Kiváló elemzések születtek már befektetői szempontból a QE árfolyamfelhajtó hatásáról a pénzeszközök piacán. A jegybanki pénzkínálat megnövekedésével a pénzpiacok felpörgése várható az elkövetkező program esetében is. Növekedési és jövedelmi hatásait tekintve azonban már nem ennyire egyértelmű a hatás.

Gazdagodjanak a gazdagok?

A FED elnöke, Ben Bernanke a kötvényvásárláson keresztül megnövelt pénzkínálat céljaként a háztartások bővülő fogyasztását, a lakáspiac felpörgetését és a munkahelyek bővülő számát jelölte meg. Kérdés azonban, hogy a tőzsdéken túli hatások hogyan és milyen intenzitással jelentkeznek a gazdaságban. A FED adatai alapján eleve az amerikai háztartásoknak csak a fele érintett olyan befektetésekben, amelyben részvények is vannak. Ez is jelentősen koncentrálódik a társadalom felsőbb rétegeinek tulajdonában, így elsősorban náluk csapódik le a nyereség. Márpedig jellemző a gazdagabb rétegekre, hogy a válság miatt eddig sem kellett visszafogniuk fogyasztásukat, viszont valószínű, hogy újabb nyereségüket a pénzpiacokba forgatják vissza, akár az USA-n kívüli felemelkedő gazdaságok tőzsdéire.

Egyébként amennyiben marad a demokrata kormányzat az idei elnökválasztáson, ezek a gazdag rétegek adóemelésre számíthatnak. Ez egyébként következne az állam eladósodási folyamatából, még ha a republikánusok "teadélutános" (Tea Party) szárnya adócsökkentést ígér is számukra.

A FED várakozásai között szerepel az ingatlanpiac fellendülése is a pénzbőség következtében. Ha ez bekövetkezne, megint csak a legszegényebb 20 százalék érezne ebből a legkevesebbet, mert majdnem kétharmaduk bérlőként lakja ingatlanát. Míg a magasabb jövedelmű csoportok több mint háromnegyede birtokol saját ingatlant. Így tehát valójában a legnagyobb potenciális lakásvásárló számára jövedelmük miatt elérhetetlen a jelzáloghitel, bármennyire is áhítoznának saját ingatlanra. Ugyanakkor a bankszektor felől érkező jelzések alapján a jelzáloghitelek továbbra is a háztartások magas egyéni kockázatát árazzák majd, tehát csupán a QE3-tól nem várható a lakáshitelezés fellendülése, sem a jelzáloghitelek kamatainak csökkenése. Annak következtében, hogy elmarad az ingatlanok felértékelődése, az erre alapozott fogyasztási hitelek piacán sem várható megugrás.

Okoz-e világpiaci lassulást a QE3?

A QE mellékhatásaként a dollár gyengülésére számítanak az elemzők. Ez egyértelműen kedvezőtlen mind az amerikai felvevőpiacot megcélzó világkereskedelem, mind az amerikai tőkeberuházásokra váró felemelkedő piacok számára - legalábbis átmenetileg.

Ezen kívül nem csak az amerikai részvények drágulására, hanem a világpiaci nyersanyagtőzsdék árinak emelkedésére is számíthatunk, amely csak részben következik a dollárgyengülés okozta dollárinflációból. Bár a nyersanyagok esetében nem egyértelmű az elemzők szerint a monetáris beavatkozás árfelhajtó hatása, mivel számos más esemény befolyásolja azt. Például hátráltatja-e egy háború bizonyos olajmezők kitermelését, vagy fenntartja-e Kína a ritka földfémek exportjának korlátozását.

Ami a hosszabb távú, éves távlatú növekedést illeti, a QE3 hatása várhatóan éven belül elenyészik, és tőzsdék nyereségessége, de főleg a nyersanyagár szintek visszatérnek alacsonyabb nyugvópontra.

Hogyan tovább, FED?

A sorozatos monetáris lépések sorra elenyésző hatása azt vetíti előre, hogy jó ideig ismétlődik a QE és a hasonló eszközök használata az amerikai monetáris politikában. Ez egyben megteremti a növekvő államadósság-pálya folytatásának lehetőségét annak minden kockázatnövelő mellékhatásával együtt. Ez kedvező hír lehet a tőzsdei befektetők számára, azonban további kockázatokat vetít előre a dollárárfolyamában és a nyersanyagok világpiaci árában érintett termelők és fogyasztók számára. Továbbá nem tűnik megnyugtatónak a növekedésre gyakorolt hatása.

Kutasi Gábor, a BCE Világgazdasági tanszék adjunktusa