Alapvetően közös a programjukban, hogy - eltérő hangsúllyal - adócsökkentésről és az államháztartás kiegyensúlyozásáról beszélnek, továbbá részben az energiaszektor kapacitásbővítésében látnak lehetőséget a foglalkoztatás-bővítésre, és kereskedelempolitikai eszközökkel szankcionálnák Kína árfolyam-politikán keresztüli exportösztönzését. Obama 35, míg Romney 25 százalékban maximálná a társasági adót, amely esetében jelenleg több kulcs van 15 és 39 százalék között és 75000 dollár éves társasági nyereség felett már legalább 34 százalékos az adókulcs. A két program markáns eltérése a különböző jövedelmi csoportok preferálásában ragadható meg.

Obama esetében alapvetően az eddigi programok folytatása vagy bővítése várható, amely arra a megközelítésre alapoz, hogy a magángazdaság nem költ, ezért az államnak kell keresletet támasztani elsősorban a kiadások növelésén keresztül. Az állami kiadások finanszírozását főképp a magasabb jövedelműek adóztatásának növelésével képzeli el. A középpontban továbbra is az alacsonyabb jövedelműeket preferáló programok állnak, mint például az államilag finanszírozott Medicare további bővítése, állami/közösségi továbbképző és innovációs központok létrehozása, a középosztály jövedelemadójának csökkentése, a felsőoktatásba való bejutás és a társadalmi felemelkedés jövedelmi akadályainak mérséklése, továbbá a fenntartható (tiszta) energiaforrások és energiafogyasztás technológiai terjedésének támogatása.

Ezzel szemben Romney tagadja az állami kiadások növelésén alapuló gazdaságélénkítést. (Obama elmúlt ciklusa alatt a kiadások a GDP 20 százalékáról 25 százalékára bővültek.) Helyette inkább a radikális adócsökkentésben, az üzletmenet megkönnyítésében és az államháztartás egyensúlyában látja a megoldást gazdaság felpörgetéséhez. Ez alapján, ha hatalomba kerül, rövidtávon felszámolná az Obama-kormányzat eddig bevezetett főbb intézkedéseit. Konkrétan 20 százalékkal csökkentené átlagosan a személyi jövedelem adóterhelését és kiszélesítené az adóztatandó jövedelmek körét. Ezzel párhuzamosan programjában összességében 20 milliárd dollár azonnali kiadáscsökkentést ígér olyan tételekben, amelyeket nem törvény ír elő, hanem a kormányzat rövidtávú döntései alapján költik el.

Ennek része volna, hogy visszafogná a Medicare programban kibővített államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltatások jogosultságát. Az egészségügy finanszírozása esetében a Romney-féle program az USA tagállamainak szintjére helyezné a hatáskört arra hivatkozva, hogy hatékonyabb modell jönne létre, ha a regionális igényekhez igazodna mintegy megerősítve a szubszidiaritás elvét az egészségügy területén. A kiadáscsökkentés esetében Romney programja azzal számol, hogy eddig nagyon rossz hatásfokkal működött az állami kiadásnövelés jövedelemtöbbszöröző (multiplikátor) hatása, ezért jobb a pénz elköltését a magánszektorra bízni.

Továbbá a kisebb kiadás kevesebb adósságfinanszírozással is járna, ami a költségvetés beruházásokra gyakorolt kiszorítási hatását mérsékelné, azaz felpörgetné a beruházásokat. Ehhez társulna még az a hatás is, amely a költségvetési egyensúly javításából következne, nevezetesen, hogy emiatt nem kell számolni növekvő államadóssággal sem ezen keresztül jövőbeni adóemeléssel, így már a jelenbeli fogyasztás is bővíthető. Mindez igaz is lehet, amennyiben az amerikai háztartások hisznek e program sikerességében. Ugyanis Romeny programja a magánszektor fogyasztási és beruházási hajlamának megnövekedésére bízza a gazdaságélénkítés sikerét.

Komoly számháború folyt arról, melyik jelölt programja hoz nagyobb gazdasági sikert. Obama 1,1 millió új munkahelyet ígért 2013-ra és közel 300 ezret 2014-re, míg Romney programja alapján tíz év alatt nettó értelemben 7 millióval több munkahely létesülne. Utóbbi azt jelentené, hogy a jelenlegi 9 százalék körül mozgó amerikai munkanélküliség visszatérne az 5-6 százalékos szintre. A Romney-féle adócsökkentés növekedési hatását közgazdászok - többek között N. Gregory Mankiw - becslése szerint a GDP 0,5 és 1 százalék százalékában mérik, amely szerint a következő tíz évben az USA gazdaság 3-3,5 százalékkal bővülne éves szinten. Ezzel szemben a Kongresszus Költségvetési Hivatala (CBO) csak 2,5 százalékos éves növekedést vetít előre a jelenlegi Obama-féle gazdaságpolitika alapján.

A becslések tehát inkább a visszaszorított államháztartással gyors egyensúlyteremtésre törekvő Romney programját mutatják nagyobb jövőbeni sikernek, ugyanakkor Obama programjában az emberi erőforrás és a technológiai megújulás, mint a hosszú távú, fenntartható növekedés két kulcseleme sokkal hangsúlyosabban van jelen.

Kutasi Gábor, Budapesti Corvinus Egyetem, Világgazdasági tanszék, adjunktus