Két táborra szakadt az Európai Unió a 2014-2020-as költségvetési vitában: míg a nettó befizetők mindent elkövetnek, hogy csökkenjen a támogatásra fordított összeg, addig 15 kevésbé fejlett ország legalább szinten tartaná a kohéziós pénzek nagyságát. A tét nem kicsi, hiszen Magyarországnak a mostani költségvetési ciklusban (2007-2013) nettó 24,5 milliárd euró, azaz (árfolyamtól függően) 7-8000 milliárd forintnyi támogatást ítéltek meg. Brüsszeli pletykák ugyanakkor most azt tartják valószínűnek, hogy ez az összeg akár több mint 2500 milliárd forinttal is csökkenhet, s csak 18 milliárd euró járna Magyarországnak. A felek legközelebb november 22-23-án esedékes rendkívüli EU-csúcson ülnek asztalhoz, ahol az állam- és kormányfők próbálnak meg egyezségre jutni.

Az Európai Bizottság egyetlen támogatott tagállamnak, így Magyarországnak sem engedne a GDP-je 2,5 százalékánál több fejlesztési forrást. Így annak ellenére, hogy a hét magyar régió fejlettségi és egyéb gazdasági mutatók alapján egyenként jóval nagyobb összegre lenne jogosult, hazánknak kevesebbel kellene beérnie. A Külügyminisztérium számításai szerint ahhoz, hogy 2014 és 2020 között is a mostani időszaknak megfelelő támogatásban részesülhessünk, a támogatási felső korlátot a GDP 3,5 százalékában kellene meghatározni.

Az unió mechanizmusait ismerő szakértők szerint elvben lehetséges, hogy a magyar kormány több pénzt vív ki a most tervezettnél, azonban hiába van a „kohézió barátai" nevű tömörülésben 15 ország, Orbán Viktor könnyen magára maradhat. A többi államnak ugyanis - a Balti-országokat leszámítva - nem kellene akkora veszteségeket elkönyvelni a támogatási pénzek terén, mint Magyarországnak, így ők könnyebben egyezhetnek meg a nagyokkal.

A kormányfő ráadásul bajban lehet akkor is, amikor a több pénz mellett kell érvelnie, miután Magyarország csak a töredékét hívta le a rendelkezésre álló támogatásnak, azaz az Unióban joggal mondhatnák, hogy a 18 milliárd eurós összeg is elegendő lesz. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség adatai szerint ugyanis Magyarország a 2013-ig tartó ciklus vége előtt másfél évvel mindössze 2600 milliárd forintot hívott le a 7-8000 milliárd forintos keretből.

"Egyedi problémánkra egyedi megoldást kell találni" - hangoztatták a Figyelő Onlinenak Győri Enikő, európai ügyekért felelős államtitkár kommunikációs osztályán. Reméljük, ebben partner lesz a többi tagállam és intézmény is, hiszen csak így fogja tudni a magyar miniszterelnök támogatni azt a végső megállapodást, amelyet az európai állam-, illetve kormányfőknek egyhangúlag kell meghozniuk - tették hozzá. A magyar álláspont egyébként nem kérdőjelezi meg az Európai Bizottság által alkalmazott számítási metodológiát, hanem azt javasolja, hogy legyen magasabb az a bizonyos támogatási felső határ. Másik javaslatként az úgynevezett „védőháló" klauzulát teszik a magyarok az asztalra, amely garantálná, hogy egyetlen fejletlenebb tagállam sem kaphat kevesebbet a következő időszakban, mint a mostaniban, tehát Magyarország sem.

"Hangsúlyozom, hogy ez nem lenne újdonság az EU költségvetési tárgyalásainak történetében, ilyen típusú megoldásokra van precedens. Mindkét említett megoldás elfogadható kompromisszumnak tűnik számunkra, amely lehetővé tenné, hogy támogassuk a majdani végső megállapodást" - mondta Győri Enikő.

A támogatások mennyiségén túl, az is mércéje lesz a hazai delegáció teljesítményének, hogy a támogatási összegekhez milyen feltételrendszert sikerül kivívnia. Az EU ugyanis annak érdekében, hogy ne lyukas zsákba öntse a pénzeket, a jövőben ágazati reformokhoz kötheti a pénzek kifizetését, de az is előfordulhat, hogy nem lesz elégendő, ha megvalósul egy-egy program, a hozzá kapcsolódó gazdasági céloknak is teljesülniük kell. Fontos kérdés lesz az is, hogy az állami beruházások esetén megmarad-e az áfa elszámolhatósága.

Több ezer milliárd forintot hagyunk veszni
Lassú, nehézkes, bonyolult - legtöbbször így jellemzik az uniós tendereket a magyar pályázók. Szakértők szerint azonban nem csak a bürokrácia miatt akadozik az uniós pénzek lehívása, miután az uniós támogatások kifizetése mellett a források lekötése sem megy gördülékenyen. A kormányzat tehát nem hirdet annyi projektet, amellyel - elvben legalábbis, megfelelő pályázók esetén - elkölthető lenne a pénz. Márpedig a közösség egyik alapszabálya, hogy elvesznek azok a rendelkezésre álló források, amelyeket a tagállam nem használ fel az adott időn belül. Ahhoz, hogy a mostani keretet kimerítse Magyarország, a mostani tempó duplájára lenne szükség. Heil Péter a Figyelő Onlinennak elmondta, hogy a 7+2 éves támogatási időszaknak már csak a harmada van hátra, a léc, amelyet át kellene ugrani, napról-napra magasabbra kerül. A nemzetközi összehasonlításban pedig szintén kedvezőtlen a helyzet, hiszen 2010 első negyedévének végén az EU-országok rangsorában az ötödik helyet foglaltuk el, és az új tagállamok közül csak Lengyelország állt előttünk. Jelenleg még a top húszban sem vagyunk benne.

Heil Péter szerint az NFÜ jelenleg több támogatási szerződést köt, mint a kormányváltáskor, viszont ha a szerződéskötések sebességet nem darabban, hanem forintban mérjük, akkor a 2007-2010-es időszak átlaga magasabb, mint a mostani.

Az ÁSZ is elégedetlen volt
Előkészítési hiányosságok, a közbeszerzési eljárások elhúzódása, szabálytalanságok, kapkodás, forráshiány nehezítették az európai uniós pénzek felhasználását, állapította meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) idei jelentése. Az ÁSZ ellenőrizte a 2007-től uniós finanszírozással megvalósuló, kormányzati döntésen alapuló beruházási projekteket. Az ellenőrzés konkrét célja annak értékelése volt, hogy a 2007-től uniós finanszírozással megvalósuló kormányzati döntésen alapuló projektek kiválasztási eljárása célszerű és hatékony volt-e, a projektek kiválasztása eredményes volt-e, a források felhasználása összhangban állt-e a célok teljesítésével.

A jelentés szerint az ellenőrzött projektek kidolgozása és elbírálása 100-900 napot, átlagosan egy és egy negyedévet vett igénybe. Voltak projektek, amelyekre 3-4 év alatt sem sikerült támogatási szerződést kötni, ilyenek voltak például az Országos Mentőszolgálat mentésre-légimentésre irányúló projektjei.
Az Állami Számvevőszék jelentése szerint a szerződés szerinti támogatások közel felét állami tulajdonú gazdasági társaságok kapták, a támogatások 85 százalékát a NIF Zrt. használta fel út és vasútépítésre, és csak 0,7 százaléka jutott a vállalkozásoknak.