Az OTP árfolyamát már hosszú ideje elsősorban a magyar gazdaság és gazdaságpolitika megítélése, a befektetői bizalom s ezen belül leginkább az IMF–EU-tárgyalásokkal kapcsolatos várakozások mozgatják. A bankpapír piaca ezért is reagált olyan hevesen a legutóbbi Matolcsy-csomagra. De vajon jogosak-e a félelmek?
|
Réczey Zoltán, a Buda-Cash Brókerház Zrt. elemzője |
Gyorsan véget vetett az OTP piacán a nyár vége tartó felfutásnak az október 17-én bejelentett újabb Matolcsy-csomag. Az ezt megelőző napokban a részvény árfolyama 4400 forint fölött, azaz egyéves csúcson is járt, és úgy tűnt, van ok a bizakodásra. Az október 5-i első Matolcsy-csomag ugyanis méretét s összetételét tekintve – még a megvalósítási kockázatokkal együtt is –elfogadhatónak látszott a piacok számára, és így előrelépést ígért a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) s az Európai Unióval történő megállapodás felé. Már csak azért is, mert a kormány hajlandó volt lemondani a nemzetközi szervezetek által kifogásolt jegybanki tranzakciós illetékről.
Ezt követően jött a hideg zuhany, az újabb csomag, amely a talán kissé valóban túlzottan szigorú újabb brüsszeli kiigazítási elvárásokra adott sértődött válaszként volt értékelhető. Ebben ugyanis dominálnak azok az úgynevezett unortodox elemek (válság- és szektoradók), amelyek korábban már kiváltották Brüsszel és az IMF rosszallását. Ráadásul ezen belül is hangsúlyos a bankszektor többletterhelése, ami a hitelezési aktivitás visszavetése révén fokozottan rontja az ország növekedési kilátásait. A csomagnak erre a hibájára sajnos már rá is mutatott az Európai Bizottság, amikor épp a várhatóan gyengébb növekedés költségvetési hatásai miatt a második csomagot is elégtelennek minősítette. Újabb kiigazítás kell tehát, amelynek forrása a kormányfő „ígérete” szerint a bank-, a közmű-, az energiaszektort terhelő adó emelése és az online szerencsejáték megadóztatása lesz.
Két hét leforgása alatt nagyot fordult tehát a világ, a kormány visszakanyarodott egy olyan irányba, amely nem kedvez az ország befektetői megítélésének s így az OTP árfolyamának sem. És persze a bankokat sújtó újabb lépésekről se feledkezzünk meg, amelyek már valóban súlyos terheket rónak a szektorra. A kormány számításai szerint a banki különadó 2013-ra ígért megfelezésének elhalasztása 72 milliárdos, míg a tranzakciós illeték emelése további 90 milliárdos (az első csomagban szereplő kiegészítéssel együtt 120 milliárd forintnyi) befizetéssel kecsegtet jövőre. Igaz, ez utóbbit a bankok várhatóan nagyrészt az ügyfelekre hárítják; az elmúlt évek veszteséges gazdálkodása után ezt a terhet már nem tudják lenyelni.
Ami az OTP-t illeti, számításaink szerint az újabb intézkedések 2013-ban és 2014-ben összesen 35–50 milliárd forinttal rontják a bank eredményét, de ezt követően is évi 4-5 milliárddal terhelik meg azt, ha a tranzakciós illeték hosszú távon velünk marad. Az átmeneti és tartós eredménykilátások romlásából fakadó árfolyamhatás nagyságrendileg 200–400 forint – nagyjából ekkorát esett a részvény kurzusa a bejelentés óta. (A bankpapír árfolyama – lásd a grafikont –egyértelműen reagál a magyar államadósság-törlesztés kockázatosságát tükröző CDS-felár mozgására: ha a rizikó csökken, a részvény kurzusa általában felfelé veszi az irányt, megugró kockázatnál viszont lefelé görbül.)
|
A fő kérdés innentől kezdve az, mi lesz az IMF–EU-megállapodással, hiszen továbbra is elsősorban ez határozza meg a bankpapír piacát. Az OTP ugyanis fokozottan profitálhatna az általános bizalom javulásából, a hozamszintek mérséklődéséből és különösen – a tetemes devizahitel-állomány okán – a forint erősödéséből. A legutóbbi Matolcsy-csomag azonban sajnos nem javította a megállapodás esélyeit. Amennyivel közelebb kerültünk a megoldáshoz összegszerűen (a hiánycélt illetően), legalább annyival távolodtunk is attól a csomag összetétele miatt.
Ugyanakkor a kormány kommunikációjában, ha kiszűrjük a nyilvánvaló politikai zöngéket, továbbra is benne van a megállapodás célja. Gazdasági szempontból ez lenne a logikus végkifejlet, hiszen a legnehezebb kiigazító lépéseken talán már túl vagyunk, a hitelkeretből (elsősorban az alacsonyabb kamatterhekből) pedig a költségvetés is hasznot húzhatna. A döntés persze legalább ennyire politikai kérdés is – emiatt a nagyfokú bizonytalanság.
Meglátásunk szerint azonban a kormány – az ország piaci alapú finanszírozása érdekében – akkor is kénytelen lesz a befektetői elvárásoknak megfelelő irányba terelni a gazdaságpolitikát, ha nem kapjuk meg az IMF-hitelt, mert különben nem lesz megfelelő kereslet a magyar állampapírokra. Így a végeredmény – a hozamszintek, a forint és az OTP árfolyama szempontjából – nagy vonalakban hasonló lehet. Nem kell tehát temetni a részvényt, de szükség lehet még egy kis időre, hogy ez mindenkiben tudatosuljon.