A valutaalap az eurózóna válsága kapcsán kétségtelenül egybefonódott az európai intézményrendszerrel. A legifjabb tagja a trojkának, amelyben rajta kívül az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bizottság (EB) szerepel. A hármas minden egyes mentőcsomagban együttműködött. A pénzügyi támogatás oroszlánrésze az eurózóna-tagországoktól érkezett, de az IMF is jelentős összegeket hitelezett. A valutaalap 30 milliárd dollárt (37 milliárd eurót) szavazott meg 2010 májusában Görögországnak, s ezt egy éven belül további jelentős, Írországnak és Portugáliának odaígért összegek követték (lásd a grafikont). Minden egyes hitel meghaladta az eddigi rekordot, a 2002-ben Brazíliának adott 30 milliárd dollárt.
A vád azonban, amely szerint az alap szórja a pénzt, igazságtalan. Christine Lagarde, az IMF vezetője visszatáncolt elődje, Dominique Strauss-Kahn szertelen ígéretétől, amely szerint az alap majd odaadja az eurózónának a szükséges pénz harmadát. Emellett dolgozott azon, hogy új finanszírozókat nyerjen meg a pénzben dúskáló országok közül – jó példa erre Kína.
A görögöknek, az íreknek és a portugáloknak adott támogatás az IMF hitelezési kapacitásának durván 10 százaléka. Befizetőinek pénzével gazdálkodva a valutaalap viszonylag prudensen viselkedik.
Az IMF tanácsadási tevékenységének kritikája sokkal inkább szembeötlő. Teljesítménye ezen a téren határozottan vegyesnek mondható. Vegyük például Írországot. A válságát az okozta, hogy a bankcsődök megfertőzték az államháztartás finanszírozását. Az ír államkötvények hozama az egekbe szökött 2010 végén. A trojka által adott 68 milliárd dolláros segítség azt a célt szolgálta, hogy Dublin kibírja a hitelpiacok külső finanszírozása nélkül. Kevesebb mint két év telt el, s a dolgok máris jobban néznek ki. A bankrendszer, amelynek eszközértéke Írország éves GDP-jének ötszöröse volt, karcsúsodott és friss tőkéhez jutott. Ugyanakkor a költségvetésben 15 milliárd eurós, fájdalmas kiigazítást hajtottak végre. A valutaalap rendszeresen ellenőrzi, hogy a dolgok rendben mennek-e, s csak akkor utalja át a következő hitelrészletet. Az írek elérték céljaikat. A gazdaság ismét növekedési pályára állt, a kormány júliusban újra képes volt állampapírokat értékesíteni a tőkepiacon. Az egész beillene esettanulmánynak: miként kell működnie egy IMF-hitelnek.
A trojka görögországi szereplése kevésbé volt sikeres. Az első program nem volt elég hatásos, így kellett egy második mentőakció. Az első csomag balsikere szerepet játszott abban, hogy az ország államadóssága meredeken emelkedett, és a versenyképesség romlott. Hibáztak azonban a görögök is. Privatizációs bevételekből 50 milliárd eurót ígértek meg. Az IMF egyik hivatalnoka szerint a trojka annak ellenére elfogadta ezt, hogy a korábbi tapasztalatok alapján túlságosan optimistának látszott. Voltak azonban más problémák is a görög gazdasági reformcsomaggal. A 2010-es program gyors kiadáscsökkentéseket és adóemeléseket tartalmazott, összesen a GDP 13 százaléka, 30 milliárd euró értékben. A megszorítások nagyobbak és gyorsabbak voltak, mint máshol. Mindez oda vezetett, hogy a görög gazdaság rettentő nagy esésbe kezdett. A várakozások szerint a GDP az idén körülbelül 5 százalékkal zuhan.
Az első görög mentőcsomag fiaskója jócskán megcsapolta a trojka pénzes ládáját: a második csomag már 130 milliárd euróról szólt. Kapott azonban az IMF más sebeket is a görög csatában. Sokak szerint a megszorításpárti EKB és az EB legyűrte az alapot. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az IMF-nek nincs ráhatása a dolgokra. Kemény erőfeszítéseket tett azért, hogy a görög adósság egy részét leírják. Közgazdászainak hadserege támogatta ebben: egy nemrég megjelent tanulmányuk szerint a kiegyensúlyozott költségvetési kiadáscsökkentések hatékonyabbak, mint az EB által favorizált nagy vágások. A helyzet azonban nem változott: továbbra is úgy tűnik, hogy az IMF álláspontja kevesebbet nyom a latban, mint partnereié. Ez ártott a reputációjának: kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy létezik egy független közgazdasági perspektíva – véli Arvind Subramanian, a washingtoni Peterson Institute közgazdásza.
 |
Fenyegetően közeleg azonban egy még keményebb próbatétel. A várakozások szerint Spanyolország a közeljövőben pénzügyi segítséget kér. A spanyol gazdaság körülbelül kétszer akkora, mint a görög, az ír és a portugál együtt. Az országnak jövőre 207 milliárd euróra lenne szüksége. Spanyolország nagy, a csomag óriási lenne, így a valutaalap bukszája vészesen lesoványodna. Madrid esetében így pont az lenne a fontos, hogy képes legyen legalább részben finanszírozni az államháztartási hiányt a tőkepiacokról – mondja Mahmood Pradhan, az IMF egyik illetékese. Ez taktikai váltást jelez a valutaalapnál. Nem lenne szabad beszállnia a spanyol programba, az eurózónának van elég pénze ahhoz, hogy egymaga finanszírozza a mentőcsomagot.
Az Európai Stabilitási Mechanizmus, az ESM 500 milliárd euró friss tőkével felszerelve közvetlenül vehet a spanyol államkötvényekből. Ezzel csökkentené a kötvényaukciók tétjét. Ráadásul az EKB-nak megvan a lehetősége arra, hogy a másodlagos piacokon vásárlásaival segítse a spanyol költségvetést. Ehhez az kell, hogy Madrid megállapodjon egy gazdasági reformcsomagról a trojkával. Ha az IMF nem száll be közvetlenül a spanyol akcióba, akkor a gazdaságpolitikára gyakorolt hatása is csökken. Célszerűbb azonban, ha a valutaalap a pálya széléről mondja, amit gondol, mintsem független tanácsadói szerepe tovább csorbuljon.
© The Economist Newspaper. Limited London (2012. október 6.)