Kényszervágás

Az állattenyésztés lehet a földtörvény nagy vesztese
Szirmai S. Péter
2012-10-31 06:10
A magyar agráriumban 50-100 ezer szarvasmarha, 800 ezer sertés és 10 ezer munkahely bánhatja, ha a földforgalmi törvényre eredeti formájában bólint rá a parlament.

Tápra váró süldôk. Több százezer sertést veszélyeztet a földtörvénytervezet

Ez csak blöff! Agrárközgazdászként így értékeli Raskó György nagyvállalkozó az ellenzék kereszttüzében álló földforgalmi törvény tervezetét, amelyet szerinte ebben a formában nem lehet elfogadni. Egyszerűen a választási kampány részének tekinti a húzást, amellyel a Fidesz beígéri a választóknak, hogy ha elveszi a földet a gazdasági társaságoktól, akkor azt nekik adja majd; ezért akarja 2014 tavaszán életbe léptetni az új jogszabályt. Amúgy a szigorú tervezet Raskó több ezer hektáros lajoskomáromi gazdaságát is súlyosan érintené, de nem veszi komolyan a veszélyt. Neki lesz ideje 2020 utánig meghosszabbítani a bérleteket, de ha az új szabályozás valóban életbe lép, akkor – állítja – az megakasztja majd a beruházásokat az életképes családi agrárvállalkozásoknál.

Szerinte egyébként szándékosan szerepel a törvényjavaslatban több olyan irracionális elem, amelyről eleve tudni, hogy nem állja ki az alkotmányossági próbát. Ilyen az 1200 hektárban maximált birtoknagyság, amelynél többet cég sem bérelhetne (kivéve a saját dolgozóitól). Ugyanígy abszurditás a kötelezően előírt létszám; a fenti birtokméretnél például 100 fő lenne a minimum. Ennyi embert – a kertészeteket leszámítva – nem lehet értelmesen foglalkoztatni, pedig a földtörvénynek éppen a mezőgazdaság versenyképességét kellene segítenie.

Súlyos 1000 milliárdok
Az új földtörvénnyel a földbérlet leértékelődik, helyét a saját tulajdonon alapuló gazdálkodás veszi át. Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára szerint így 1000–2000 milliárd forint kerül ki az agrárszektorból. Ha az őstermelő, egyéni vállalkozó hitelből kívánja megvásárolni a földet, akkor ennyivel nő a forráshiányos ágazat finanszírozási igénye. Ráadásul a szövetkezeti törvény tervezett módosítása is tőkekivonással járhat, ha a még meglévő mintegy 400 mezőgazdasági szövetkezetnek ki kell fizetnie tagjainak csaknem 1000 milliárd forint üzletrészt.
ELLEHETETLENÍTÉS
A legnagyobb károkat az állattenyésztésben okozná a tervezett földkoncepció, mert a tejtermelés és a sertéstartás zömét társas vállalkozásokban végzik. Ha a méretkorlátozással ellehetetlenítik a nagy gazdaságokat, akkor nem nagyon lesz olyan szereplő, amely átvenné a nagyüzemi telepeket és folytatná a tenyésztést. A családi gazdaságoknak pedig az uniós környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi előírások miatt százmilliókat kellene beruházniuk, hogy versenyképes tenyésztést alakítsanak ki. Egy alig 40-50 tehenes korszerű állattartó telep létrehozása is legalább 200 millió forintot igényel. S mivel a megtérülés kétséges, ehhez nehéz hitelt szerezni, így a kockázatos állattartás helyett ésszerűbb lenne a hamarabb és biztosabban megtérülő növénytermesztésbe fektetni.


Raskó György dühös, de szakmai tapasztalatokkal megalapozott véleményét egy a szerkesztőségünkbe eljuttatott agrárgazdasági hatástanulmány is alátámasztja. Ez szintén arra jut, hogy a birtokmaximum bevezetése főleg az állattartóknál járna súlyos következményekkel. A KSH felmérése szerint 2010-ben az 577 ezer hazai agrárvállalkozásból 518 társas gazdaságnak volt 1200 hektárnál nagyobb birtoka. E cégkör a 4,68 millió hektárnyi mezőgazdasági területből 1,23 millió hektáron gazdálkodik, s kiemelt szerepet tölt be az állattenyésztésben: a 690 ezer szarvasmarhából 256 ezer, a 2,55 millió sertésből pedig 760 ezer köthető hozzá.

A hatástanulmány készítői is úgy vélik, a törvényjavaslat minimális létszámra vonatkozó előírásai nincsenek összhangban az üzemszerkezettel. Az elvárt foglalkoztatási feltételeket ma a 300 hektárosnál nagyobb társas vállalkozások 49 százaléka nem teljesítené. E mezőny összesen 1,1 millió hektáron gazdálkodik és 240 ezer számosállatot tart. (A számosállat az állatállomány nagyságát összefoglalóan kifejező egyenértékszám, amely a különféle fajok eltérő korú és ivarú példányainak összeadására szolgál, s 500 kilogramm élősúlyú állatot vagy állatcsoportot jelent – a szerk.) E gazdaságok kénytelenek lennének lemondani területeik egy részéről, s kevesebb takarmányt termelnének.

Mindez az elemzők szerint 183 milliárd forinttal rontaná az állattenyésztés termelési értékét, s 9,5 ezer munkahely megszűnésével és az üzemi jövedelem zsugorodásával járhatna. A kieső állattartó telepek pótlása 150-200 milliárd forintjába kerülne a kisebb vállalkozásoknak, ekkora fejlesztés azonban tőlük reálisan nem várható. Így a kellő mennyiségű abraktakarmány előállítására képtelen üzemekben mintegy 50 ezer tejelő tehén és csaknem 800 ezer hízósertés fennmaradása kerülne veszélybe.

A piaci szereplők attól tartanak, ha létre is jön a kedvezményezettek körében a kormány által remélt 100 ezer családi gazdaság, a változás nem segíti a fejlődésüket, mert hitel nélkül nem lesznek életképesek. Nem lesz más fedezetük, mint a tulajdonolt föld. A leendő állami agrárbank persze adhat preferált hitelt; kérdés, mekkora lesz a forrás, s ki fizeti a piaci és a kedvezményes kamat közötti különbséget. A hatékony kisgazdaságok létrejöttét csak a kertészeti ágazatban ösztönöznék, megengedve, hogy finanszírozásukhoz – jelzálog fejében – a bank is tulajdonhoz juthasson. A külföldi tulajdonszerzést értékesítési kényszerrel vagy a nemzeti földalap elővásárlási jogával akadályoznák meg.

Akiket a törvény arra kényszerít, hogy kisebb területen gazdálkodjanak, azoknál biztosra vehető a bukás – állítja Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. Aki akár csak 2000 hektárról visszaáll a maximumként tervezett 1200 hektárra, annak az eszközei kihasználatlanokká, a költségei kigazdálkodhatatlanokká válnak, s tönkremegy. Ám még e szűkebb területen is csak akkor gazdálkodhat majd egy társaság, ha legalább 100 főt alkalmaz, jóllehet ma még egy 3000 hektáros növénytermesztő gazdaságnak sincs ennyi dolgozója, mert nem lenne versenyképes. Ahhoz, hogy nőjön a foglalkoztatás, az élőmunka terheit kellene csökkenteni. S mindezen az sem változtat érdemben, hogy a szakminiszter szerint a létszámelőírás csak az államtól bérelt földeknél lenne érvényes.

A gazdáknak Horváth Gábor is azt tanácsolja, hogy földbérleti szerződéseiket legalább 2020-ig hosszabbítsák meg, hogy a 2014-től induló 7 éves agrárpolitikai ciklusban is hozzájuthassanak a területalapú uniós
támogatásokhoz. Ilyet az kaphat, aki 2011-ben regisztrált termelő volt, de 2014 után csak akkor, ha földdel is rendelkezik. Amennyiben az illetőnek a ciklus alatt lejár a földbérleti szerződése, és az új földtörvény miatt
nem tudja megújítani, akkor elveszítheti a támogatást.

A francia példa
Az nem baj, ha a szabályozás bizonyos védelmet nyújt a helyi termelőknek, de ez nem működhet kizárásos alapon. Raskó György Franciaországot hozza fel példaként, ahol bárki vehet földet – az arab sejkektől a kínai állami vállalatokon át az amerikai nagytőkésekig. Csaknem ezer francia szőlőbirtok már külföldi tulajdonba is került. Az ottani Birtokrendezési és Vidékfejlesztési Társaság (Safer) az életképes birtokok bővítését segíti, felügyeli, megelőzendő az elaprózódást. A franciáknál a mezőgazdaság valóban üzleti tevékenység, míg nálunk – húzza alá az agrárközgazdász vállalkozó – az Orbán-kormány szociális foglalkoztatót akar csinálni a faluból és a mezőgazdaságból, ez rövid távon is zsákutca.
KÜLFÖLDRE KÉNYSZERÜLVE?
A kilátások tehát nem túl biztatók, Raskó György mégis azt állítja, a hazai mezőgazdaság termelése
10 évig nem csökken, csak a földbérleti szerződések lejárta után – feltéve, ha addig nem változtatják meg újra a kereteket. Nem mindenki osztja azonban ezt a véleményt. „Az új földtörvény életbelépésekor hiába lesz 2018-ig érvényes földbérleti szerződésem, a hivatal nem adja majd oda a Brüsszelből érkező területalapú támogatásomat, mondván: aki 1200 hektárnál nagyobb területet bérel, az jogosulatlan földhasználónak számít” – érvel az egyik alföldi nagygazda, aki úgy érzi, kisemmizik. „Tőlem akarják elvenni a földet, pedig én vagyok a minta, engem kellene követni. Nem vagyok sem zöldbáró, sem politikus, aki mutyival állami gazdaságokat szerzett meg.” Húsz éve mindenét kockára téve, kicsiben kezdte építeni gazdaságát, amely mostanra több ezer hektárosra nőtt, s erre a méretre berendezkedve immár hatékonyan működik. De ha itthon nem engedik dolgozni, mert nem lesz életszerű a birtokmaximum és a foglalkoztatási feltételekben várható újabb fideszes módosítás, akkor kénytelen lesz külföldön folytatni.