Az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjának, Tóth Ilonának történetéről tervezett film forgatókönyvét mutatták be csütörtökön Budapesten. Az eseményen Zelei Miklós író, újságíró azt mondta, "az utolsó tíz évben vagyunk, hogy 56 valódi történeteit bevigyük a köztudatba"
A Magyar Menedék Könyvesház és KinoGraf Kiadó szervezésében tartott bemutatón Zelei Miklós kiemelte, Tóth Ilonka idén lenne 80 éves, és azzal, hogy 1957-ben halálra ítélték és kivégezték, eddig 55 év veszett el az életéből. Történetéből Szilágyi Andor - aki korábban Mansfeld Péterről készített filmet - írt forgatókönyvet, és nagy a tétje annak, hogy leforgatják-e a filmet, ugyanis a fiatalok már ma is keveset tudnak 1956 eseményeiről. Félő, hogy hamarosan feledésbe merülnek a forradalom valódi történetei - mondta.
|
Hangsúlyozta, "a koncepciós pereknek minden szava hazugság", és ez Tóth Ilonka esetében is így van, ezért is fontos, hogy mielőbb elkészüljön a film. A filmesek, az írók igazsága gyakran előrébb jár, mint a történészeké.Szilágyi Andor arról beszélt, 800 millió forintra tehető a film költségvetése, de az összeg felét egy angol befektető állná. A fennmaradó részt eddig nem sikerült megszerezni. Szilágyi Andor szerint ennek oka elsősorban a politikai és a kulturális elit közönye.Mint mondta, nem szokás, hogy egy forgatókönyv előbb jelenjen meg, mint ahogyan maga a film elkészül. Megjegyezte, a tothilonka.hu című kötet borítóján egy eddig még nem közölt kép látható Tóth Ilonkáról, a felvétel fél évvel azelőtt készült, hogy "a történelem vákuuma elnyelte".Kondor Katalin újságíró felidézte, hogy a film előkészületei már évekkel korábban megkezdődtek, az eredeti tervek szerint idén, a forradalom és szabadságharc 56. évfordulója alkalmából mutatták volna be, de a forráshiány miatt ezt nem sikerült megvalósítani. Véleménye szerint az országnak nemzeti hősökre van szüksége, és az utóbbi időben róluk nem nagyon forgattak filmeket.
A Tóth Ilonkáról szóló film ilyen alkotás lehetne - tette hozzá. Tóth Ilona (1932-1957) orvostanhallgató volt, az 1956-os forradalom utáni megtorlás során kivégezték. 1956. október 23-án részt vett a diáktüntetésen, október 25-én jelentkezett ápolónőnek, az Önkéntes Mentőszolgálat tagja lett. November 11-e után bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmakba, november 20-án társaival együtt letartóztatták, majd szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték, és 1957. június 27-én felakasztották. A Fővárosi Bíróság 2001-ben a köztörvényes bűncselekmény elkövetése alól felmentette, és az 1957-es eljárást semmisnek nyilvánította.