A legszegényebb rétegek már korábban is jövedelmük 50-70 százalékát költötték élelmiszerre, sokan csupán napi egy étkezést engedhettek meg maguknak. Napjainkra pedig több millió olyan család él világszerte, ahol a hét egy vagy több napján egyáltalán nem kerül étel az asztalra. Amennyiben ezen a folyamaton nem tudunk változtatni, éhséglázadások következnek, melyek során kormányok és politikai rendszerek dőlhetnek meg - írja Brown.
A helyzet nem kezelhető hagyományos eszközökkel (a mezőgazdaság állami támogatásával), mivel a probléma nem pusztán mezőgazdasági, hanem energiapolitikai, vízgazdálkodási, egészségügyi és közlekedésszervezési vonatkozásai is vannak.
A fogyasztói oldalon négy tényezőre kell koncentrálni: stabilizálni kell a világ népességét, meg kell szüntetni a szegénységet, vissza kell szorítani a túlzott húsfogyasztást a tehetősebb rétegeknél, és be kell szüntetni a bioüzemanyagok gyártását, mivel az értékes forrásokat von el az élelmiszeripartól. A termelői oldalon fontos lenne a klíma stabilizálása, a víztermelés növelése és a termőföld minőségének megőrzése.
Brown úgy gondolja, mindezt csak úgy érhetjük el, ha a következő évtizedben 80 százalékkal csökkentjük a széndioxid-kibocsátást és teljesen háttérbe szorítjuk a fosszilis tüzelőanyagokat a megújuló energiaforrások segítségével. Ehhez drasztikusan meg kell adóztatni a kőolajszármazékokat, mivel azok árában jelenleg csupán az előállításuk költsége jelenik meg, a klímára gyakorolt hatásuk és egyéb járulékos költségek azonban nem. A világ energiagazdálkodása csak így kerülhet fenntartható pályára; ha ezt nem látjuk be, egész civilizációnkat sodorjuk veszélybe.
Lester Brown (1934) amerikai környezetvédő, elemző, író, a Worldwatch Institute alapítója. A Washington Post jellemzése szerint „a világ egyik legmeghatározóbb gondolkodója". Legújabb könyvének címe Full Planet, Empty Plates: The New Geopolitics of Food Scarcity (A bolygó tele, az asztal üres: Az élelmiszerhiány új geopolitikája).