A Dunakapu tér régészeti feltárása Gyôrben. Vár állott, mélygarázs lesz

Lehet-e mélygarázst építeni egy európai történelmi jelentőségű, frissen feltárt reneszánsz bástya és várrom helyén? Győrben a városvezetés eltökélte, hogy a belváros forgalmi problémájának megoldására mélygarázst épít a Dunakapu téren, amely 1939 óta ad helyet a piacnak. Tavaly ezért az önkormányzat a jól működő, a helyiek mellett osztrák és szlovák közönséget is vonzó, a környékbeli őstermelőket felvonultató vásárt kihelyezte a város szélére. A téren pedig régészeti ásatás kezdődött a beruházás előkészítésére, amely feltárta a Duna bástya és a körülötte lévő várfalak, kazamaták, ágyúállások rendszerét. A páratlan érték védelmére a 2009-ben alakult Arrabona Városvédő Egyesület vállalkozott. Vezetői a hazai és külföldi levéltárakban felkutatták a győri vár eredeti tervrajzait, a különböző korszakokban végrehajtott átalakítások dokumentációját.

Továbbá tervet dolgoztak ki a bástya és az úgynevezett pattantyús házak rekonstrukciójára s közösségi térként, piacként való hasznosítására – ott, ahol a parkoló autók is helyet kapnának. Mindezt fele összegből, mint amennyit az önkormányzat beruházása igényel. A mélygarázs megépítése esetén a történelmi épületegyüttes maradványainak egy része megsemmisül, másik részét üvegfalon keresztül lehetne megcsodálni. A Duna közelsége miatt ráadásul a mélygarázs tervezőinek az árvíz problémájával is meg kell küzdeniük. A történet érdekessége, hogy a városvezetés mindenáron ragaszkodik az elképzeléshez, és a sokmilliárdos bevétellel rendelkező, nyereséges Győr önkormányzatának vagyonkezelő holdingcége, a Győr-Szol Zrt. 2027-ben lejáró, 1,75 milliárd forintos bankhitelt akar felvenni az OTP-től.

VERSENYTÁRS NÉLKÜL
A bevezetőben feltett kérdésre a válasz: igen, lehet az egykori győri vár helyén építkezni. Október 17-én adta hírül a Kisalföld című napilap, hogy 3,795 milliárd forintból épít mélygarázst a győri Dunakapu térre a Közgép Zrt., a Magyar Aszfalt Kft. és a West Hungária Bau Kft. által alkotott konzorcium, amely versenytárs nélkül indult az önkormányzat közbeszerzési pályázatán.

Forster Gyula nevében
A szaktárcától származó információk alapján az új felállás:

■ 
A korábban a KÖH által ellátott műemlékvédelmi és régészeti örökségvédelmi szakfeladatokat a Budapest Főváros Kormányhivatalában működő, országos illetékességű kulturális örökségvédelmi iroda látja el másodfokon. Első fokon már július 1-jétől a helyi építési hatóság illetékes. Az építési engedélyezés jogköre tehát a Belügyminisztérium hatáskörébe került, ahol létrejön az örökségvédelmi főosztály Szaló Péter helyettes államtitkár felügyelete alatt.

■ 
A megyei kormányhivatalokba beolvadnak a 2012 januárjában alakult, a kormányhivatalok felügyelete alatt mindeddig önálló egységként működő kulturális örökségvédelmi irodák, amelyeknek a feladatait a törzshivatal (építési hatóság) látja el. 2013. január 1-jétől a feladat a járásokhoz kerül.

■ 
A kulturális javakkal, műtárgyakkal kapcsolatos feladatok október 31-től a Magyar Nemzeti Galériához kerülnek át.

■ 
Az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő műemlékek elidegenítéséről szóló döntés a fejlesztési miniszter kezében van, de ehhez szükséges a kulturális államtitkár hozzájárulása. Az árat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. állapítja meg.

■ 
A hazai örökségvédelem megteremtőjéről, Forster Gyuláról elnevezett intézmény feladata, hogy „kidolgozza az új értékmegőrző mechanizmusokat, amelyek megalapozzák a partneri együttműködést a beruházókkal” – értesült a Figyelő.

■ 
A KÖH utóbbi két évben történt leépítései után megmaradt szakembereit szétosztották a műemlékes szervezetek között, a fővárosi kormányhivatalhoz például 70 fő került. A Figyelő információja szerint az elmúlt időszakban már megtizedelt állományú KÖH munkatársai közül az átszervezés során senkit nem bocsátottak el. A minisztérium így azt kommunikálhatja: nem megszüntetésről, csak átszervezésről van szó. (Báró Forster Gyula 1895-től a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke volt.)A győri üzletben egy helyi potentát is szerepet kapott. A West Hungária Bau (WHB) Kft. Nyugat-Magyarország leginkább prosperáló, piacvezető építőipari vállalkozása, ügyvezetője és a WHB cégcsoport tulajdonosa pedig egy különösen sikeres győri nagyvállalkozó, Paár Attila, aki 2009-ben 6,5 milliárdos vagyonával feltűnt a 150 leggazdagabb magyar Népszabadság által összeállított listáján. Borkai 2006-ban történt polgármesterré választása óta lényegében minden jelentős helyi beruházást a WHB bonyolít. Az országos sajtó is felfigyelt arra, hogy a 2009-ben a WHB cégcsoport által 715 millió forintért a város értékes telkén felépített Arrabona Parkolóházat, illetve az azonos nevű kft.-t – amelynek már 250 millió forintot bérleti díjban ki is fizettek – idén januárban 1,1 milliárdért megvásárolta a város közszolgáltató holdingcége, a Győr-Szol Zrt., mégpedig OTP-hitelből, jóval a PPP-konstrukció lejárta előtt.

A volt Állami Balett Intézet épülete. Tizenöt éve megállt az idô

A város hitelfelvételből származó pénze offshore cégbe vándorolt: 2008 óta ugyanis az Arrabona Parkolóház Kft. tulajdonosa a City Győr Luxembourg S.A. Különös, de az adásvétellel mindez mit sem változott: a hivatalos cégadatok szerint ma is a luxemburgi offshore vállalkozás az egyedüli tulajdonos, ügyvezetője pedig rendületlenül Paár Attila.

Borkai Zsolt polgármesternek, a lólengés 1988-as olimpiai bajnokának és a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi elnökének a személye azért is érdekes, mert győri polgármesterként szerepet vállalt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felszámolásához vezető jogalkotásban (lásd A felmorzsolódás kronológiája című keretes írást).

BÜNTETÉS NÉLKÜL
Ezzel sikerült olyan helyzetet teremteni, amelyben a műemlékes szakemberek sem értik, hogy milyen funkció hová tartozik – fejtette ki Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének (Hungaria Nostra) elnöke a Figyelőnek. A legnagyobb problémának azt tartja, hogy a hatósági feladatok az új rendszerben a befektető közvetlen közelébe, a járásokhoz kerülnek, kishivatalnokok kezébe. Ez a befektetői nyomásgyakorlás különböző módozatainak és a korrupciónak engedhet utat. A befektető eddig is azt csinált, amit akart – teszi hozzá Ráday Mihály. Ennek oka, hogy néhány alapvető funkció a múltban is hiányzott a műemlékvédelem rendszeréből, amelynek a tudományos munkán túl három alapfeladata, hogy előír, büntet, ösztönöz. A büntetés azonban lényegében végrehajthatatlan volt.

A felmorzsolás kronológiája
A nemzeti és történelmi emlékhelyekről szóló új passzusok tavaly nyáron kezdett parlamenti tárgyalása kapcsán kezdődött el az örökségvédelmi rendszer törvényi fellazítása. A folyamatban lévő nagyberuházásokat, útépítéseket ugyanis több esetben megakasztotta a törvény által előírt régészeti feltárás. Ennek akár milliárdos nagyságrendű költségvetését a KÖH fogadta el, kereteit, szakmai követelményeit megszabta, de azt a beruházónak kellett kifizetnie – uniós projektek esetén pedig az adott keretből a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt.-nek kellett kigazdálkodnia. Utóbbi szervezet tavaly erős lobbitevékenységet fejtett ki, mint az kiderül az Építészfórum című szakportálon megjelent, a törvényalkotási manővereket összefoglaló írásból is. A cél az volt, hogy a nagyberuházásokra szabott külön szabályozással elháruljon a „kulturális örökségvédelmi akadály” az uniós finanszírozású útépítések és más építkezések elől. A törvényalkotás ennek jegyében zajlott.

2011. szeptember 15.: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium módosító javaslatot nyújtott be a kulturális örökségvédelmi törvény megváltoztatására, mely szerint a nagyberuházások esetén a régészeti feltárásra fordítható időt három hónapban, a beruházó által a támogatási összegből elkölthető összeget pedig 500 millió forintban maximálta.

Szeptember 27-én a kulturális és sajtóbizottság által benyújtott módosító javaslat már csak 60 napot adott a próba- és a megelőző régészeti feltárásra, amelyet a befektető a beruházás maximum 1 százalékának megfelelő összegig köteles finanszírozni.

Október 18-án újabb kulturális bizottsági javaslat ezt kiegészítve már 200 millió forintban maximálta a régészeti feltárás összes költségét.

A november 15-én életbe lépett új törvény már egyedi kormánydöntéshez kötötte, hogy a 200 millió forintos összegtől el lehessen térni egy nagyobb jelentőségű műemlék vagy lelet érdekében. A szabályozás azonban a folyamatban lévő nagyberuházásokra nem vonatkozott, csak a jövőben indulókra.

2012 márciusában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kezdeményezte az újabb törvénymódosítást annak érdekében, hogy a folyamatban lévő állami nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárást fel lehessen gyorsítani. 2012. március 24-én a kulturális tárca a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól kapott törvénymódosító javaslatot nyújtott be a parlamentnek.

Április 2-án Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár a parlamenti bizottság előtt azt mondta: nem a szakmai szempontok érdekében, hanem „a nemzetgazdasági szempontok, érdekek és logikák alapján voltunk kénytelenek felülírni saját jobb meggyőződésünket”.

Április 3-án a minisztériumi javaslathoz közös módosítót nyújtott be Habis László egri, Borkai Zsolt győri és Michl József tatai fideszes polgármester. Az ő nevükhöz kötődik, hogy az építésügyi hatósági jogkört 2012. július 1-jétől elvonták a KÖH-től, valamint az is, hogy a törvény „rendelkezéseit a folyamatban lévő nagyberuházásokkal, valamint a kisajátításról szóló törvény szerinti közérdekű cél megvalósításával összefüggő régészeti feltárásokkal kapcsolatos ügyekben is alkalmazni kell”.

Június 19-én Tamási Judit, a KÖH élére a Fidesz-kormány által 2010-ben kinevezett szakember bejelentette lemondását, nem várta meg, amíg a törvény életbe lép.

Június 24-én 18 műemlékvédelmi szakember nyílt levélben tiltakozott a törvénymódosítás miatt. A szakemberek azt követelték, hogy „a kormányzat érvényesítse a KÖH által 2011-ben kidolgozott stratégiában megfogalmazott műemlékvédelmi alapelveket”, és
a befektetők érdekeivel szemben ellenállásra képes vezetőt állítson a hivatal élére. A nyílt levélhez több mint 900 aláíró csatlakozott.

Július elején Cselovszki Zoltán fővárosi főépítészt nevezték ki a hivatal megüresedett elnöki székébe, aki 2000 és 2002 között már vezette az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt. Az ő tevékenységének idején integrálták egyetlen intézménybe a műemlékvédelem, a régészet és a műtárgyvédelem ügyét, a hozzá kapcsolódó hatósági jogkörökkel együtt. Éppen ennek a rendszernek a lebontása zajlott, amikor Cselovszkit a KÖH élére kinevezték.

Szeptember 6-án a kormány bejelentette: megszünteti a KÖH-öt. A szakma megdöbbenését a Budapest Világörökségért Alapítvány négy nappal később kiadott kiáltványa tükrözi. „A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetésének szándéka lényegében az állami örökségvédelem felszámolását jelenti, (…) megvalósítása hosszú időre kompromittálná a magyar kulturális demokrácia ügyét.” A kiáltvány arra is figyelmeztetett: „Csak Ceausescu szüntetett meg Európában műemléki hivatalt.”

Szeptember 14-én a narancs.hu megírta, hogy Cselovszki felszámolja a Műemléki Tanácsadó Testületet, amely a hatósági és szakmai döntésekben segítette a hivatal és a szakigazgatási szervek munkáját. L. Simon László kultúráért felelős államtitkár aznap tartott sajtótájékoztatón kijelentette: „Az elmúlt két hónapban vidéki látogatásaim során számos egyházi és önkormányzati vezető arról számolt be, hogy a jelenlegi örökségvédelmi gyakorlat mellett lehetetlen feladatnak tűnik megfelelő színvonalon felújítani az épületeinket.” Az új törvényi helyzet azonban a szakemberek szerint nem nyújt valódi védelmet a kulturális értékek számára. A Figyelő egyik név nélkül nyilatkozó forrása – az új helyzet ismeretében – figyelmeztető példát említett. Az Andrássy út világörökségi terület, 112 házából azonban csak 52 áll egyedi műemléki védettség alatt. A többit a KÖH funkcióinak szétverése után akár le is lehet bontani. Ráday Mihály pedig azt hangsúlyozza: az engedélyezési eljárást végző járási hivatalokba nem jut elég műemlékes szakember, akik eddig a terepet jól ismerték, és közvetlen kapcsolatban álltak az érintett tulajdonosokkal. „Ha a műemléki felügyelő megnevezés keményen hangzik is, de tény: eddig sok esetben érdemben tudta befolyásolni az építő, átalakító, bontó szándékot, és az egyéni érdekekkel szemben fel tudott lépni a közös kulturális értékek védelmében” – fejtette ki Ráday, aki szerint ez a lehetőség elvész.

Cselovszky Zoltán, a KÖH utódszervezetének elnöke. Nem látta a jövôt?

A szeptember 18-án kiadott kormányrendelet a megszüntetés helyett már a KÖH átalakításáról rendelkezett. A hivatal új neve: Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központnak nevezték át, Cselovszki Zoltán maradt a vezetője.„A balettintézet esetében könyörögtem a KÖH-nek, hogy szabjanak ki büntetést, mert a portugál vállalkozó, aki megvette, hagyja elrohadni. Harmincmilliós bírságot szabtak ki, a portugálok fellebbeztek, lényeg az, hogy sohasem fizettek” – elevenítette fel a történetet Ráday. Magyarországon a rendszerváltás óta egyik kormány sem tett semmit azért, hogy műemlék-felújítást, értékmegőrző rehabilitációt ösztönző rendszert létrehozzon. „Az egész világon létezik adókedvezmény, ha valaki felújít egy műemléket, csak Magyarországon nincs” – mondja Ráday.

A befektetők tehát nem a rehabilitációban, hanem az értékes területeken a régi épületek lebontásában és az új építkezésben érdekeltek. A településvezetők pedig abban, hogy kiszolgálják a befektetőt.

A főváros V. kerületében tavaly Csipak Péter építési nagyvállalkozó meghátrálni kényszerült az Új Városközpont nevű tervével, amely a belvárosi Bécsi utca páros oldalán három ház lebontását igényelte volna. A környező épületek fölé terebélyesedő, 50 méter magas, egybefüggő szálloda, üzlet és iroda komplexum a tetejére megálmodott szivar formájú szálloda kapcsán kapta a Zeppelin projekt nevet. A házrombolás terve mind a civilszervezetek, mind a lakosság körében kiverte a biztosítékot, ugyanis az UNESCO az egész V. kerületet műemléki jelentőségű területté nyilvánította, amely a világörökségi terület külső védőzónája.

A terv elvi építési engedélye ellen pert indított a Budapest Világörökségért Alapítvány. Tavaly májusban az elsőfokú bíróság megállapította a törvénysértést, mert sem a kerület, sem a főváros nem vonta be az engedélyezési eljárásba a szakhatóságként illetékes hivatalt (ez a KÖH), holott ezt a jogszabály akkor még kötelezően előírta. Miután nyáron a Fővárosi Bíróság jogerősen megsemmisítette a kerület és a főváros által kiadott elvi építési engedélyeket, a beruházó visszavonta a tervet, a belváros-lipótvárosi polgármesteri hivatal építési irodája pedig tavaly októberben megszüntette az engedélyezési eljárást.

Több jel utal azonban arra, hogy Csipak Péter nem mondott le a beruházásról. A tulajdonában lévő, lakóktól már kiürített Bécsi utcai háztömböt molinóval vonták be, amelyen jelenleg is hatalmas méretben díszeleg a Csipak Acquisitions, A jövő útján felirat. A nagyvállalkozó a médiában hangsúlyozta: úgy kapta meg 2010 végén az elvi építési engedélyt, hogy a kerületi szabályozási tervben az épületek közül kettő bonthatónak minősült, a harmadiknak a műemléki védettségét pedig időközben feloldották. Arra is hivatkozott, hogy a Csipak Acquisitions Zrt. hosszú távú városfejlesztési együttműködési megállapodást kötött a Rogán Antal polgármester által vezetett V. kerületi önkormányzattal, s az ebben szereplő kötelezettségeinek eleget tesz.

A Figyelő megkereste a nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó beruházó céget, az Immobilia Real Estate Development Kft.-t, és további Bécsi utcai terveiről érdeklődött. Lapunk ígéretet igen, de választ nem kapott. A kulturális örökségvédelem intézményeiben az utóbbi két évben végbement, mára kiismerhetetlenül kaotikus állapotokat eredményező átszervezés mindenesetre jól jöhet az ugrásra kész beruházó számára. „A Zeppelin projekt az új műemlékvédelmi struktúrában pillanatok alatt zöld utat kaphat” – figyelmeztet Dévényi Tamás építész, a KÖH-ből a Belügyminisztériumba áthelyezett Műemléki Tanácsadó Testület elnöke. Az V. kerület kommunikációs munkatársától a Figyelő mindenesetre azt az információt kapta, hogy a Bécsi utcai épületekhez kapcsolódva semmiféle új engedélykérelmet nem nyújtottak be.

A műemlékvédelem felmorzsolásában a régészet lett a bűnbak, és nem teljesen alaptalanul. Sokan a KÖH felszámolásának okát a kecskeméti Mercedes-gyár bővítését blokkoló afférban látják. A beruházás területén 2008 novemberében megkezdett feltárás nyomán 2009 januárjában a régészek bejelentették: Árpád-kori falu maradványaira bukkantak, s ezenkívül is lehetséges, hogy a 450 hektárt érintő területen másik, feltárandó település maradványai is rejtőznek. Belényesy Károly, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) régészeti igazgatója ekkor még azt hangoztatta: a kecskeméti feltárás jó példa arra, hogy egy nagy beruházást is összhangba lehet hozni a kulturális örökség védelmével.

A kecskeméti gyár német tulajdonosaival, a Daimler AG-val való jó együttműködést a kormány kiemelten fontosnak tartja, mert a térségben nélkülözhetetlen az óriásvállalat munkahelyteremtő és gazdaságélénkítő hatása. A Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. az ígéret szerint év végére 3000 főre növeli a dolgozói létszámot. A Mercedes-gyár bővítése kapcsán benyújtott, a KÖH által engedélyezett régészeti feltárás 2,8 milliárd forintos költségvetése ügyében (több, meg nem erősített forrás szerint) viszont közvetlenül a miniszterelnökhöz fordult panasszal a beruházó. Ez lehetett a casus belli. A feltárás költségeként megállapított csillagászati összeg és az engedély kiadása egyébként a régészszakma számára is rejtélyes és átláthatatlan.

HARCI HELYZET
A beruházók és a régészek között jó ideje kialakult a harci helyzet. Általános tapasztalat a múltból, hogy a beruházók minden késedelmet a régészeti feltárással igyekeztek magyarázni akkor is, ha az már régen megtörtént, de például nem sikerült végigvinni a terület kisajátítását, vagy a tervezési hibák miatt állt le az építkezés. A régészek és a műemlékvédelmi szakemberek, valamint a beruházásokat segítő állami szervezetek képviselői között megindult a párbeszéd arról, hogy legalább a külföldi befektetők számára kijelölt ipari parkokban – országszerte 200 helyen – előzetes lelőhely-diagnosztikát kellene végezni, a Nyugat-Európában már használt korszerű tudományos módszerekkel meg kellene határozni egy terület régészeti kockázatát. Súlyos hiányosságként merült fel, hogy Magyarországnak nincs régészeti topográfiája. Az előző Orbán-kormány idején, 2001-ben alkotott törvény szerint a megelőző régészeti feltárást – saját költségén, saját idejéből – a beruházónak kellett elvégeztetnie.

A Gyurcsány-érában létrejött a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Bizonyos értékhatár felett kizárólag ennél a szervezetnél lehetett megrendelni a régészeti feltárást, és ez osztotta a munkát tovább a feltárást valóban elvégző megyei múzeumoknak vagy más alvállalkozóknak, jelentős sápot szedve. Közvetlenül a 2010-es kormányváltás után éppen L. Simon László fideszes országgyűlési képviselő, jelenlegi kulturális államtitkár javaslatára a KÖSZ monopóliumát megszüntették, beolvasztották a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe, a nagyberuházásokat megelőző ásatási jog pedig visszakerült a megyei múzeumokhoz.

Csipak Péter cégének reklámja a Bécsi utcai házakon. Mégis lesz Zeppelin?

A rendszer azonban még így is terhes maradt a befektetők szempontjából. A legnagyobb kockázatot számukra a tervek elkészítése után, túl későn ismertté vált lelőhelyek jelentették, különösen azok, amelyek helyben megtartandó elemeket tartalmaznak, mert a beruházások újratervezésére az uniós pályázati rendszer nem ad lehetőséget. Egy tavaly októberi konferencián elhangzott: a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. közölte a feltárást végző intézményekkel, hogy az uniós projektek kapcsán a keretszámokat nem léphetik túl a régészek, mert a túlköltést nem finanszírozzák.

Közben kiderült, hogy Magyarország igencsak elmaradt az uniós pályázati pénzek lehívásában, s ha minden gátat elhárítanak a pályáztatás elől, akkor is veszélyben forog a 2013 végén záródó EU-s költségvetési időszakra tervezett keretösszeg jó részének elérhetősége. Az uniós pénzforrás ma az egyetlen motorja a halódó hazai iparnak. Az EU-s pénzszerzés és a nagyberuházások előtt álló akadályok elhárításának azonban minden jel szerint áldozata lesz a műemlékvédelem.