A szerző PhD, a székesfehérvári Szent György Kórház belgyógyász főorvosa

A zsíranyagcsere kórosságát sokáig csak a magas koleszterinszinttel azonosítottuk, ma már árnyaltabb ismereteink vannak a valós okokról. Az elmúlt évtizedekben végzett nemzetközi vizsgálatokban sok tízezer érbetegségben szenvedő vett részt, és az derült ki, hogy ha sikerül a károsító koleszterint kellően alacsony szintre csökkenteni és ott tartani, az újabb érkatasztrófa, illetve az ezek következtében bekövetkező halálozás jelentősen csökkenthető. 

A múlt század 80-as éveinek végén megjelent gyógyszerek (sztatinok) a máj koleszterintermelését csökkentik, ha megfelelően hatásos adagban alkalmazzuk őket, képesek akár 50-60 százalékkal mérsékelni a vérben keringő károsító koleszterint. Ennek eredményeként az újabb éresemények kialakulása és a halálozás is 30-40 százalékkal csökkenhet. Ez még mindig csak az érintettek harmadát jelenti. Kérdés, hogyan lehetne még több érbeteg életét megmenteni, az életminőségüket tovább javítani.

Az „eredménytelenség" egyik oka az, hogy az emberek nem egyformák (szerencsére). A magasabb vérkoleszterinnel rendelkezők egyik részénél a máj fokozott koleszterintermelése okozza a többletet, míg a másiknál a bélben fokozott a koleszterin fel- és visszaszívódása. Éppen ezért forradalmi lehetőségként jelent meg az új évezred elején a felszívódását csökkentő gyógyszer. Ma már többéves saját hazai tapasztalatok alapján is kijelenthető, hogy a koleszterin termelődését és felszívódását egyidejűleg gátló gyógyszer-kombinációval több betegnél sikerül elérni az optimális zsíranyagcsere-állapotot, és így eredményesebbé válik az érvédelem. A nemzeti és nemzetközi orvosszakmai ajánlásokban úgynevezett célértékeket fogalmaztak meg a vérzsírok számára, amelyek elérésével az erek védettsége biztosítható. Leegyszerűsítve az alapelv az, hogy a kis sűrűségű zsírrészecskék koleszterinje minél alacsonyabb legyen (érbetegségben legalább 2,5 mmol/l alatti), és a nagy sűrűségű zsírrészecskéké (HDL-koleszterin) minél magasabb (mindenképpen 1,0 mmol/l felett).

Hogyan állunk ezekkel a célértékekkel Magyarországon? Az elmúlt években több felmérés is készült arról, hogy a már érbetegségben szenvedők milyen arányban szedik a számukra életfontosságú gyógyszereket, és milyen kimutatható eredménnyel. Sajnos a kórházból való távozás után igen gyorsan lankad a gyógyszerszedési kedv. A koleszterincsökkentőknél azt találták, hogy az érkatasztrófa után egy évvel 10 betegből jó, ha kettő szedi a felírt készítményt. Az okok összetettek: a panaszmentesség, a gyógyszerek ára, a nem kellő felvilágosítás, a félrevezető álinformációk.

Azt is vizsgálták, hogyan alakulnak az elérendő célok a rendszeresen gyógyszert szedőknél. A legutóbbi, 2011-es felmérés eredményei azt mutatták, hogy a rendszeresen sztatint szedő betegek mintegy 40 százaléka éri el a károsító koleszterinre vonatkozó célértéket, ez az arány 2004-ben 14 százalék volt. Jelentős a javulás, de mégsem lehetünk elégedettek, hiszen az is kimutatható volt az elemzésből, hogy ha az orvos és a beteg is kellően képzett, ha az alkalmazott gyógyszerek, esetleg a több orvosság kombinációja hatásos dózisú, ha a sikerességet tükröző ellenőrzés rendszeres, akkor még jobb eredmény érhető el.

A legfontosabb azonban a megelőzés lenne. Sokkal jobban kellene figyelni gyerekeink táplálkozására, életmódjára. Az információrobbanás évezredében bűn nem megtanítani a nemzet jövőjét képviselő óvodásokat, kisiskolásokat, hogyan kell egészségesen élni, hogy alapszükségletté váljon az ehhez megfelelő élelmiszerek fogyasztása, a rendszeres mozgás és a káros szenvedélyek elutasítása. A fiatal felnőtteket pedig vissza kellene vezetni az egészség ösvényére addig, amíg nem késő. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy nem szükséges minden második magyarnak elhízottnak, cukorbetegnek, magas vérnyomásúnak vagy érbetegnek lennie. Ha a lélek és a test egészséges, akkor a címben feltett kérdés fel sem vetődik, és a koleszterin egy életfontos kémiai anyag marad.

Mi is az a koleszterin?
Az emberi szervezet számára elengedhetetlenül fontos zsírfajta, amelynek szerepe van a sejtmembránok alkotójaként, az epe összetevőjeként és életfontos hormonok kiindulási anyagaként. A vérben található koleszterin 80 százaléka a májban termelődik, és mintegy 20 százalékban az állati eredetű táplálékokból származik. Az emberi vérből meghatározott koleszterinszintnél beszélünk összkoleszterinről, használatos a jó és a rossz koleszterin meghatározás is. Mint kémiai anyag természetesen csak egyfajta lehet. A májban termelődő koleszterin fő feladata, hogy a szervezet számára szükséges igényt biztosítsa. Ugyanakkor a koleszterinszinttől függően nem tud minden egyes molekula hasznosulni, a feleslegben maradtat a szervezetnek el kell távolítani. A vérben azonban a koleszterin különböző, több elemet tartalmazó szállítóegységekbe csomagolódik. Ezek funkciója egyrészt, hogy a májból eljusson a szövetekhez, másrészt, hogy a felesleg visszakerülhessen oda, ahol az epével kiválasztódik. Ezek alapján nevezzük a visszaszállítódó koleszterint jónak (nagy sűrűségű zsírrészecskékben található, HDL-koleszterin), illetve a májból a szervek felé áramlót rossznak (kis sűrűségű zsírrészecskékben található, LDL-koleszterin). Abban az esetben rossz, ha több a szükségesnél, és nem tud az epével kiürülni. Az érrendszerben sokáig keringő felesleges koleszterin lerakódik az erek falába, s egyéb tényezőkkel együtt megindítja és fenntartja az érelmeszesedés folyamatát. Persze ma már azt is tudjuk, hogy az igazi veszélyt nem is az évtizedek alatt beszűkülő, elmeszesedett érrendszer jelenti, sokkal inkább az erek falában kialakuló zsírdús, gyulladásos felrakódások, amelyek a hirtelen érelzáródásokon keresztül a szervek vérellátási zavarát (szívizominfarktus, agyvérzés) okozzák.