A foglyul ejtett állam kifejezéssel jelölik a szakértők azt a helyzetet, amikor egy érdekcsoport tagjai elfoglalják az államapparátus kulcspozícióit, és így elérik, hogy a törvényhozók és állami tisztviselők szabályos és legális döntései, valamint a törvényalkotás már nem a közjót, hanem az adott csoport üzleti érdekeit szolgálják. Az általános elméleti megállapítás egyre konkrétabb tartalommal töltődik fel. Az Átlátszó.hu munkatársai szeptember végén közzétettek egy összeállítást, amelyben négy, egymással is rengeteg szálon összefonódó gazdasági-üzleti érdekcsoport embereinek jelenlétét vizsgálták minisztériumokban, önkormányzatokban és a hatóságokban. Nyerges Zsolt és Simicska Lajos üzletemberek rokonai, bizalmasai, káderei a gazdaságot meghatározó posztokon ma már megkerülhetetlen erőt képviselnek. Csak egy példa: a nyilvánosságtól ódzkodó Németh Lászlóné fejlesztési miniszter politikai tanácsadója nem más, mint Nyerges Zsolt testvére, az állatorvos végzettségű Nyerges Attila.

A 2010-es kormányváltás óta egyedül vagy konzorciumban több százmilliárd forint állami és uniós pályázati pénzt nyert közgépes cégbirodalomról oknyomozó újságírók a nyáron kimutatták, hogy a megnevezett üzletemberek mintegy száz vállalkozást kitevő bonyolult céghálózatot hoztak létre, amely az energetikától az építőiparon és a mezőgazdaságon keresztül a reklámpiacig a magyar gazdaság számos szegmensében meghatározó (olykor monopol-) szerepet játszik. Lényegében mindenütt ott vannak, ahol állami, önkormányzati vagy nem utolsósorban uniós forrásokat lehet felhasználni. A nyereséget pedig a tulajdonosok kiveszik: tavaly több mint 14 milliárd forint volt a kifizetett osztalék. Miközben a cégbirodalom tulajdonosai maguk is meglehetősen rejtőzködő életmódot folytatnak, a jelentős részében közpénzből származó személyes vagyonuk nagyságrendjét még nagyobb titok övezi. Hiába keressük őket bármelyik, a leggazdagabb magyar üzletembereket felvonultató kiadványban. A magyar gazdaságra egyre jobban rátelepedő, elképesztően bonyolult céghálóból ugyanis nem lehet kibogozni, hogy mekkora vagyonra tett szert magánemberként Simicska Lajos és Nyerges Zsolt.

Ez az az értelmezési keret, amelyben a hazai – eddigi működését tekintve persze korántsem tökéletes – kulturális örökségvédelem törvényes keretek között lefolytatott szétrobbantását, a nagyberuházások előtti akadály lesöprését vizsgálni kell. Az állam foglyul ejtésének járulékos káraként a folyton a nemzetre hivatkozó propaganda egyre kevésbé képes eltakarni a nemzet kultúrkincseinek pusztulását, lebontását körülhatárolható befektetői érdekek számára megkönnyítő politikát.