Bő 20 éve, amikor még a szovjet fennhatóság Belorussziára és Litvániára is kiterjedt, a két ország között csak formális határvonal létezett. Ami korábban csupán egy vonal volt a térképeken, az mára kerítéssé vált. Ahogy többen emlegetik, ez az új vasfüggöny, amelyet a Szovjetunió összeomlása után emeltek. Azóta Litvánia a NATO és az EU tagjává vált, valamint aláírta a schengeni egyezményt is, míg a szomszéd Fehéroroszország továbbra is „Európa utolsó diktátora", Lukasenko elnök önkényes kormányzását szenvedi.

A fémkerítés, amelynek a tetején több tekercsnyi szögesdrót is borítja, nemcsak két országot határol, hanem egykoron szerves faluközösségeket is kettéhasít. Egy határfalu litván „felét" ma Norviliskesnek (sokak számára régi fényében pompázó, XVI. századi reneszánsz kolostoráról és az évente megrendezett zenei és művészeti fesztiváljáról (Be2gether) ismerős), míg a fehérorosz részt Piackunainak hívják. A „vasfüggöny" családokat választ el, elzárja őket a templomtól és a köztemetőtől is. Egy másik feldarabolt falu, Sakaline is hasonló látványt nyújt: a litván oldal gondozott és virágzik, míg a keleti részen az élet is hiányzik.

Leokadija Gordiewiczet férjétől és két testvérétől zárja el a határ. Litvániában élt férjével, de munkát Fehéroroszországban kapott. 1991 után, miután végleg úgy döntött, hogy a határ túloldalán marad, már többet nem tudott visszatérni Litvániába. A vízum kiváltása 174 eurójába kerülne, de ekkora összeget nem engedhet meg magának.

A norviliskesi kolostorhoz hétvégeken sok látogató érkezik drága luxusautókkal. A rossz kereseti viszonyok között nehéz elképzelni, hogy egyesek nem a csempészett cigaretta és benzin eladásából engedhetik meg a luxuskiadásokat.

A helyiek egy vicces történetet is felelevenítenek, miszerint a Kremlben, 1939-ben azért így húzták meg a határokat, mert Sztálin a térképen felejtette a pipáját, amit senki se mert odébb tenni, inkább körberajzolták. A valóság persze kevésbé színes és mesés. Az elmúlt 100 évben a határ nem kevesebb, mint 5 alkalommal változott. Néhányan az idősebbek közül kedélyesen emlegetik, hogy számukra megadatott az, hogy 3 országban is éljenek, anélkül, hogy egyszer is elköltöztek volna.

Az átjárás a szovjet időkben nem jelentett megoldhatatlan problémát. Ám Litvánia európai uniós csatlakozásától az ország 677 kilométeres határszakasza a schengeni övezet határát képezi, így duplán biztosított a csempészet és az illegális bevándorlással szemben.

„Itt kezdődik Európa, de itt is végződik" - jegyzi meg Ceslava Marcinkevic a diveniskesi helyi tanács vezetője. Európában az emberek szabad mozgása biztosított, itt viszont a határátlépés nagyon sok időt és pénzt követel meg, így csaknem lehetetlen a helyiek számára.

Eglė Digrytė jelenleg a litván 15min országos hírújság zsurnalisztája, aki korábban az Izinios internetes híroldalon és az ELTA hírügynökségnél is publikált cikkeket.