Ökotudatos stúdiók
Ma a műanyag, a fosszilis üzemanyag és a széntüzeléses erőműből származó elektromos áram használata éppolyan bűnnek számít Hollywoodban, mint a forgatás elhúzódása vagy a költségvetés túllépése. Számos stúdiónál külön vezető felügyeli az ellátási lánc és a gyártási folyamatok környezetkímélővé tételét. A Sony telephelyén két új épületet húztak fel, mely megfelel a Green Building Council előírásainak. A Paramount hűtött víztartályt épített, mely 50 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt, mint a hagyományos vízvezetékrendszer.
„A stúdiók mindent megtesznek, gépjárműflottájukhoz zöld üzemanyagokat használnak, környezetbarát LEED-szabványra tervezik az épületeiket. Ez többletkiadást jelent nekik. Minden elismerésem az övék", mondja Gale Anne Hurd.
Hollywood-szerte a „Fred listája" nevű kézikönyvet forgatják kezeikben a producerek. A névadó Fred Baron, a Fox stúdió „fizikai gyártásért" felelős főnöke. Hurd szerint „ő a legzöldebb stúdiómenedzser a major stúdióknál. A dolog iróniája, hogy a tulajdonos Rupert Murdoch", kinek konszerjéhez tartozik a republikánus-konzervatív ideológiájú Fox Channel, mely többek közt a klímaváltozás következetes tagadásáról ismert. Ennek fényében furcsa, hogy éppen Murdoch News Corp.-ja jelentette be 2011-ben, hogy az egész konszern karbonsemlegessé vált, részbe a karbon-ellentételezés segítségével. (2006-ban 641 ezer tonna volt a konglomerátum ÜHG-kibocsátása.)
Ha egy új filmnél kapóra jön a kampányhoz, az öko-adakozást is bevetik a stúdiók. A Disneynature a francia gyártású Oceans (2010) amerikai forgalmazójaként a jegyárak egy részét a Bahamák tengeri élővilágát és korallszigeit védő szervezeteknek utalta át. Filmes rendezvények is igyekeznek javítani zöld bizonyítványukat. A Locarnói Filmfesztivál 2010-ben karbonsemlegessé vált azzal, hogy kellő mennyiségű széndioxid-megkötést vásárolt úgynevezett carbon offset-projektekben és auditálja energiafogyasztását; a Berlinale 2011 eleje óta megújuló energiákkal működteti a Potsdamer Platz melletti irodáját, melynek révén 12 százalékkal sikerült csökkentenie üvegházgáz-kibocsátását. Légszennyezése ellentételezésére a fesztivál a Forrest Carbon Groupon keresztül telepíttet fákat.
Hulladékkezelés
Sok filmkritikus mondja, hogy Hollywoodot szemetet gyárt, de eddig kevesen tudták, hogy a szó szoros értelmében vett hulladékképződés milyen nagy mértékű. Csak az amerikai reklámfilmek 8,16 millió tonna hulladékot termelnek évente. A stúdiók a hulladékuk 66 százalékának szeméttelepre küldését akadályozták meg 2009-ben, derül ki a Solid Waste Task Force kimutatásából. 18,14 millió tonnányi anyagmennyiségről van szó. Shannon Schaefer Bart, az NBC Universal fenntarthatósági főnöke magánprakszist is folytat: EcoSet Consulting nevű cége évente 35 tonna szemetet gyűjt be újrafelhasználásra, 17 240 műanyag flakont helyettesít be környezetbarát eszközökkel, 45 produkció jelmezeit és díszleteit osztogatja el iskoláknak és non-profit színtársulatoknak. Szerintük egy-egy filmforgatás hulladékának 90 %-nál is elkerülhető, hogy a szeméttelepre jusson.
Időnként azonban merevek az alvállalkozók. A hollywoodi produkciók által is bérelt torontói műtermek üzemeltetői felárat számolnak fel a szelektív hulladék elszállításáért, míg a hagyományosért nem, állítja Avi Feder Green kanadai producer.
Motivált alkalmazottak
A filmek úgynevezett „környezeti vezetőt" (environmental steward) alkalmaznak a forgatási helyszínen, aki megtervezi és felügyeli az ökotudatos módszerek betartását. A kis költségvetésű produkciók, mint például az arab bankárról szóló The Reluctant Fundamentalist című politikai dráma, mely a Velencei Filmfesztivál nyitófilmje volt, egy másik produkcióval közösen fizette a zöld szakember bérét, mesélte a film producere, Lydia Dean Pilcher Torontóban. Egy zöld guru azonban nem elegendő a több száz fős gárda motiválásához. Pilcher azt tapasztalta, a technikusok befogadóbbak a zöld ideák iránt, ha szakszervezeti emberek jönnek beszélni erről, s nem egy főnök osztja az igét. Gale Anne Hurd stábjaiban sem könnyű az átállás.
-Mennyire tudta „ráerőltetni" a stábtagokra a környezettudatos magatartást?
-Fontosnak tartom, hogy ezek a „nevelő" értekezletek olyan események legyenek, melyekhez a szórakozás érzete társul - mondja Hurd. - Nem lehet kötelező a megjelenés. Akkor csak egy plusz teendő az amúgy is kimerítő forgatási nap végén. Az emberek egy idő után elvesztik érdeklődésüket, és visszaesnek a régi megszokásokba. Még azok is, akik eredetileg vevők voltak az új alapelvekre.
-Mit tesz ilyenkor?
-Nem riadok vissza attól például, hogy belenyúljak a szelektív gyűjtőbe, ha valaki rossz kukába dobott valamit. A forgatásaimon nem használunk műanyag evőeszközöket és kávés poharakat, s ha valakinek muszáj hazavinnie az ételt, lebomló műanyagból készült dobozokat használunk. Csak olyan étkeztető céget szerződtetek, akik komposztálják az ételmaradékot.
A technológiai fejlődés árnyoldala
-James Cameron már a 80-as években ökotémákat hozott az akció- és kalandfilm-műfajba. önök ketten beszélgettek ezekről a kérdésekről?
-Igen, nagyon tudatos volt ez a részünkről. Jómagam is mindig tisztában voltam a bolygónkat fenyegető veszélyekkel. Az emberi természet rendkívül összetett. Az emberek nem szeretik, ha megmondják nekik, mit csináljanak, de ha valami jó példát látnak, azt felismerik. Ez volt A mélység titka (1991) kiindulópontja, és ez vezetett az Avatar (2009) létrejöttéhez is. Eredetileg óceanológusnak készültem, de rájöttem, hogy képtelen lettem volna letenni a kémiavizsgákat, amik ehhez a diplomához szükséges.
Ha visszamegyünk a Terminátorhoz (1984), a technológia negatív oldaláról szól, ami egész munkásságom főtémája is egyben. Olyan városi környezetet látunk benne, amelyből kiveszett a természetes vegetáció. Ez mára valósággá vált: ahogy a Manufactured Landscapes című dokumentumfilm készítője mesélte, Kínában öt órán át haladtak kocsival, mire megpillantottak egy madarat. Az is csak sirály volt, vagyis nem szárazföldi faj. És közben lakónegyedeken mentek végig. A mai gyerekek ilyen betondzsungelekben nőnek fel.
Amikor az Avatart bemutatták a mozikban, a „klímaszkeptikusok" -akik tagadják a globális felmelegedés tényét- úgy reagáltak rá, mintha James Cameron politikai vitairata lenne. Sajnos ezek az alakok megerőszakolják a tudományt. És a politikát is. A Clean Skies Inivitative-et (Tiszta Egek Kezdeményezés) nem véletlenül kereszteltük át „License to Pollute"-ra. A „Healthy Forest" (Egészséges Erdő) program sem volt más, mint átengedni az erdőségeket azoknak a vállalatoknak, melyek nem fenntartható módon végeznek fakitermelést.
-Hogyan jutott el odáig, hogy a filmkészítés gyakorlatában is zöld legyen?
-Megütköztem azon, milyen kettős életet élünk: otthon szelektíven gyűjtjük a hulladékot, de a munkahelyen nem. Miért?
-A neves, élvonalbeli producerek körében mennyire elterjedt az ön gondolkodása?
-Szinte mindenki ilyen, akit ismerek, mégha nem is vallja kimondottan zöldnek magát. A Producerek Szövetségénél (PGA) nagyon komolyan vesszük a Green East nevű programot, és nap mint nap használjuk a PGA Green adatbázist.
Felemás karbonkönyvelés
-Mérjük a filmek büdzséjét és bevételeit, de emisszióját vagy kibocsátás-megtakarítását nem.
-Mindenki másfajta kalkulációkkal dolgozik. A Carbon Fundnak van egy metódusa az emisszió mérésére, a Green Production Guide is kínál karbon-kalkulátort az interneten. De kanadai kollégám az imént olyasmit mondott, amire én nem gondoltam: a stábtagok hotelszobáiban feltöltött mobiltelefonokról sem szabad elfelejtkezni. Mert ha ezt megszorozzuk a forgatási napok és a stábtagok számával, az nem kevés energiafogyasztás. Ezt mi nem mértük. Ezentúl fogjuk. Amint kialakul egy egységes rendszer, könnyebb lesz közzétenni a környezetterhelési adatokat.
-A szuperprodukciók iszonyú mennyiségű biomasszát emésztenek fel. Hogyan tud ez ellen tenni?
-Iparágszerte a trópusi luan fát használják díszletépítéshez, ám ezt nem fenntartható módon termelik. Némi vizsgálat után ezért a simafenyőre (white pine) esett a választásunk, ám ennek nem mindegyik fajtája megfelelő a célra. Producer-kollégáimmal állandóan egyeztetünk, és ha valakinek van egy díszlete, amiben végez a munkával, megszervezzük, hogy egy másik produkció átvegye. Így nem kell a zúzdába küldeni az egészet. Merthogy általában ez történik.
-Saját produkciói közül melyben tudta a leghatékonyabban megvalósítani a környezetbarát megoldásokat?
-A Hulknál (2002) azzal győzködtem a Marvel Comics-t, hogy új közönség nyerhető meg a a zöld színű hősről szóló filmnek, ha „a legzöldebb karakterként" hirdetjük. A Universal stúdiónak már eleve volt egy zöld működési szabályzata, de még így is roppant nehéz volt sok mindent átverekednem a produkción. A stáb minden részlegvezetőjét arra bátorítottam, találja ki, hogyan tudja zölddé tenni a saját részfeladatait. Hajlamosak rá, hogy a napi penzum letudására fókuszáljanak, ahelyett, hogy a zöldülésen törnék a fejüket. Hibridautókat használtunk, megállapodtunk a színészekkel, hogy az autóban éppúgy, mint az öltöző-lakókocsijaikban kikapcsoljuk a légkondit. William Hurt és Tim Roth ilyen kis kocsikban furikáztak városszerte, s mások is hamar úgy tekintettek erre, mint valami menő dologra. Amikor kiszámoltuk a produkció teljes üvegházgáz-emisszióját, a Universal bizonyos összeget fizetett a Carbon Fundnak, hogy az ellentételezze a légszennyezést.
Új tévésorozatomat, a The Walking Deadet papírnélküli produkcióvá tettük, mert nem szeretnénk, ha kitudódnának a következő epizódok cselekményei. Ezért az értekezleteken sem osztunk szét teljes forgatókönyveket.
Pluszköltség
A magyar produkcióknak mérvadó adat, hogy egy hatmillió dolláros (1,3 milliárd forintos) költségvetésű filmnek tízezer dollárba (2,21 millió forintba) kerül, hogy zöld legyen, állítja Avi Feder Green, kinek filmjei eddig 12 ezer tonna CO2 kibocsátását előzték meg. „De volt már olyan filmünk is, mely 75 ezer dollárból készült, és száz százalékban zöld volt. Ez nem méret kérdése."
-A nagy produkcióknál mennyivel kell többet költeni a környezettudatosságra?
-Tapasztalatom szerint a zöld módszerek költségesek - mondja Hurd. - Nagy filmeknél a büdzsé 20 százalékába is belekerülhet a bevezetésük. Márpedig rendszerint nem fordulnak azzal a megrendelők hozzád, hogy nesze, itt van még egy millió dollár a tévésorozatodra. Inkább az a kérdés, hol lehet lefaragni egy-két milliót. Érdemes lenne olyan szervezetekkel együttműködni, amelyek a megtakarított kibocsátás miatt felhasználatlan emissziós kvótákat megvásárolják a stúdióktól, s ez az összeg beépíthető a film költségvetésébe. Tökéletes szinergia lenne: a produkciót és a bolygót egyaránt segítené.
-Emlékszik mentorára, a magyar származású Steve Kovácsra?
-Hogyne, ő indította el a karrierem! Máig jó barátok vagyunk. Ő volt a filmprofesszorom a Stanford University-n. Három szemesztert hallgattam nála. Aztán ő elment dolgozni Roger Cormanhez. Roger megkérdezte, tudna-e egy jó asszisztenst. Engem ajánlott.
-Mit tanult Cormantől?
-Szakmai téren nincs olyasmi, amit ne tőle sajátítottam volna el. 1978-től 1982-ig dolgoztam New World Pictures nevű cégénél. Nála tanultam meg, hogyan kell gyártásvezetőként dolgozni, forgatókönyveket fejleszteni, majd reklámkampányokat tervezni, amikor kinevezett marketingvezetővé.
-Corman, a B-mozik királya hírhedten olcsó producer volt. Minimális büdzsékből készítette horrorjait meg motoros filmjeit. Mai szemmel, ez kevesebb terhet jelent a környezetnek, nem?
-(nevet) Igen! Ha nincs pénz, mindenből kevesebbet használsz. Az éjszakai külső jeleneteket úgy vettük fel, hogy bekapcsoltuk az autók fényszóróit, és azok fénycsóváiban játszottak a színészek. Nem kellett se generátor, se nagy lámpák.
-A James Cameronnal közösen töltött évektől kezdve már hatalmas filmek gyártását irányította. Mi volt pályája legnagyobb kihívása?
-A nők elleni diszkrimináció. Roger sok nőt alkalmazott, a vágótól a díszlettervezőig. Barbara Boyle volt az iroda működéséért felelős igazgató és én is olyan filmen dolgoztam először produkciós asszisztensként, amit nő rendezett, Barbara Peeters Humanoids from the Deep (1980) című moziján. Úgy gondoltam, az egész iparág ilyen. De mikor kikerültem ebből a közegből, rá kellett döbbennem, hogy a filmipar nem így működik. A 20th Century Foxnál szemébe vágták Jimnek, hogy egy nő képtelen lenne legyártani az ő filmjeit. Bizonygatnia kellett, hogy igenis képes vagyok rá. Rám néztek, végigmértek és nem bíztak bennem. Nem vagyok kemény nő, de meg kellett tanulnom keménynek lenni. Pokoli nehéz lecke volt. Egy nőnek az érzelmeit sem volt szabad kimutatnia, mert azt gyengeségként értelmezték. A néhai Dawn Steelt (Angyalok városa, Flashdance) úgy hívták Hollywoodszerte, hogy Queen of Mean (A bunkóság királynője), pedig nem volt az. De mindannyiunknak ilyen külső álcát kellett magunkra erőltetnünk, hogy érvényesülni tudjunk. A producernők, akiket ismerek, egyáltalán nem intrikusok. Főleg férfiaknál láttam, hogy olyan iszonyú durvák és bántóak tudnak lenni. Őket nem vonja ezért felelősségre senki!
-Mára megváltozott a nők helyzete az álomgyárban? És mi az ön versenyelőnye?
-Változott a helyzet, de nem eléggé! A nők közösségben gondolkodnak, együttműködnek. Nem hiszem, hogy lenne versenyelőnyöm. Minden kolléganőmnem más az ízlése. Paula Weinstein (Too Big To Fail, Véres gyémántok, Azok a csodálatos Baker fiúk) például a társadalmi témák iránt vonzódik, amikre nehéz finanszírozást találni. Nekem szerencsém volt, mert azokat az akcióorientált műfajfilmeket kedvelem, amelyekre a stúdiók általában nyitottak és a közönség is jól fogadja őket. Kolléganőimre egyaránt jellemző: ha szenvedélyesen hiszünk egy projektben, nem adjuk fel. Csak azért is összehozzuk rá a pénzt valahogy.
-Tervezi, hogy egy nap Magyarországra hoz bérmunkát?
-A Korda Stúdió emberei éppen tegnap jártak az irodámban. Remélem, hogy elhozhatok egy tévés projektek az önök országába. Időutazós sorozatról van szó. Ha a csatornának tetszik a próbaepizód és rendelnek belőle egy évadot, akkor jövünk!
-A kézműves szakmák, a díszletépítés elsőrangúak a magyar filmgyártásban.
-Igen, elmondták, hogy három díszletük van, egy reneszánszkorabeli, egy középkori és egy New York-i utca, ami a Hellboy 2.-ből maradt meg.
-Tud a filmgyártás számára létrehozott adóvisszatérítési rendszerről?
-Természetesen meséltek róla. Úgy látom, az a régió, mely elsőként kínál majd adókedvezményt kifejezetten a zöld produkcióknak, nagy előnyt kovácsolhat majd ebből, mert vonzani fogja magához a filmeket. Amikor itt Kanadában forgattuk a Hulkot, azért tudtunk zöldek lenni, mert Kanada környezettudatos törvényeinek kellett megfelelnünk, nem a lazább amerikai jogszabályoknak. De még így is nagy küzdelem volt a produkciót zölddé tenni! Hollywoodnak tartania kell magát a célhoz, hogy filmjei karbonsemlegesek legyenek.
Hollywood zöldülésén nagyot lendít, hogy a mozik két éven belül világszerte beszüntetik a celluloid kópiák használatát és végleg átállnak a digitális vetítésre, vagyis az online érkező fájlok lejátszásához. A kópiák gyártása irdatlan mennyiségű vegyi anyagot igényelt, a szuperprodukciók 3000-4000 moziban is nyitottak egyidejűleg Amerikában (globálisan 17 000 vásznon), s végül 2-3 évvel a mozibemutató után, a jogdíjak lejártakor a zúzdában kötöttek ki. Avi Feder Green a forgatási napok felvételeit (az ún. musztereket) sem hívatja már elő filmszalagon: ahelyett, hogy napi vetítésekre hívná a finanszírozókat, ahogy eddig szokás volt, pendrive-on, fájlformátumban adja nekik az előző nap rögzített jeleneteket.
Környezetkímélő produkciók
-A Warner stúdióhoz tartozó New Line Cinema a Valentin nap (2010) forgatásán napenergiával és bioüzemanyaggal működő generátorokat használt áramszolgáltatáshoz. A stáb bioetanollal üzemelő autókkal utazott.
-A Fox a Villámtolvaj - Percy Jackson és az olimposziak (2010) forgatásához a stúdió korábbi filmjeinek díszleteit és kellékeit használta fel újra.
-Az NBC Universal módszeresen mérte Sam Mendes Továbbállók (2009) című filmjének széndioxid-kibocsátását, s a forgatás végeztével a Carbon Fundnál az emisszió mértékével megegyező ellentételezést vásárolt.
-A Sean Penn és Naomi Watts főszereplésével készült Fair Game (2009) című thriller 31 napos forgatása során 7930 műanyagpalack használatától tekintett el, 979 kilogramm hulladékot komposztált, 7,5 tonnányi díszletelemet hasznosított újra (recycling), a digitális kamerák révén 195 ezer méter film használatának és előhívásának vette elejét, derül ki az EcoSet Consulting számításaiból.
Hurd és az olajtankerek
Hurd a Torontói Filmfesztiválon jelentette be új mozifilmjét, mely Justin Scott The Shipkiller című regényének adaptációja. A „bosszú thriller" cselekménye „a '79-es olajválság idején játszódik. Egy fiatal házaspár jachton kirándulgat a világ körül, ám egy olajszállító hajóval ütközve elsüllyednek. Csak a férfi éli túl a balesetet. Elkezdi üldözni a tankert. A Moby Dickre emlékeztet a helyzet. Gale már ismerte a regényt, s pontosan érti a sztori politikai és gazdasági kontektusát: azt a történelmi pillanatot ragadja meg a történet, amikor a közel-keleti országok az olajuk miatt fontos szerepet kezdenek játszani a világ dolgainak folyásában", magyarázta a Figyelőnek Torontóban Robert Connolly ausztrál rendező. A film -mely a 80-as évek elején majdnem megvalósult Sean Connery főszereplésével- körülbelül 30-35 millió dollárba fog kerülni és Ausztráliában fogják forgatják, árulta el a rendező.
Gale Anne Hurd
1955-ben született. Filmjei 2,74 milliárd dollárt kerestek világszerte. 1985-89 között James Cameron felesége volt, 1991-93 között Brian De Palma filmrendezővel élt házasságban, akitől egy lánya született. 1982-ben hozta létre Pacific Western Productions nevű cégét. Jelenleg a Valhalla Motion Pictures élén produkál filmeket. Főbb munkái: The Walking Dead (TV-sorozat), Hulk (2003), Armageddon (1998), Dante pokla (1997), The Ghost and the Darkness (1997), Terminátor 2: Az ítélet napja (1991), A mélység titka (1989), Alien 2 (1986). A Terminátort közösen írta Cameronnal. Férje jelképes összegért, egy dollárért adta át neki a jogokat.
Brit példa
Angliában állami támogatással oldják meg a többletköltség fedezését: a Screen East, Anglia egyik legnagyobb filmfinanszírozó alapítványa 5,5 millió dollárt különített el arra, hogy a Low Carbon Fundon keresztül segítse a brit filmgyártást abban, 30 százalékkal csökkentse ökolánnyomát. Évente tizenöt Anglia keleti részén forgató projektnek ítélik oda a támogatást, egyenként legfeljebb 394 ezer dollárt, s a pénzt részben „alacsony karbon tanácsadó" foglalkoztatására kell fordítaniuk a producereknek.