 |
Az amatőr fotósoknak általában azt tanácsolják, hogy sohase fényképezzenek a nappal szemben. Ha viszont a hátuk mögül süt, a legtöbb esetben technikailag megfelelő, de érdektelen képek születnek. A szemből vagy kicsit szemből-oldalról sütő nap viszont fénylő kontúrokat rajzol a hajkoronára, átvilágítja az áttetsző dolgokat, látványos árnyékokat hoz létre, így mindenképp érdekes, hangulatos fotókat eredményez. Ha a fényképezőgép az ellenfényes helyzetben túl sötétre exponálja az előteret, keressük meg az expozíciókorrekciót, és állítsunk be pozitív értéket rajta! Sok kamerán találunk külön ellenfényes programmódot is. Arra viszont figyeljünk, hogy a nap lehetőleg ne világítson közvetlenül a fényképezőgép objektívjére, mert becsillant, fakó képek születnek. Néha azonban érdemes ezt a szabályt is felrúgni, mert pont a becsillanás adja meg a kép egyedi hangulatát.
Fontos a képkivágás!
Sokan hajlamosak arra, hogy csak fekvő helyzetben használják a fényképezőgépüket. Nincs kiábrándítóbb, mint egy egész alakos fotó fekvő formátumban, ahol egyébként semmi sem indokolja ezt a géptartást. Forgassuk bátran álló vagy átlós helyzetbe kameránkat, ha a téma úgy kívánja. A felesleges dolgokat már a fotózásnál hagyjuk le a képről, így nem kell utólag vágni. A zoomolás nem egyenértékű azzal, mint ha közelebb vagy távolabb mennénk. Másképp változik a felvételi perspektíva az egyik vagy a másik esetben. Érdemes tehát több oldalról is megvizsgálni a témánkat, közelebb és távolabb menni, és kiválasztani a legjobb látószöget.
 |
Akkor lesz egy kép igazán hatásos, ha a rajta található motívumok formája vagy színe valamilyen különlegességet rejt. Fontos, hogy a formák jól láthatók legyenek, egy kaotikus formadzsungelben hiába van egy, ami zseniális, ha a többi elnyomja. Keressünk olyan hátteret, amely nem vonja el a figyelmet a témáról. Nincs bosszantóbb, mint amikor egy gyönyörű témát tönkretesz egy zavaros háttér. Izgalmas dolog, ha az azonos vagy hasonló formák valamilyen módon ismétlődnek a képen, ez a ritmus. Kontrasztot alkothatnak a sötét és világos részek vagy a különböző színű területek. A színek között mindig a komplementer kontraszt a leghatásosabb, tehát a kék a sárgával, a vörös a kékeszölddel alkot izgalmas párosítást. Fekete-fehérben – mivel nincsenek színeink – felértékelődnek a formák és a sötét-világos kontrasztok.
Fontos az utómunka
A jól sikerült képeinket még jobbá tehetjük, a csak kicsit elhibázottakat pedig használhatóvá alakíthatjuk szerkesztéssel. A leggyakoribb és utólag a legkönnyebben javítható hibák a következők: dőlő horizont, zavaró motívum belógása a kép szélén, túl kék vagy túl sárga színek, fakó tónusok. Vágással különösen sokat javíthatunk a fényképen, szabaduljunk tehát meg a felesleges részletektől! Nem kell feltétlenül a drága és behemót Photoshophoz ragaszkodni. A legtöbb képnézegető vagy -feltöltő program képes az alapvető korrekciók elvégzésére. Az egyik legkönnyebben kezelhető az ingyenes Picasa, amellyel nemcsak fényképgyűjteményünket böngészhetjük hatékonyan és fotóinkat javíthatjuk meg egyszerűen, hanem néhány kattintással online albumokat is létrehozhatunk.
 |
A déli órák magas napállása a lehető legkevésbé alkalmas fotózáshoz. A reggeli és kora esti órákban azonban a nap nem sokkal a horizont fölött látszik, hosszú árnyékokat hoz létre, és nem felülről, hanem oldalról világítja meg fotótémánkat. A színe is kicsit sárgásabb, mint a déli napé, ez szintén hangulatosabb képeket eredményez. A naplemente és a hajnal selymesen sárgás fényeinek megörökítéséhez állítsunk be a fényképezőgépen napfényhez hangolt fehéregyensúlyt, mert ha automatán hagyjuk, akkor a gép gyakran kéretlenül is korrigálja, jellegtelenné változtatja a szép színeket. Éjszakai fotót viszont ne késő éjszaka, hanem kicsivel alkonyat után, az úgynevezett kék órában készítsünk. Így az égbolt nem fekete, hanem az időponttól függően sötét- vagy mélykék lesz, ez nagyon hangulatossá tehet egy sárgásan csillogó városfotót.
 |
Sokszor előfordul, hogy a téma árnyalatterjedelme nagyobb, mint amit kameránk rögzíteni képes. Ez a kész képen annyit tesz, hogy a világos részek egybefüggő fehérré válnak, vagy a sötét részeken lesz egybefüggő fekete terület. A megoldás a HDR-eljárás, amelynél több, eltérően exponált felvétel készül, majd ezekből áll össze egy olyan kép, amelyen a sötét és világos részletek is jól látszódnak. Eleinte ezt a feldolgozási lépést utólag számítógépen kellett elvégezni, ma már azonban sok fényképezőgépet felszereltek beépített HDR móddal. Használjuk ki ezt, és készítsünk látványos képeket. Utólag feldolgozva azonban sokkal érdekesebb képhatásokat kaphatunk, akár ingyenes HDR-szoftverek segítségével is.
 |
A legtöbb emlékkép az unalomig ismert látószögekből készül; az átlagos városképeket, portrékat vagy tájfotókat szinte mindenki teljesen egyformán fényképezi. A legtöbb turistafotó például a Batthyány tér felől születik a Parlamentről, és biztos, hogy az utazók többségének fel sem tűnne, ha összecserélnénk a képét egy másik utazóéval. Használjunk inkább szokatlan látószögeket! Menjünk közelebb, helyezzük a fényképezőgépet a föld közelébe vagy épp a magasba. Nem baj, hogy nem látni a hátoldali képernyőn a keresőképet, néha az élet is kitűnően komponál. Az sem baj, ha valami belelóg a képbe, sokszor ez teszi igazán élővé a felvételt. Nagy látószöggel készített képeknél mindig izgalmas, ha van valami az előtérben!
 |
Sokszor hatásosabb egy fekete-fehér felvétel, mint egy színes. A legtöbb fényképezőgépnek van fekete-fehér vagy barnított képet adó üzemmódja, de ha igazán szép fotót szeretnénk, készítsük el a képet színesben, és utólag egy képszerkesztőben alakítsuk szürke árnyalatossá. A legtöbb fényképezőgép fekete-fehér üzemmódja és az egyszerű átalakítás ugyanis a legtöbbször fakó és unalmas képeket eredményez. Sok képszerkesztő programban meg lehet adni, hogy az egyes színek világos vagy sötét tónusokká alakuljanak át, így hozható létre például sötét égbolt drámai hatású felhőkkel.