett a 2004-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt kapus, Vladimir Hernández Rivero, valamint Ivo Diaz és Carlos Perez. Utóbbi kettő még mindig aktív játékos, Perez „Charlie” 44 magyar válogatott mérkőzésén 252 gólt szerzett, és a kétezres években idehaza négyszer is az év kézilabdázójának választották.
 |
Radulovics, a Magyar Köztársaság lovagja
A szerb származású Radulovics Bojana 70-szeres jugoszláv válogatottként 2000-ben kért és kapott magyar állampolgárságot, és az ezt követő években a világ legjobb női kézilabdázójává fejlődött; kétszer (2000-ben és 2003-ban) hivatalosan is elnyerte ezt a címet. Magyar színekben olimpiai és világbajnoki ezüst-, Európa-bajnoki bronzérmes, 2003-ban minden idők legtöbb gólját szerezve a világbajnokság gólkirálya. Számos sportbeli elismerés mellett megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.