A Szovjetuniótól való elszakadásuk óta - amely tulajdonképpen a születésük is volt, hiszen mesterséges államokról van szó, amelyeket a Szovjetunió hozott létre a terület annektálása után - a legnagyobb találgatás mindig a vezetők személyével kapcsolatos. Ez azért kiemelten fontos, mert lényegében ők - és az esetleg mögöttük álló, megfoghatatlan kormányzói elit - határozzák meg azt a politikai és gazdasági irányvonalat, amit az ország követ. Mivel az esetleges utódlással, és az államok vezetőinek egészségügyi állapotával kapcsolatos spekulációk rendre kudarcot vallottak, ezért az elemzők a rendelkezésre álló kevés adat alapján állítják fel többé-kevésbé megalapozott forgatókönyveiket a térséggel kapcsolatban.
A helyzet ugyanakkor kezd egyre ködösebbé és megfoghatatlanabbá válni, mert a közelgő globális jelentőségű politikai változások az eddig biztosnak vélt viszonyokat is megkérdőjelezik. Bár a jelenlegi helyzetet Kína finomabb hatalmi eszközei (soft power), Oroszország viszonylag tartózkodó tekintete, és az Egyesült Államok átmeneti katonai jelenléte határozza meg, ám ez a kép hamarosan drasztikusan megváltozhat.
A régióval foglalkozó összefoglalójában Murat Lamulin, a kazahsztáni Világgazdasági és Politikai Intézet vezető kutatója, így fogalmaz: „Konszenzus látszik kialakulni arról, hogy a régiónak új szerepköre lesz a nemzetközi kapcsolatokon belül, azaz búcsút kell mondania eddigi viszonylag kényelmes pozíciójának - e változás egybeesik George W. Bush elnökségének végével, és Barack Obama első elnöki ciklusával. Mára a nyugat sikeresen destabilizálta Irakot, Afganisztánt, és az arabok lakta Keletet, figyelmét pedig Irán és Pakisztán felé fordítja majd. Ebben a kontextusban sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem tart igényt egy semleges Közép Ázsiára."
Türkmenisztán kivételével a régió országai jellemzően nagy politikai kockázatokat hordoznak. Most azonban az eddigi egyensúly megbojdult, a kérdés pedig az, hogy milyen folyamatoknak nézünk elébe. Tádzsikisztán gazdasági és politikai problémákkal küzd, amelyek feltehetőleg nem enyhülnek, ha az USA elhagyja a térséget. Kirgizisztán új kormánya az ország déli részén stabil, ugyanakkor sokan tartanak egy újabb gazdasági, vagy etnikai konfliktustól. Üzbegisztánnal kapcsolatban annyira kevés információnk van, hogy szinte haszontalan találgatásokba bocsátkozni. Kazahsztán, a régió leggazdagabb és politikailag legstabilabb állama, pedig szintén nyugtalanság jeleit mutatja.
A közelgő amerikai választások kimenetele akár fel is értékelheti az orosz hatalmi befolyást a térségben. Azét az Oroszországét, amely mostanában (a térségben szintén érdekelt) Kínával mutat egyre intenzívebb együttműködést. Eközben a régióban zajló politikai folyamatoknak az Egyesült Államok is fokozott figyelmet szán, mivel Osama Bin Laden megölését követően jelentősen megromlott a kapcsolatuk Pakisztánnal, ahonnan most igyekeznek kivonni csapataikat.
Ilan Greenberg a washingtoni Woodrow Wilson Nemzetközi Kutatói Központ „Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok" programjának kutatója.