Azt a Baka Andrást, aki hivatala utolsó idejében egyre keményebben bírálta az igazságszolgáltatásra vonatkozó új szabályozást. Jelzésértékű, hogy bár Baka idehaza semmiféle titulussal nem rendelkezik, egy a 2800 bíró közül, a főbírói szervezet mégis tiszteletbeli tagsággal ajándékozta meg, s rögtön a tiszteletbeli elnöki címet is neki adományozta.

Európából nem ez az első, alig kódolt üzenet. Nem tartják jó iránynak, amerre a magyar igazságszolgáltatás tart. Az egyik legerősebb bírálat mégsem a brüsszeli gépezet irányítóitól, hanem Klaus Tolksdorftól, a német szövetségi legfelső bíróság elnökétől származik. Megdöbbentőnek nevezte, hogy a bizottság az életkori alapú megkülönböztetés miatt kifogásolja a magyar bírák kényszernyugdíjazását, holott szerinte ez a „legkisebb gond”. Az az igazán nagy baj, hogy a szabályozás „alapjaiban érinti a bírói függetlenséget”.  Magyarországon kevesen értik, mi történik a bírákkal. Leegyszerűsítve, a nyugdíjvitából annyi látszik: mit akarnak szenilis jogászok továbbra is ücsörögni székeikben, ráadásul egyszerre két bőrt lenyúzni az államról azzal, hogy nyugdíj mellett a fizetésüket is kapják, ráadásul nem engedik érvényesülni a fiatalokat?

Nem csak a társadalom, a törvényhozás is elfeledkezik arról: nem 250 nyugdíjba küldött egyszerű munkavállalóról van szó, hanem a köztársaság (Magyarország) nevében ítéletet hirdető, a harmadik hatalmi ágat megtestesítő közszolgákról, akiknek ilyen minőségükben minden tekintetben függetlenséget és sérthetetlenséget kell élvezniük. Az igazságszolgáltatás függetlensége, az, hogy a bírák nem mozdíthatók el tetszőlegesen, megfelelő átmeneti idő biztosítása nélkül – mondjuk egy nyugdíjtörvénnyel –, a jogállam fokmérője, meghatározó tényezője az üzleti környezetnek, a befektetői bizalomnak.

Az Európai Bíróság keddi döntésében arra hivatkozott, hogy a nyugdíjkorhatár drasztikus és azonnali leszállítása 70-ről 62 évre a diszkrimináció uniós tilalmába ütközik. Brüsszel ott keres fogást, ahol talál. Nem mondhatta ki azt, hogy a nyugdíjazás talán másról is szólt, mint amire a kabinet hivatkozott, maradtak a szigorú jogi érvelésnél.

A labda most Magyarország térfelén pattog. E pillanatban annyi tudható, hogy a kormány, ahogy szokta, pókerarccal közölte, tudomásul veszi a luxemburgi taláros testület döntését. Az állam közben sorra bukja el azokat a pereket, amelyekben az elmozdított bírák jogviszonyuk helyreállítását kérték. Mondhatni, minden rendben van.