„A 95-96-os stabilizációs intézkedések viszont már az első alkalommal eredményre vezettek és nem is volt szükség több csomagra." Bokros szerint a kormány gazdaságpolitikájának az a fő baja, hogy a saját meghirdetett céljainak nem felelnek meg az intézkedések. Nem javul a versenyképesség, nem növekszik a gazdaság, nincs több munkahely.

„A fő probléma az, hogy a kormány mind a vállalkozók, mind a lakosság bizalmát teljesen szétverte azzal, hogy a lépések összefüggéstelenek, kiszámíthatatlanok és sohasem hozzák meg a várt eredményeket, nem érik el a hatást. Mivel pedig szakszerűtlenek és ésszerűtlenek az intézkedések, ezért újabb és újabb csomagokra van szükség, a kiigazítás kiigazítására."

Bokros véleménye szerint azért sem indokolt a kétfajta megszorító intézkedéscsomagnak az összehasonlítása, mivel 95-96-ban szavak és tettek egységben voltak, és az eredmény az volt, amit vártak. „Jelenleg a kormány fél év alatt felrúgja a megállapodást a Bankárszövetséggel, miközben az eredmények sem jelentkeznek."

A volt pénzügyminiszter nem tartja reformnak azt sem, ami a felsőoktatásban történt, mivel a képzési hozzájárulásnak nevezett tandíj bevezetésével annak jelenlegi formája csupán a kormányhoz láncolta az egyetemeket és főiskolákat, holott azokat nem a kormánynak kellene valamifajta minőség vagy ideológia szerint sorba rendezni, hanem a piacnak.

„Minden felsőoktatási intézménynek tandíjat kellene bevezetnie, minden szakra, és utána az egyetem és főiskola eldönti, hogy a jómódúak helyett a rászorulókat támogatva kinek ad ösztöndíjat vagy tandíjmentességet. Ma ez a szociális elem egyáltalán nem játszik szerepet" - fejti ki a Figyelő hasábjain a volt pénzügyminiszter.