Mártírok temetője, Peking
A kínai főváros alighanem leghíresebb temetője a Papaosan (Babaoshan), a kommunista kiemelkedőségek emlékhelye. Ezt a sírkertet csak úgy emlegetik: ahol a történelem életre kel.
Valaha, a 14. század elején egy taoista templom köré telepítették, a város peremén. Ma már körülöleli Nyugat-Peking egyre terpeszkedő negyedeivel. A lojalitás és honvédelem szentélyét a kommunista hatalomátvétel után, 1951-ben korszerűsítették, hogy saját „vörös császáraiknak” örök nyughelyet találjanak. Eredendően a Nyolckincsű Hegyek névre hallgatott, ekkortól a Forradalmár mártírok temetőjévé lényegült át.

Legutóbb akkor volt itt igazán nagy ceremónia, amikor Po Ji-pótól vettek végső búcsút. Mao Ce-tung egykori harcostársa volt, a csúcsvezetés tagja. Őt is a hosszú menetelés nyolc halhatatlanja közé sorolták, és bebizonyosodott: ezt a címet csak holtában érdemelheti ki. (Akkor még a csúcson volt a fia, Po Hszi-laj is, aki időközben nejével párhuzamosan bűnökbe esett, és jelenleg súlyos ítéletére vár. Őt már aligha a Mártírok temetője várja.)

De a Papaosanban nyugszik Csu Te marsalltól Peng Tö-huajig megannyi vörös hős. Sőt a Maóék útját kezdettől kísérő külföldiek is: Anna Louise Strongtól a kínaiakhoz áthúzó vietnami veteránon, Hoang Van Hoanon át Agnes Smedley-ig, Richard Sorge egykori szeretőjéig (ő ugyan Angliában hunyt el, de érdemei elismeréséül hamvait áthozták ide). Sőt, jó ideig bátyjával egyetemben itt pihent Pu Ji, az utolsó császár, igaz, őt később, 1996-ban a Csing-mauzóleumban ismét örök nyugalomra helyezték.

A síroknak meghatározott nagyságot szabtak, de a harmadik szektorban – a legnagyobbak örök nyughelyének méretéről – manapság már a központi kormányzat dönt, az aktuális „helyi értéküknek” megfelelően. Itt jobbára áprilistájt dúl a csúcsforgalom, a csingming ünnepen. Nevezhetnénk sírlesöprésnek: a családtagok, tisztelők ilyenkor letakarítják a síremléket, lenyírják a környéken a füvet, új virágot ültetnek, olykor bort és gyümölcsöt hagynak hátra a hátramaradtak. Netán piros borítékokban játék pénzzel látják el az utolsó útjukon járókat, és füstölőkkel emlékeznek rájuk.



Jaszukuni-szentély, Tokió
Japánban sem a „mi halottaink napján” van csúcsforgalom a temetőkben. Kivált a II. világháború végére emlékeznek sokan augusztus derekán. De a nagy októberi őszünnepen is sokan fölkeresik szeretteik sírját. Hogy kiket kell ilyentájt megtisztelni, erről viszont fölöttébb megoszlanak a vélemények.

A tokiói Jaszukuni-szentély kiváltképp kényes. Hiszen itt nemcsak 2,5 millió háborús áldozatnak állítottak emléket, hanem 14 kiemelt háborús bűnös előtt is fejet hajtanak. Tódzsó Hideki volt miniszterelnök, valamint a távol-keleti nemzetközi haditörvényszék által halálra ítélt és kivégzett 13 társa is itt nyugszik, olykor nem kis nyugtalanságot keltve. De itt tisztelegnek az 5843 kamikaze emléke előtt is.

A neve szerint a Nemzet Megbékítésének sintoista szentélye mindmáig gyakorta válik a nemzetközi békétlenség jelképévé. Az idén sem volt ez másként. A választások közeledtével a nemrég ismét ellenzéki vezérré emelt Abe Sindzó volt kormányfő igyekezett ráerősíteni a nemzeti érzelmekre. A „hős lelkek” előtt tisztelgett, mondta, akik életüket áldozták a hazáért. (Japánban elterjedtek a politikusdinasztiák, Abe atyja volt külügyminiszter, nagyapja, Kisi Nobuszuke pedig kormányfő, akit háborús bűnösként elítéltek, de 1948-ban szabadon bocsátották. Jó alibi a szentély látogatására.)

Később a kormány két tagja is fölkereste a szentélyt, maga a miniszterelnök már óvatosabbnak bizonyult, azonmód kiváltva a világháborúban Japán által leigázott Kína és az évtizedekig gyarmatosított Dél-Korea heves tiltakozását. „Odaát” ilyenkor bátorságra szólítják az érintetteket, hogy nézzenek végre szembe Japán háborús múltjával, a militarista agressziókkal. Az eddig legnépszerűbbnek tartott Koidzumi Dzsunicsiró japán kormányfő például évente fölkereste a szentélyt, emiatt 2001 és 2006 között Peking mélyfagyasztotta Tokióval a kétoldalú kapcsolatait. A két gazdasági nagyhatalom között most csendes-óceáni szigetvitáik miatt nőtt az amúgy sem elhanyagolható, élő feszültség.

Igaz, Jaszukuniban nem csak halottaikra emlékeznek: szobrok idézik meg a gyermekeiket egyedül fölnevelő hadiözvegyeket, a katonalovakat, sőt még a hadsereg által használt postagalambokat is!



Père-Lachaise temető – Párizs
Az Eiffel-torony, a Louvre és a Notre-Dame után a negyedik leglátogatottabb hely Párizsban a Doors együttes 1971-ben elhunyt legendás énekesének, Jim Morrisonnak a sírja a Père-Lachais temetőben. Hajdan mellszobor díszítette, de azt ellopták a rajongók, nyughelye azonban változatlanul zarándokhely. Olyannyira, hogy a rendőrségnek is komoly gondot jelent a hívek kordában tartása, akik rendszeresen zenélnek, italoznak, füveznek a sír körül. Néhány éve körbekerítették, hogy ne okozhassanak nagyobb kárt.

A világ egyik leghíresebb temetőjében a második leglátogatottabb hely a franciák „szürke kis verebének”, a sanzonkirálynő Edith Piafnak a síremléke, míg a harmadik „turisztikai célpont” a 12. században élt szerelmespár, Abélard és Héloise kápolnája. A fiatalok előszeretettel használják esküvői oltárként, annak ellenére, hogy kerítés veszi körül, s tábla figyelmezteti őket, ne vétsenek a temetői rendtartás ellen.

A temető nevét XIV. Lajos gyóntatópapjáról, Père François de la Chaise-ről kapta, s Napóleon idejében nyitották meg. A mintegy 45 hektáros területen a mai napig temetkeznek. Az évszázadok során több mint egymillió embert helyeztek itt örök nyugalomra, köztük államférfiakat, politikusokat, művészeket, tudósokat, akik hozzájárultak a francia gloire-hoz. És persze külföldi hírességeket, akik Párizsban dolgoztak s leltek otthonra. Megszámlálhatatlanul sok író, költő, zeneszerző, művész, színész, énekes végső nyughelye. Itt helyezték örök nyugalomra többek között: Molière-t, Balzacot, Antoine de Saint-Exupéryt, Apollinaire-t, La Fontaine-t, Proustot, Chopint, Bizet-t, Delacroix-t, Yves Montand-t, Oscar Wilde-ot, Maria Callast.



Arlingtoni nemzeti temető – Washington
Hófehér, egyformára faragott sírkövek fénylenek a napfényben a virginiai Arlington hegy oldalában. Az európai temetkezési kultúrától merőben eltérő puritán sírkert az Egyesült Államok leglátogatottabb temetkezési helye, a nemzet hőseinek végső nyughelye, évente mintegy 4 millióan látogatják. Az Arlingtoni nemzeti temetőben több mint 300 ezer embert temettek el katonai tiszteletadással, s ma is itt helyezik örök nyugalomra, akik a haza szolgálata közben vesztik életüket, például Irakban vagy Afganisztánban. Az itt nyugvók közt vannak, akik még az amerikai polgárháború idején vagy a vietnami háborúban estek el, politikusok, államférfiak, köztük William Howard Taft, J. F. Kennedy és hitvese s a Kennedy család több más tagja. Arlington a nyughelye az amerikai polgárháborúban elesett két magyar tábornoknak, Asbóth Sándornak és Stahel-Számvald Gyulának is.



Novogyevicsij temető – Moszkva
Moszkva legelőkelőbb temetője közvetlen szomszédságában található a világörökség részét képező Novogyevicsij-kolostor, innen kapta a nevét, hajdan a vallási vezetők és a nemesség temetkezési helyeként szolgált. A kolostor eredetileg előretolt katonai és vallási őrhelyként működött. 1812-ben Napóleon csapatai megpróbálták elpusztítani, azonban az apácák eloltották a robbantáshoz begyújtott kanócokat. A 19. század elejétől már az orosz értelmiség és művészvilág kiemelkedő személyiségeit is itt helyezték örök nyugalomra, köztük Anton Csehovot, Nyikolaj Gogolt és Szergej Prokofjevet.

Emellett persze helyet kaptak az állampárt vezetői, köztük Hruscsov, Lenin-díjasok, katonatisztek és pártfunkcionáriusok. Évtizedeken át zárva tartották a látogatók elől, csak azok mehettek be, akiknek rokonait ide temették vagy külön engedéllyel rendelkeztek. Az orosz szellemi és művészeti elit legnagyobbjai nyugszanak itt, köztük Rubinstein, Sosztakovics, Dunajevszkij és Alekszandrov, Saljapin, Makarenko, Bulgakov, Tolsztoj, Majakovszkij. Itt temették el néhány éve fényes tiszteletadással Gorbacsov feleségét, Raisza Gorbacsovát és Borisz Jelcin elnököt is.