Mi romlik el az ereinkben?
Amíg a szív- és érrendszer betegségei a vezető halálokot jelentik, addig megkerülhetetlen, hogy beszéljünk az érelmeszesedésről. Ennek folyamán az érfalakban meszes lerakódások keletkeznek, amelyek az életkor előrehaladásával egyre nagyobbak, keményebbek lesznek. Az érelmeszesedés talaján létrejövő szövődményes vérrögök akadályozhatják a vér szabad áramlását, továbbá - leszakadva az érfalról - elzárhatják a vérkeringést. Az elzáródás helyétől függően szív- vagy agyi infarktus alakulhat ki. Az alsó végtag trombózisának legveszélyesebb szövődménye a tüdőembólia.
Az érelmeszesedés - orvosi nevén: atherosclerosis - kialakulásában az egészségtelen életmód meghatározó szerepet játszik, de számolni kell az öröklött genetikai adottságokkal is. A jelenség hátterében bizonyos zsíranyagcsere-zavarok érhetők tetten. A betegek legtöbbjénél a rossz koleszterin (orvosi rövidítéssel: LDL) megemelkedett szintje jelent problémát, de sokaknál a jó koleszterin (orvosi rövidítéssel: HDL) túlságosan alacsony szintje is gondot okoz. Szervezetünkben megtalálhatók továbbá a táplálékból felvett, vérben keringő zsírok, az ún. trigliceridek is. A magas trigliceridszint szintén felgyorsíthatja az érelmeszesedés folyamatát. Ezekben az esetekben a zsíranyagcsere globális kontrolljára van szükség, amely gyógyszeres terápiát igényel. Az atherosclerosis kezelésének hatékonysága döntően befolyásolja a betegek további sorsát, hiszen megmentheti őket a súlyos, gyakran halálos szövődményektől.
Mitől függ a kockázat mértéke?
A kezelőorvos feladata, hogy megítélje: kinek mekkora esélye van arra, hogy súlyos szív- és érrendszeri betegsége lesz. Ennek érdekében a tünet- és panaszmentes páciensek esetében is kockázatbecslést végez, ez viszonylag egyszerű vizsgálatok elvégzésével jár. Ismernie kell a vizsgált személy életkorát, vérnyomásértékét, koleszterinszintjét (vagy haskörfogatát), valamint tudnia kell azt is, hogy az illető dohányzik-e. Az így megállapított rizikóstátus függvényében egyénileg mérlegeli, hogy páciense egészségi állapota igényel-e további teendőt. Ennek alapján esetleg életmódbeli változtatást javasol, illetve gyógyszeres kezelést rendel el. Mindazok, akik korábban heveny szívizominfarktuson, szélütésen (stroke) vagy érsebészeti beavatkozáson estek át, illetve koszorúér-elégtelenségben (stabil vagy instabil angina pectoris) szenvednek, fokozott kockázatú betegnek számítanak, és gyógyszeres prevencióra szorulnak.
A megelőzés eszközei
A szív- és érrendszeri betegségeket egészséges életmóddal előzhetjük meg a leghatékonyabban. Sokat tehetünk egészségünkért, ha odafigyelünk az étkezésünkre, megszabadulunk az esetleges testsúlytöbbletünktől; mellőzzük a nagy mennyiségű alkoholfogyasztást; abbahagyjuk a dohányzást; kerüljük a stresszt és rendszeresen mozgunk. Bizonyos állapotokban azonban gyógyszeres védelemre is szükségünk lehet.
A megelőzés egyik elsőként választandó alapgyógyszere az acetilszalicilsav. Ezt kezdetben láz- és fájdalomcsillapítóként használták nagy sikerrel. Az 1950-es évek elején egy amerikai orvos megfigyelte, hogy a fájdalomcsillapítóként aszpirint szedő betegei között lényegesen kevesebb szívinfarktus fordul elő. Később kiderült az is, hogy a védőhatást a hatóanyag addig nem ismert tulajdonsága okozza: csökkenti a vérlemezkék egymáshoz tapadását, ezáltal az ereket szűkítő vagy elzáró vérrögök képződését. Ennek a gátló hatásnak köszönhetően a kis dózisban (100 mg) rendszeresen szedett acetilszalicilsav a fokozott kockázatú betegek széles körében képes jelentős mértékben csökkenteni a szívizominfarktus és az agyi keringési zavar kockázatát, valamint a szív- és érrendszeri halálozást.
Ne feledje!
Amennyiben megszületik a döntés az aszpirinterápia megkezdéséről, nagyon fontos, hogy pontosan betartsuk a kezelőorvos utasításait, és az előírt adagolás szerint mindennap bevegyük a tablettát mindaddig, amíg az orvos azt szükségesnek tartja. A gyógyszer ugyanis akkor fejti ki a megfelelő hatást hosszú távon - illetve koszorúérműtéten átesett betegek esetében rövid távon is -, ha a szedés folyamatosan történik. Ha bármilyen beavatkozás miatt mégis szükségesnek ítélik a terápia felfüggesztését, minden esetben konzultálni kell a kezelőorvossal, és egyedileg mérlegelni az esetleges kockázatokat.
Ne feledje: a kis dózisú aszpirin rendszeres szedésével megelőzhető, hogy a vérlemezkék összetapadása miatt vérrögök alakuljanak ki. Ezzel jelentős mértékben csökkenthetjük a szívinfarktus, illetve a szélütés kialakulásának a kockázatát.(x)