A Magyar Külügyi Intézet (MKI) beszélgetésén Fejérdy Gergely, az MKI tudományos főmunkatársa emlékeztetett: Francois Hollande hétfőn a legfontosabb világgazdasági intézmények - köztük a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank - vezetőivel találkozott, és az azt követő sajtótájékoztatóján azt mondta, évente szeretne hasonló egyeztetést. Kérdéses azonban, hogy a megbeszélések mennyiben befolyásolják ténylegesen a francia gazdaságpolitikát - mutatott rá. Mint mondta, nem túl kedvező az ország gazdasági helyzete: jelentős az államadósság, hárommillió a bejelentett munkanélküli a 65 milliós országban, és stagnál a növekedés.

Francois Hollande tervei szerint 2013-ra három százalékra csökkentenék az államháztartási hiányt, amihez olyan adócsomagot dolgoztak ki, amely a szolidaritásra helyezve a hangsúlyt a gazdagabbaktól szedne be több adót. Felidézte, kampányígéretei nélkül Hollande nem nyerhetett volna tavasszal, de kérdéses, hogy érdemes-e az eredetileg meghirdetett politikát folytatnia. A szakértő szerint a legnagyobb kihívás, amelynek minden más kérdés alárendelődik az, hogy miként lehet a jóléti társadalmi kiadások megkurtításával az ország versenyképességét megőrizni és a munkahelyteremtést segíteni.

Hangsúlyozta, Hollande vagy pragmatikus szemlélettel változtat a korábbi elképzelésein, hogy növekedési pályára állítsa az országot, vagy a népszerűsége megtartását tekinti a legfontosabb célnak, és ragaszkodik az eredeti terveihez. Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa arról beszélt, hogy az előző államfő, Nicolas Sarkozy népszerűsége nagyobb volt elnökségének ebben a korai időszakában. Hollande-nak nagyon erős európai és világgazdasági kényszerekkel kell szembenéznie a gazdaságpolitikája alakításakor - közölte. Úgy látja, az új elnöktől megválasztásakor a növekedés ösztönzését várták, és vannak is olyan intézkedések, amely hosszú távon ezt eredményezhetik, de nagy, gyors változás egyelőre nem tapasztalható.

A francia-német viszonyról azt mondta, Hollande új tárgyalási stratégiát folytat, mert míg a francia elnök és a német kancellár eddig zárt ajtók mögött megvitatta a fontos ügyeket, majd álláspontjukat együtt vázolták az EU előtt, Hollande gyakran "látványosan ellentmond" Angela Merkelnek. Az is változást jelent - folytatta -, hogy a francia külpolitika elsődleges színpada eddig Európa volt, Németországhoz hasonlóan Franciaország aktívan formálta Európa arculatát és történetét, de már nem Párizs diktálja az uniós napirendet.