Október elején a felsőoktatásért helyettes államtitkár azt nyilatkozta, hogy 2013-ban már nem lesz egyetlen jogász vagy közgazdász államilag finanszírozott felsőoktatási képzési hely sem, amit a fenntartható felsőoktatás megteremtésével indokolt. A jogi és közgazdasági képzésben azért törlik el az állami ösztöndíjakat, mert a kormány véleménye szerint "ezek a területek a felvételi adatok szerint a piacról is képesek eltartani magukat". Mint mondta, a felvételi adatok alapján a keretszámok idei csökkentése ellenére is ugyanannyian választották ezeket a szakokat, mint az előző években. Korábban egy állami tisztviselő azt nyilatkozta, hogy a Közgáz még hálás is lehet a radikális létszámcsökkentésért, hiszen összességében nőtt a felvett hallgatói száma, így beigazolódott, hogy vannak olyan szakok, szakmák, amelyekre felesleges állami forrást pazarolni. Lássuk, hogy a számok igazolják-e a nyilatkozók mondanivalóját.

Tavaly mintegy 10 ezren jelentkeztek a Közgáz alapszakjaira a gazdaságtudományi és a társadalomtudományi képzési területeken, egyharmaduk első helyen. Az első helyes jelentkezők 93 százaléka ingyenes képzésre jelentkezett. 2012-ben fél ezerrel csökkent az összes jelentkezők száma, és 26 százalékra csökkent jelentkezők aránya. Ebben nyilván szerepet játszott az ingyenes helyek drasztikus visszaesése. Míg 2011-ben az ingyenes helyekre felvettek száma 760 fő volt, ez 2012-re 146-ra, azaz a 2011-es szint ötödére esett vissza. A fizetős helyekre felvettek száma 482 főről 1313-ra, azaz 172 százalékkal nőtt. Így az összes felvett hallgatói létszám a Közgázon még nőtt is, 1242-ről 1459-re, azaz 17 százalékkal, bár drasztikusan csökkent az ingyenesen tanuló hallgatók aránya 61-ről 10 százalékra.
Ajelentkezők 2011-ben 93 százalékban ingyenes helyet jelöltek meg első helyen. Ez az arány 2012-re azokon a szakokon, ahol volt ingyenes hely, némileg, 87 százalékra csökkent.

Első helyen nem ingyenes képzést megjelölni csak akkor racionális, ha valaki eleve nem akarja vállalni egy esetleges ösztöndíjszerződés aláírását. A felvételi jelentkezés időszakában azonban még nem teljesen volt egyértelmű, hogy pontosan mit is kell vállalnia annak, aki állami ösztöndíjas lesz, ráadásul még utólag, sikeres felvételi esetén is lehetett a beiratkozáskor úgy dönteni, hogy az illető nem vállalja a szerződésben rögzített feltételeket, és fizetős formában kezdi meg tanulmányait. (Erre egyébként a Közgáz vizsgált alapszakjain nem volt példa.)

Azt nem feltételezzük, hogy ilyen mértékben nőtt volna azon jelentkezők száma, akik nem is jelentkezhetnek támogatott képzésekre, mert már elhasználták az adott képzési szinten rendelkezésre álló finanszírozott féléveik számát. Így valószínűsíthető, hogy a jelentős létszámcsökkentésnek volt olyan pszichés hatása, hogy nem jelentkeztek elsőre ingyenes helyre, mondván, hogy úgysem veszik fel őket. Ez azonban egyértelműen a felvételi ponthatárhúzás folyamatának nem ismerését jelenti, hiszen annak mechanizmusa alapján a felvételi sorrendnek alapvetően a jelentkező preferencia-sorrendjét kell tükröznie, azaz azt a szakot, finanszírozási formát kell első helyen bejelölni, ahova a jelentkező a leginkább szeretne bekerülni, függetlenül attól, hogy mit gondol saját esélyeiről a bejutást illetően.

Az összes és az első helyen jelentkezők között is azokon a szakokon, ahol volt ingyenes hely, nőtt a felvételizők száma, az első helyen jelentkezőké 18, az összes jelentkezőé 50 százalékkal. Azaz a hallgatók stratégiája az volt, hogy érdemes megpróbálni esetleg ingyenes helyre bejutni az egyetemre, és ha ez nem sikerül, akkor próbálkozni más lehetőségekkel is, ezért magasabb arányban jelentkeztek olyan szakokra, ahol esetleg bekerülhettek ingyenes képzésre (még ha erre mint láttuk csak nagyon keveseknek is volt esélye, de veszteni nem vesztettek vele semmit.) Logikus módon a csak fizetős (businesss) szakokra mind összességében, mind első helyen csak a tavalyi létszám 50 százaléka jelentkezett. Ők azok, akik tudatosan olyan szakot jelöltek be, ami esetleg később „megéri a pénzét".

A maximálisan elérhető felvételi pontszám 2011-ről 2012-re 480-ról 500 pontra nőtt. A változás az egyes jogcímekre adható többletpontok számát érintette. A többletpontokon belül kisebb lett a nyelvvizsgák súlya, ami eddig a Közgázra jelentkezők egy nagy erőssége volt. Mindez a felvételi ponthatárok csökkenését valószínűsítette. Ezért mindkét évre a tényleges pontszámot közöljük, nem korrigálunk az enyhe pontszámemelkedés hatásával. Feltételezzük, hogy a 2011-es 480 pont nagyjából annyit ér, mint a 2012-es 500, azaz az elért pontok közvetlenül összevethetők. 2011-ben az ingyenes helyekre átlagosan 454, a fizetősekre 393 ponttal lehetett bejutni.

Az ingyenes helyek esetében a ponthatár 2012-ben 472 pontra ugrott, míg a fizetős helyekre az átlag alig változott, 391 pont volt. Ugyanakkor feltűnő, hogy azokon a szakokon csökkent igazán a fizetős helyekre felvettek átlagpontszáma, ahol (igaz, hogy csekély mértékben), maradt ingyenes hely is. Itt egyik évről a másikra 378-ról 320 pontra csökkent az átlag felvételi pont, míg a „tiszta" fizetős szakokon csupán 403-ról 395 pontra, azaz sokkal kisebb mértékben. Ez utóbbi tényt magyarázhatja, hogy mint szó volt róla, ide eleve jóval kevesebben jelentkeztek, azaz egy tudatosabb réteg vette célba ezeket a szakokat.

Mindenképpen igaz azonban, hogy ebben az évben jóval nagyobb tömegű alacsonyabb pontszámú hallgató került be a Közgázra. Ennek a ténynek, valamint annak hatása, hogy ezek az alacsonyabb pontszámmal bekerülő hallgatók döntően fizetősek, egyelőre kiszámíthatatlan. Elképzelhető egy pénzért magasabb szolgáltatásnyújtás elvárása, de akár az is, hogy a fizetéssel párhuzamosan az igényesség is csökken.

A 147 ingyenes helyre felvett hallgató közül 127, azaz 87 százalék iratkozott be és írta alá az ösztöndíjszerződést. A nem beiratkozásnak több oka lehet, ami nem ismert, esetleg külföldi tanulmányi lehetőség, vagy az úgynevezett „helyhezkötési nyilatkozat" aláírásától való ódzkodás.

Az 1313 fizetős helyre felvett hallgató közül az előzetes adatok alapján 87,5 százalék iratkozott be, azaz 1149 fő. Így az összlétszám végül is az aránylag magas nem beiratkozott hallgatókat leszámítva nagyjából megegyezik a tavalyival. Szakjaink közül egyébként az „elméleti jellegű" gazdaságelemzésen volt kiugróan alacsony, 72 százalék-os a fizetősen felvett hallgatók beiratkozási aránya, a többi szakon megközelítette, vagy meghaladta az átlagos értéket. Érdekes lehet még, hogy a költségtérítéses hallgatók 71 százaléka, azaz nagyobb hányada egybe befizette az összeget, 29 százalék kért részletfizetési kedvezményt vagy fizetési haladékot.

Első látásra, legalábbis a Közgáz esetében, az ingyenes helyek drasztikus visszaesése, az oktatás fizetőssé tétele nem csökkentette a hallgatói létszámot. Nagyjából ugyanúgy 1200 ember kezdi tanulmányait idén is, mint tavaly. A különbségek azonban jelentősek. A hallgatók eddigi mintegy 60 százalékos ingyenes aránya 10 százalékra csökkent. Azaz a hallgatók 90 százaléka fizet tanulmányaiért, ami alapjaiban alakíthatja át a hallgatói elvárásokat, miközben erre az egyetemek nem készültek fel, mert nem is ismert, milyen attitűdbeli változásokat okoz majd ez a tény. A fizetős hallgatók általában alacsonyabb pontszámokkal kerültek be, az összes hallgató átlagpontszáma mintegy 30 ponttal alacsonyabb, mint tavaly. Az ingyenes és fizetős hallgatók között a differencia azokon a szakokon, ahol mindkét oktatási forma megtalálható nagyon jelentős, 150 pont. Az ingyenes hallgatók aránya ezeken a szakokon nyilván magasabb, mint a Közgáz egészében, annak duplája, de itt is csak 20 százalék. Ilyen tudásbeli különbségekkel bekerülő hallgatókkal az egyetem még nem találkozott, ez nyilván másfajta oktatási módszereket kíván meg.

Az eddigi tapasztalatok alapján tehát azt mondhatjuk, hogy kormánytisztviselőink állításai részben igazak, részben félrevezetőek... Igazak, ha csak a szűk költségvetési szempontokat vesszük figyelembe. A Közgáz bevételei nőni fognak, finanszírozása stabilabb lehet, hiszen nem a központi költségvetésből, hanem közvetlenül a hallgatóktól fogja szerezni bevételét. Más a helyzet azonban, ha a szakmai szempontok alapján ítéljük meg a kijelentést.

A magyar gazdaságnak, emiatt az államnak is jó képességű, felkészült közgazdászokra van szüksége. Ez különösen igaz azokon a szakokon, ahol a kapott diploma elsősorban a gazdaságpolitikai irányításban való részvételre készít fel. Miután ezeken a szakokon a legnagyobb a távolság a fizetős és az ingyenes képzést szerzők felvételi pontszáma között, ezért félő, hogy ezt a követelményt objektív okoknál fogva nem tudja a Közgáz teljesíteni. A kérdés tehát az, hogy az oktatáspolitikai irányítás a rövid távú, költségvetési szempontokra van tekintettel, vagy egy kicsit távolabbra is tekint.