- Visszatérő kérdés mostanában, kilépjen-e Görögország az eurózónából. Ön szerint mi lenne jobb az országnak?
- Határozott véleményem, hogy jobb, ha Görögország az eurózónában marad, és a legtöbb görög is ezt gondolja. Ha kilépünk, ismét az infláció és a leértékelés spiráljába zuhanunk, mint húsz évvel ezelőtt, a 80-as, 90-es évek fordulóján. Most a mentőcsomag miatt kényszerítve vagyunk véghezvinni jó néhány strukturális reformot és az eurózóna elhagyásával ezt ez erőfeszítést feladnánk. A drachma visszahozásával elmaradna a közszféra reformja, tovább erősödne a közfoglalkoztatás, a bürokrácia. A politikai pártok, a média és az államtól függő cégek, az állam fő klienseinek szövetsége - amelyek most, ha nem is éppen csődben, de nagy nyomás alatt vannak, felélednének és visszatérnének a régi játékaikhoz. Az ország általános helyzetének javulása helyett visszatérnénk a múlthoz.
- Múlt héten viszont tiltakozások, tüntetések zajlottak Görögországban, az embereket nem teszik boldoggá a megszorítások.
- A szigorú fiskális politika talán nem a megfelelő recesszió idején, ez nemcsak a déli országokra igaz, de az eurózóna egészére. Anticiklikus gazdaságpolitikára lenne szükség, ami „kivasalja" a ciklust, és nem mélyíti a hatásait.
- Lettország nemrég gyors és kemény reformokkal állította helyre az egyensúlyt, és a drasztikus megszorítások még csak politikai népszerűségvesztéssel sem jártak, újraválasztották a kormányt.
- Lettország nemrég lépett ki a Szovjetunióból, láttak ennél sokkal rosszabbat is. És kis ország, a szakszervezetek nem olyan erősek. Görögországban ellenkezőleg, igen erősek, főleg a közszférában, és szoros szövetségben állnak a politikai pártokkal.
- Az euró bevezetésével egy évtizede Görögország sokat vesztett a versenyképességéből. Hogyan nyerheti vissza?
- Már erősítette. A fajlagos munkaerőköltségek 15 százalékkal csökkentek, a fizetési mérleg deficitje, ami 15 százalék volt 2009-ben, már 10 százalék alatt van. Ám az igazi versenyképességet nem leértékeléssel vagy költségcsökkentéssel lehet elérni. A strukturális versenyképesség a lényeges, és ezt csak szerkezeti reformok útján lehet elérni. Az IMF, az Európai Unió és az Európai Központi Bank piaci liberalizációt akarnak, a zárt szakmákat feloldanák, a versenyt erősítenék a termékek és szolgáltatások piacán. Csökkenteni kell a bürokrácia költségét, ami óriási, a legnagyobb az EU-ban, a GDP 7 százalékát teszi ki. Rugalmas és deregulált munkaerőpiac kell. Meg kell reformálni és karcsúsítani a közszférát, az adóbegyűjtést hatékonyabbá, az adórendszert egyszerűbbé és igazságosabbá tenni. Az állami intézményeket át kell alakítani, hogy segítsék a vállalkozásokat. És a reformokhoz szükséges időt radikálisan le kell rövidíteni. A legelső teendő a listámon: a pártok és a politikai rendszer pénzügyeit és finanszírozását radikálisan át kell nézni. Ezeket kellene tenni a strukturális versenyképesség javítására, és ezekből sok szerepel is a trojka által adott memorandumban.
Természetesen nagy az ellenállás, a média ellenzi a javaslatokat, de a média csődben van egy cég kivételével, ők vissza akarnak térni a drachmához. És a sajtó tüzeli a memorandum ellenzőit. Érthető, hogy a görög népesség tiltakozik, sok áldozatot hoztak, a bevételeik csökkentek, a foglalkoztatás visszaesett, rossz intézkedések születtek a közszféra megnyesése, a strukturális reformok helyett.
- Általános sztereotípia, hogy a görögök lusták, nem dolgoznak annyit, mint például a németek. Milyen gazdasági modell működhet Görögországban?
- Ezt hivatalosan megcáfolta a legújabb OECD-statisztika, eszerint a görögök keményebben dolgoznak, mint bárhol máshol Európában, ami a munkaórák számát illeti.
- Akkor a hatékonysággal lehet gond...
- Hát persze, mert sok időt, pénzt, erőfeszítést kell fordítaniuk az állami szabályozásra. A bürokrácia a GDP 70 százalékát elveszi a gazdaságnak. És az állam korrupt. Így nem lehetnek olyan hatékonyak a gazdasági szereplők. Ott a nagyszerű példa: a nemzetközi fuvarozás fantasztikus sikersztorija, ahol Görögország az első a világon. Miért? Mert e téren az adórendszer egyszerű és stabil, nincs lehetősége a korrupt tisztviselőknek beavatkozni, nincs bürokrácia, nem kell állami engedély a befektetéshez, nincs a klientúrának, politikai patronálásnak lehetősége. Az állam csak annyit tehet, hogy kooperál. Nem mintha az állam ezt szeretné, utálja. De belátja, hogy a nemzetközi fuvarozás nagy hasznot hoz, a külföldi valuta legnagyobb importőre a turizmus után, és ha az állam nem működik együtt, a flotta egyszerűen zászlót vált, átviszi a székhelyét más országba. A görög állam rákényszerült, hogy másképp játsszon, mint a többi üzleti területen. Ha hasznot akar, nem vethet ki önkényesen adókat, nem avatkozhat be, nem kérhet az asztal alatt pénzt, azaz nem teheti meg azt, amit szokott. Ez nagyszerű példa, hogy a görögök versenyképesek tudnak lenni, ha megszabadulnak az állam által rájuk kivetett akadályoktól. Ami szükséges: az állam a magánüzlet akadályozása helyett segítse azt és együttműködjön vele - ha ez meglesz, nagyon kompetitívek leszünk.

 

Thanos Skouras
69 éves,
Az Athéni Közgazdasági Egyetem professzora
Számos angliai egyetemen tanított
Görögországban a nyolcvanas években tagja volt a Gazdasági Szakértők Tanácsának, ebben a minőségében a gazdasági minisztériumot képviselte az OECD, az IMF és az Európai Bizottság tárgyalásain.
Az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának szakértője volt