A halasztás okáról nem sokat lehet tudni, hivatalos közleményt ilyesmiről Kínában nem szokás kiadni. A világ fejlett vagy legalábbis többé-kevésbé demokratikus részén a politikai élet általában transzparens. A választások pontos napját hónapokkal vagy éppenséggel évekkel korábban bejelentik. Kínában ez is másként működik. A pekingi parlament ülését például napokkal a tényleges dátum előtt szokták csak közölni. Nem csoda, hogy kínai hivatalnokok és politikusok általában az utolsó pillanatban igazolnak csak vissza egy-egy konferenciameghívást.
Az egyhetes kongresszust természetesen nagy készülődés előzi meg. A hatóságok betiltották az éttermek és teázók teraszain a kiszolgálást, néhány, a városközponthoz közeli piacot is felfüggesztettek az esemény idejére. Folyamatosak lesznek az útlezárások, a terelések, a közlekedési káosz. Kaszálnak viszont a virágáru-
sok. Az utakat, a szállodákat, a kongresszus helyszínét virágok százezrei díszítik majd. A nagy felhajtás érthető, elvégre Kínában csak tízévente rendeznek pártkongresszust. Az összesen 80 millió párttag 2270 delegáltat választ; ezek 70 százaléka valamilyen párttisztséget tölt be, a többiek mezei párttagok.
A delegátusok a soron következő kongresszuson alighanem a KKP történetének eddigi legnagyobb átalakulását élhetik át. Nem csupán az esedékes generációváltás miatt, hanem mert immár a nagy nyilvánosság számára is kitapintható: a hatalmi egyensúly kényes kérdéssé vált az országban. A pártban soha nem látott ellentétek és hatalmi harcok dúlnak. A kínai politikai vezetés többé már kifelé sem homogén és egységes. A párton belül három nagy csoport verseng a hatalomért: a reformerek, a populista nézeteket valló, dinasztikus politikusok alkotta „kishercegek" és a keményvonalas konzervatívok.
NÖVEKEDÉSI GONDOK
A még regnáló pártfőtitkár, Hu Csin-tao tízéves kormányzása alatt Kína a világ második legnagyobb gazdasága lett, ám ez súlyos társadalmi feszültségekhez vezetett.
Mára a növekedés lelassult, az ingatlanpiac túlfűtötté vált, a környezeti károk óriásiak. A 700 milliós vidéki lakosság jelentős része szegénységben él; 240 millió embernek nincs munkája, s 120 millióra tehető azok száma, akik illegálisan - így jórészt egészségügyi ellátás nélkül - dolgoznak a gazdaság motorjának számító nagyvárosokban. Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Zrt. befektetési vezetője szerint Kínában olyan jellegű pénzügyi buborék alakult ki, mint korábban Írországban. A bankrendszerben egyre nő a rossz hitelek aránya. Az elmúlt években megjelentek a kreatív pénzügyi eszközök, hódít a financial engineering.
Az adatok Kínában mindig megkérdőjelezhetők, de az irányok azért valamennyire látszanak. Az ipari termelés növekedése ismét egy számjegyű, pedig az elmúlt években 16-18 százalékos tempóhoz szokhattunk hozzá. A beruházási ráta ennek ellenére nem csökken, az állam központi megrendelésekkel igyekszik fenntartani a gazdasági bővülés ütemét. Ugyanakkor feltűnő, hogy az egyik legfontosabb beruházási alapanyag, az acél termelése nem növekszik.
Mindez arra utal, hogy a korábban mesterségesen felpumpált bővülés lassul. A közgazdasági ráció szerint ez kedvező, a nagy kérdés azonban az, lesz-e valami helyette. Intő példa lehet Japán, ahol a technológiai robbanás igazi sikertörténet volt, ám lecsengése után jött a defláció és a stagnáló gazdaság. A kínai devizatartalékok szintje egy éve nem emelkedik, a külkereskedelmi többlet töredékére zsugorodott. Erős jelek utalnak arra, hogy a tőke elkezdett menekülni, a magánvagyonok egy része elhagyta az országot. A politikai elit kénytelen lesz reagálni ezekre a folyamatokra.
Amint arra Benda László újságíró, Kína-szakértő rámutat, az új vezetésnek az elöregedés problémájával is meg kell küzdenie. A népességrobbanás fékezésére születésszabályozást vezettek be, ebből azonban már akár a következő tízéves politikai ciklusban is komoly problémák adódhatnak. Egyre kevesebb fiatalnak kell mind több öreget eltartania. Az idősek tiszteletére épülő, a társadalomban mélyen gyökeredző konfuciánus hagyomány is kötelez erre. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Kínában sem rendes nyugdíj-biztosítási, sem európai értelemben vett egészségbiztosítási rendszer nincsen.
A REFORMOK VÁRHATNAK
A gazdasági problémák jó részéből, például a bankrendszer gondjaiból az átlag kínai nem sokat lát, sőt, talán az átlag kínai párttag sem. Ugyanakkor pártkörökben erősen aggódnak amiatt, hogy a lakosság jelentős része egyre elégedetlenebb, és nem hisz már a politikusoknak. Ez nemcsak a maoista eszméknek kínál táptalajt, hanem a kommunista párt legitimációját is veszélyezteti. A naponta felszínre kerülő korrupciós botrányok miatt az emberek szemében csökkent a kollektív vezetés hitelessége, jóllehet a korrupciónak erős hagyományai vannak a kínai kultúrában.
A kongresszus előtt kiszivárgott információk szerint az átfogó reformok egyelőre késnek, dacára a politikai vezetés markáns átalakulásának. A legfontosabb cél a gazdasági növekedés 6-7 százalékon tartása lesz. Minimum ilyen tempó szükséges ugyanis ahhoz, hogy a társadalmi feszültségeket, a környezeti károkat és a strukturális problémákból fakadó gondokat finanszírozni lehessen.
Benda László szerint az új vezetés legfontosabb feladata a stabilitás fenntartása lesz. A kínai politikának elemi érdeke, hogy az elmúlt három évtized nyaktörő sebességű menetelése után stabilizálja a gazdasági növekedést. Ahogy mondani szokás, amíg a kisember számára mérhető a gyarapodás, addig nem törődik azzal, milyen színű a császár. Márpedig az utóbbi 30 év reformjai százmilliókat emeltek ki a nyomorból. Eközben azonban a kommunista egypártrendszerben óriásivá nőttek a jövedelmi különbségek. Egyaránt igaz: kapitalisták építik a kommunizmust, illetve kommunisták a kapitalizmust. A vezető rétegek rettegnek a szovjet típusú széthullástól, de tény az is, hogy az országnak egyre kevesebb köze van a szocializmushoz.
Jim O'Neill, a Goldman Sachs Asset Management elnöke szerint Kína következő hosszú menetelése arról szól, miként tudnak a mennyiségről átállni a minőségre. Ez óhatatlanul együtt jár majd a gazdaság lelassulásával. Az elmúlt évtizedekben a kínai GDP többnyire 10 százalékot meghaladó mértékben bővült évente. A nehézipar és az azt kiszolgáló alapanyagszektor a struktúraváltás vesztese lehet, nyerhet viszont fogyasztásicikk-ipar és az egészségügy.
Egy ilyen irdatlan méretű ország esetében persze a váltás nagyon lassú folyamat lesz. A kínai hozzáállást jól jellemzi egy anekdota. Az 1789-es forradalom 200. évfordulójára Franciaországban rendezett, a világ legkiválóbb koponyáit felvonultató konferenciasorozatra a kínai történészek nem mentek el. Álláspontjuk szerint két évszázad túl kevés idő ahhoz, hogy a forradalom hatását és eseményeit reálisan értékelni lehessen.
A hét vezér
Kína legfőbb hatalmi szerve a politikai bizottság állandó bizottsága. Tagjai közt van a mindenkori elnök és az alelnök, vagy a kormányfő és helyettese. A 9 fős, tízévente megújított testület létszáma az idén kettővel csökken, a grémiumban 7 politikai főméltóság ül majd. Összeállításunkban a lapzártánkkor legesélyesebbnek tartott pártfunkcionáriusokat mutatjuk be.
Hszi Csin-ping
Az államelnöki poszt és a Kínai Kommunista Párt vezető pozíciójának várományosa 1953-ban született. Dinasztikus politikus, vagyis „kisherceg". Egész politikai pályafutása és családi öröksége is e nagy ívű karrierre predesztinálta. Édesapja Hszi Csung-hszün, aki az egyik meghatározó tagja volt a Teng Hsziao-ping piaci reformjait megalapozó agytrösztnek. Hszi Csin-ping - Kínát is meglepve - elsőként beszélt arról, családja mennyit szenvedett a Mao-éra idején, s hogy a kulturális forradalom mennyi kárt okozott az országnak; utóbbi miatt nyilvánosan sírva is fakadt. Politikai nézetei alapján konzervatívnak számít, de nem tartozik a Csiang Cö-min-féle keményvonalas erőkhöz, modern politikusként emlegetik. A külföldi vezetőkkel meglepő nyíltsággal és őszinteséggel tárgyal, nemzetközi megítélése igen pozitív. Felesége híres énekesnő, lánya a Harvard Egyetemen tanul.
Csang Te-csiang
A 66 éves miniszterelnök-helyettes Csiang Cö-min embere, azaz keményvonalas, konzervatív politikus. Jelenleg Csungking párttitkára. Az utóbbi hónapokban került igazán reflektorfénybe, miután átmenetileg őt nevezték ki a leváltott Po Hszi-laj helyére. Feladata az volt, hogy felszámolja azt a politikai káoszt, amelyet elődje eltávolítása okozott az ország közepén fekvő legnépesebb s a kínai gazdaság egyik motorjának számító nagyvárosban.
Vang Jang
A kuanktungi pártvezető 57 éves, s Hu Csin-tao pártfogoltja. A konstruktív ötleteiről híres liberális politikus azzal szerzett hírnevet magának, hogy békés eszközökkel rendezett egy felkelést a Kuangtung tartományban lévő Vukanban. Vang ezután kezdett felkapaszkodni a politikai ranglétrán, először Anhuj tartományban, de 2005 és 2007 között - Po Hszi-laj hivatalba lépése előtt - Csungking város párttitkára is volt.
Vang Csi-san
A 64 éves miniszterelnök-helyettes közgazdász professzorból lett politikus. A korábbi államelnök-pártfőtitkár Csiang Cö-min támogatottja, emiatt inkább konzervatív politikusnak számít, miközben szakemberként a - nagyrészt elakadt - piaci reformokat pártolja. Jelenleg a pénzügyi és külkereskedelmi területet felügyeli, s kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a nyugati politikusokkal. Becenevei: a problémamegoldó, a válságkezelő. Ő vezeti a Brüsszellel és Washingtonnal folytatott pénzügyi és gazdasági tárgyalásokat.
Jü Cseng-seng
A 67 éves konzervatív politikus jelenleg Sanghaj párttitkára, s Csiang Cö-min emberének számít. „Piros kishercegként" is emlegetik. Szülei magas rangú pártfunkcionáriusok voltak, mi több, apja Mao Ce-tung majdani feleségének első férje volt. Politikai pályafutását Santung tartományban kezdte, ahol a helyi pártszervezet élén állt, majd a pekingi vezetés 1997-ben építésügyi miniszterré nevezte ki.
Li Jüan-csao
Hu Csin-tao protezsáltja 62 éves, szintén dinasztikus politikus. Apja Sanghaj alpolgármestere volt a hatvanas években. Li korábban a kulturális és propagandaügyekért felelt.
Li Ko-csiang
A miniszterelnöki székben Ven Csia-paót váltó, jogász végzettségű, liberális Li politikai karrierje a Kommunista Ifjúsági Szövetségben ívelt felfelé, amikor annak a jelenlegi pártfőtitkár, Hu Csin-tao volt a vezetője. Főleg ipari és bányavidékeken volt párttitkár, 2007-ben jelölték a miniszterelnök-helyettesi posztra. Felesége angoltanár professzor.
Hatalmi játszmák
Kína új vezetőiről a november 8-i pártkongresszuson megválasztott központi bizottság dönt majd, de ez puszta formalitás. A háttérben zajló hatalmi játszmák még nem zárultak le, de a szerepeket nagyjából már kiosztották egymás közt a riválisok. A 300 fős központi bizottság tagjainak 60 százaléka kicserélődik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ország gazdasági, pénzügyi, belbiztonsági tisztségeire, sőt a hadsereg élére is új vezetők kerülhetnek. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az egypártrendszerű politikai környezetben melyik belső frakció kerül ki győztesen a harcból. A párton belül két nagyobb frakció van: a Ven Csia-pao-féle reformista és a Hu Csin-tao köré csoportosuló dinasztikus és kissé konzervatívabb, populista nézeteket valló csoport. A jelenlegi miniszterelnök-pártfőtitkárnak és az államelnöknek mandátumuk lejártával formálisan ki kellene vonulniuk a politikai életből, ám nagy valószínűséggel megpróbálják befolyásukat továbbra is érvényesíteni az új vezetők kinevezésében és a hatalmi harcban egyaránt, mint ahogy azt eddig is megtették.