– Meglep, hogy az ön irodájában rovásírásos tábla díszíti a falat.
– Még inkább meglepődik, ha elmondom: az Atel Csepeltől kaptam ezt az ajándékot, mégpedig a Csepeli Erőmű átadásakor. Külföldi a tulajdonos, ő döntött arról, hogy ilyen emléket ad.

– El tudja olvasni?
– Sajnos nem, puskáznom kell. A felirat annyit jelent: „Egy energiával együtt.”

– Mintha csak pártszlogen lenne. A választások után valamelyik nagy Fidesz-rendezvényen készült felvételen a miniszterelnök közvetlen közelében láttam. Mi a viszonya a mostani kormányhoz?
– Az évfordulókon találkozom a Fidesz-alapítókkal.

– Hányas számú a párttagkönyve?
– Ha jól emlékszem, hetes. Tiszteletbeli alapító tag vagyok, de nem élek aktív pártéletet. Az első Orbán-kormány idején vállaltam kormányzati szerepet, dolgoztam a gazdasági tárcánál, majd a Magyar Energia Hivatal elnöke voltam.

– Korábban arra tippeltünk, hogy a második Orbán-kormány mellett is feltűnik majd szakpolitikusként.
– Úgy döntöttem, nem pályázok az energiahivatal vezetői posztjára. A kutatócsoportomban meglehetősen kreatív munka folyik, most ez inspirál.

– Abban az időszakban, amikor Kocsis István vezette a Magyar Villamos Műveket, ön volt az első számú kritikusa annak, hogy az állami tulajdonú nagyvállalat domináns piaci szereplőként mennyire káros hatással van a hazai piacnyitásra. Ma viszont sokkal erőteljesebb szerepre törekszik az állam az energiapiacon. Milyen hatással van ez a szektorra?
– Jövőre, 2013 januárjában lesz tízéves a magyar árampiac, amely folyamatosan fejlődik. Ma a piaci működésnek majdnem minden eleme a helyén van a hazai árampiacon. Szabályozási oldalon az állam egyetlen ponton avatkozik be: megmaradt a hatósági árszabás a lakosság számára.

– Éppen ön volt korábban a legkövetkezetesebb képviselője annak a nézetnek, hogy a „szociális alapon számított áramárat el kellene felejteni”.
– A jelenlegi hatósági áramárra egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy mesterségesen nyomott lenne. Eurokonform árplafont használnak. Lakossági áramár tekintetében európai összevetésben az országok között a legfelső negyedben található Magyarország.

– Ha a lakosság terheit nem csökkenti az állam, akkor mi célból szerez egyre erőteljesebb pozíciókat a liberalizált energia-piacon?
– A liberalizáció és a piacépítés szempontjából nem látok semmiféle tragédiát. Sőt, a magyar, a cseh és a szlovák árampiac szeptember 11-i összekapcsolása sikeres: máris jótékony hatást gyakorolt a hazai nagykereskedelmi árakra. Az igazi nagy tranzakció a Szurgutnyeftyegaz Mol-pakettjének állami kivásárlása volt. Szerintem ez indokolt, noha meglehetősen drága lépés. A tét az volt, hogy ha az orosz tulajdonos valaha stratégiai többségi tulajdont szerez a Molban és ezen keresztül a magyar földgázszállító hálózatban, akkor utána egyetlen menedzsmentdöntés elég lett volna ahhoz, hogy Magyarország és a szomszédjai között soha többé ne létesülhessen gázvezeték-összeköttetés. Ez elemi érdeke lehet az orosz partnernek, amely nem akarja, hogy hazánk kiszabaduljon az egyoldalú gázfüggő helyzetből, ez ma Magyarország energiaellátásának legnagyobb problémája. Az 500 milliárd forintos tranzakciót tekinthetjük befektetésnek is: amennyiben például munkahelyvédelmi programra kellene pénz, akkor ezt a likvid pakettet értékesítheti az állam.

– Magyarország ma hosszú távú szerződésben rögzített, európai összevetésben igen magas árat fizet a földgázért a Gazpromnak. A Nemzeti energiastratégia szerint földgázimportunk 80 százaléka Oroszország felől érkezik. Mitől javulhat az alkupozíciónk 2015-ben, amikor a szerződés lejár?
– Nyilvánvaló, hogy az egyoldalú függőséget az változtathatja meg, ha Magyarország összekapcsolódik az európai gázpiaccal. Tavaly már a gázimport 50-55 százaléka Ausztria felől érkezett, a HAG vezetéken. A teljes hazai importigény évi 9 milliárd köbméter. A HAG vezetéken ma be lehet hozni 4,5 milliárd köbméter gázt. A Mol-csoportba tartozó FGSZ Földgázszállító Zrt. kompresszorállomása ezenfelül egymilliárd köbméter importot tesz lehetővé. A régióban a lengyelek, a csehek, a szlovákok és a románok néhány évvel ezelőtt bevarrták magukat hosszú távú szerződésekbe az oroszokkal, akkor, amikor az európai gázpiac sokkal távolibbnak tűnt, és előtte álltunk a nem konvencionális gázforradalomnak. Hazánkban ma jelen van a tíz legnagyobb európai gázkereskedő vállalat, amelyek egymással versenyezve tudnak gázt behozni. A fizikai infrastruktúra megvan hozzá. Itt az alkalom: Magyarországon már azt is fel lehet vetni, hogy 2015 után kell-e egyáltalán a maihoz hasonló hosszú távú szerződés Oroszországgal. Szerintem nem kell.

– Hogyan hat a Gazprom-szerződés újratárgyalására, ha 2015-ben a kormányfő szándéka szerint az E.ON már állami tulajdonban lesz?
– Kivásárlás nélkül is dönthet úgy a magyar állam, hogy ő kezdeményez tárgyalást az MVM-en keresztül. Ehhez nem kell megvenni az E.ON-t. Egy állami szereplő alkupozíciója annyiban erősebb lehet az E.ON-énál, hogy kormányzati mandátum áll mögötte, annyiban pedig gyengébb, mivel kisebb mennyiségről tárgyalna, mint egy nagy nemzetközi szereplő.

– Hogy befolyásolná a piacot az E.ON tervezett kivásárlása?
– Kérdés, hogy mire vonatkozik a terv. Ha a gáztározókra, akkor az állam ugyanolyan domináns szereplővé válik, mint az előző tulajdonos. Egy gáztározó akkor jó, ha olcsón, könnyen hozzá lehet férni. A kivásárlás önmagában nem okoz előrelépést a piaci szerkezetben. Azt nem tudom, hogy az E.ON-hoz képest mennyivel lesz hatékonyabb üzemeltető az állami tulajdonos. Erről vannak rossz tapasztalatok, jelentős a kockázata annak, hogy mit is kezd ezzel az eszközállománnyal az állam. Piaci verseny szempontjából nem hozna előrelépést.

– Az MVM domináns helyzetét ma nem tartja problémásnak?
– Az elmúlt négy évben az MVM árampiaci dominanciája csökkent, miután felbontották a hosszú távú szerződéseket és az energiahivatal aukciókra kötelezte a vállalatot. Továbbá az MVM a többi hazai szereplővel együtt nagyon éles importversennyel szembesül. Leállították az új mátrai blokk fejlesztését és a vásárosnaményi beruházást is.

– Éppen ezért feltűnő, hogy az állami mamutcég profilidegen, de elképesztően költséges projekteket indít, mint például a negyedik mobilszolgáltató vagy a gázvezeték-építés. Lehet mindezt bármiféle szakmai megfontolással indokolni?
– Az a kérdés, az önök által profilidegennek nevezett projektek mennyire veszélyeztetik azt, hogy az állami vállalat az árampiac hasznos és hatékony szereplője legyen. Valóban furcsa, hogy ma viszonylag sok olyan projekt jelenik meg az MVM környékén, amely nem az energetika területéhez kapcsolódik. De érdemes ettől különválasztani a szlovák gázvezeték-építést. A gázpiacra való belépés tulajdonképpen akár bele is illeszthető egy erős, nemzeti tulajdonban lévő szereplő profiljába. Az a véleményem, hogy mindegy, ki építi meg a vezetéket, igazán az a fontos, hogy 2015-re elkészüljön.

– A Mol, illetve az FGSZ is megépítette volna, de nem kapott rá engedélyt, mert a projekt szükségességét alapjaiban kérdőjelezte meg az energiahivatal. Mindaddig, míg potenciális építőként be nem jelentkezett az MVM.
– Engem is meglepett az energiahivatal álláspontja. Készítettünk egy elemzést a 2030-ig terjedő új energiastratégiához. Az egyik fő állításunk az volt, hogy ha valamire igazán szüksége van a hazai energiapiacnak, az a magyar–szlovák gázvezeték, mert általa szabadulhatunk meg az orosz gázfüggőségtől. A mostani osztrák–magyar összeköttetés arra alkalmas, hogy évi 4,5 milliárd köbméter olcsó gáz bejöhessen Nyugat-Európából. Ma ez a cső Európa egyik legkihasználtabb gázvezetéke. Ha e mellé megépül még egy szlovák–magyar vezeték, az direkt összeköttetést jelent a német piaccal, s így az ottani piaci ár is tényező lesz Magyarországon. Így 2015-ben hazánk azt tudja mondani a Gazpromnak: „Nagyon szeretjük az orosz gázt, jó minőségű, de drága, nem lehetne-e olcsóbban kapni?”

– Mennyire reális ma a Paksi Atomerőmű bővítéséről beszélni?
– Látni kell: a Fidesz és az MSZP is egyetért abban, hogy a Paksi Atomerőmű bővítésére szükség van, és a kormány letette a voksát mellette. Valójában rengeteg a kérdőjel a projekt körül. Különösen most, hogy Japán is bejelentette: fokozatosan leáll az atombázisú áramtermelésről. A fejlettebb demokráciákban a nukleáris energia jövője lényegében megkérdőjeleződik. A politikusok nem engedhetik el a fülük mellett, ha a demokratikus közhangulat ellene fordul – így a politikai döntések könnyen változhatnak. Magyarországon egy ilyen beruházás a finanszírozás és nemzetgazdasági hozamok tekintetében egyaránt elgondolkodtató: az évszázad legnagyobb beruházása lenne Magyarországon, nagyjából öt 4-es metró nagyságrendben. Ez azt jelenti, hogy döntően külföldi eladósodással finanszírozható.

– Az Orbán-kormány blokkolja a megújulóenergia-termelés bővítését, részben a szabályozás megalkotásának további késleltetésével, részben a befektethető forrás elvágásával. Ez is az atomlobbi számlájára írható?
– Kétségtelen, hogy a megújuló történetben a jelenlegi kormányzat kevésbé hisz, mint a nukleárisban. Egyetértek azzal, hogy nincs helyén a megújuló a hazai energiapolitikában, ennél sokkal többet érdemelne. Az előrelépést valóban az gátolja, hogy a figyelem és az erőforrások nagy részét a paksi bővítés köti le. Pedig Magyarországnak szüksége lenne zöldenergia-beruházásokra. Ez a magyar gazdaságfejlesztés, a beszállítók és a háttéripar szempontjából is sokkal szervesebb történet lehetne, mint egy nukleáris erőmű. Most azért lesz elmozdulás: közel 100 milliárdos támogatási programról szólnak az előzetes hírek, amelynek majdnem a fele energiahatékonysági programokra költhető, másik fele pedig megújulóenergia-beruházásokra, döntően a fűtési szektorban, és ez jó irány. Ha ma a politika a nagy pénzt a megújuló energia felé irányítaná, sokkal könnyebben tudná még a saját híveit is helyzetbe hozni, hogy már holnap támogatott hitellel, támogatott áron vegyenek részt megtérülő projektekben.
Kaderják Péter
■ 
49 éves. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd 1992-ben doktorátust. A Harvard Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt.
■ 
1998 és 1999 között a Gazdasági Minisztérium kabinetfőnökeként dolgozott, 2000-től a Magyar Energia Hivatal főigazgatója, majd 2002-től 2003-ig az elnöke volt.
■ 
2004-ben alapította a Közgázon működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontot (Rekk), amelynek mai napig vezetője.
■ 
Nős, feleségével és három gyermekével él. Hobbija a sport és a politika.