Harminchárom pályázatból tíz nyert az uniós forrásokkal megtámogatott új Jeremie-tenderen. Hat kockázatitőkealap-kezelő egy-egy mandátumot vitt el, ám Töröcskei István, az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) Zrt. vezérigazgatója, egyúttal a Széchenyi Kereskedelmi Bank tulajdonosa, illetve Deák Klára, a pénzintézet alelnöke külön-külön is mindkét pályázatával a győztesek közé került. Előbbi cégét Kairosnak, utóbbiét Prosperitásnak hívják. E végeredménynek alapvetően két magyarázata lehet. Vagy a kis Széchenyi Bankban összpontosulnak ma az ország legjobb kockázati tőkés befektetői és szakemberei, vagy valóban létezik az a jelenség, amelyet a korrupcióellenes szervezetek state capture néven, azaz a gazdasági háttérlobbik által foglyul ejtett államként emlegetnek (lásd Közgépesek körei című keretes anyagunkat).

ERŐS FINIS
A beadást követően sokan még névvel nyilatkoztak lapunknak a pályázatról (Megint eljön Jeremie – Figyelő, 2012/38. szám). Most a felkorbácsolt indulatok miatt a győztesek és a vesztesek egyaránt csak háttérbeszélgetésre vállalkoztak, de azért jó néhányukat sikerült elérnünk. Tőlük úgy tudjuk, elképesztő lobbizás előzte meg a Jeremie II. – hivatalos nevén az Új Széchenyi Kockázati Tőkeprogramok – október 29-i eredményhirdetését. Három-négy nappal korábban már mindenki tudni vélt mindent – ki nyer, ki esett ki az utolsó napokban a pikszisből, s ki volt az, aki eredetileg a 4,5 milliárd forintos programra kapott volna felhatalmazást, de végül lecsúszott a 3 milliárdosba –, de jó néhányan még megpróbáltak jobb pozíciót kiharcolni.

Az eredmények láttán, illetve a Figyelő Online portálon közölt, a bírálóbizottság összetételét firtató első írásunk után a Lehet Más a Politika is sajtótájékoztatót tartott. A párt arra kérte Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési minisztert és Lázár Jánost, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy semmisítsék meg a végeredményt.

Közgépesek körei
Amikor ma Magyarországon felsejlik a gyanú, hogy valahol állami közbeszerzések,
uniós források sűrűsödnek, jellemzően a közgépes érdekkör forráshoz jutása szokott felmerülni. E cég végső haszonhúzójaként Simicska Lajos, elnökeként Nyerges Zsolt azonosítható. Nos, a Jeremie-pályázat végeredményénél is könnyű felmutatni e csoport – egymáshoz ezer szállal kötődő – szereplőit. Hiszen a pályázat legnagyobb nyertese a Töröcskei István és Deák Klára nevével fémjelzett érdekkör lett, míg a tendereket elbíráló Nemzeti Fejlesztési Ügynökség élén Petykó Zoltán áll. Ő 2007-től a 2010-es kormányváltásig a Közgép felügyelőbizottsági tagja volt, de korábban Nyerges Zsolttal közös céget is alapított (Arno’99 Zrt.), illetve együtt bukkantak fel a sárvári Mezort Zrt. vezetésében is. Töröcskei sem csinált soha titkot abból, hogy barátjának tartja Simicska Lajost. Ma már a Radóc utca 8. szám alatt, vagyis Simicska főhadiszállásán – a Mahir Zrt. székhelyén – van bejegyezve a Pro-Aurum Zrt., amely e kör rengeteg érdekeltségét fogja össze, még sajtótermékek és közterületi reklámcégek is tartoztak, illetve kötődnek ma is hozzá. E vállalatban Töröcskei István és Deák Klára is vállalt vezetői pozíciókat. A legfrissebb cégregiszteradatok szerint Deák, Nyerges és Töröcskei a mai napig együtt visznek tisztségeket a Széchenyi Kereskedelmi Bank címére bejegyzett Platinum Zrt. nevű pénzügyi vállalkozásban is.VOLT MEGLEPETÉS
A többség korábban is tudni vélte, hogy a legnagyobb lobbierejű jelöltek, így az ÁKK Zrt.-t irányító Töröcskei István érdekkörébe tartozó két pályázó, illetve Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató családi vállalkozása sikeres lehet, ám az eredményhirdetés azért tartogatott meglepetéseket. A 4,5 milliárdos kategóriánál sok induló nonszensznek érezte, hogy a legnagyobb pénzeket bankvezetők és -tulajdonosok nyerik, akik eleve források felett rendelkeznek. Ugyanakkor a legtöbb indulót vonzó, 3 milliárdos középkategóriában politikailag egyáltalán nem olyan jól fekvő (például a Wallishoz köthető), illetve szakmailag teljesen ismeretlen jelöltek (mint a New York Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.) is nyerni tudtak.

A legkisebb, 1,5 milliárd forintos közösségi forrást nyújtó Magvető programnál az keltett feltűnést, hogy – miközben Töröcskeiék itt is taroltak – a piacon már bizonyított, a kezdő vállalkozások istápolásában nagy gyakorlattal rendelkező olyan cégek, mint a DBH, a Primus vagy a PortfoLion egyáltalán nem kaptak mandátumot. A legrosszabbul pedig talán a Core Venture járt, amely ugyan mindenhova pályázott, de csak a Magvetőben nyert, ami önmagában igen nehéz kenyér.

Ami a tényeket illeti, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) az eredetileg tervezettnél valamivel korábban hirdette ki a győzteseket (a listát lásd külön), ebben a kommunikációs vezető szerint nincs semmi meglepő. „Amikor késünk egy döntéssel, akkor az a baj, amikor határidőn belül és a lobbiérdekeket kizárva döntünk, akkor pedig az. Ha már úgyis állandóan a kritikák kereszttüzében állunk, akkor inkább azt kifogásolják, hogy gyorsan dolgozunk” – fejtegette Csepreghy Nándor, akit a héten a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárává neveztek ki. Mint megtudtuk, az ügynökség felé valóban megfogalmazódott olyan kérés, hogy gyorsítsa a döntéshozatalt az EU-források minél eredményesebb befogadása érdekében.

Ők döntöttek
A négy-öt tagú bírálóbizottság összetételét sok kritika érte. Egyes tagjai:

BOCSKOV JORDÁN. Az NFÜ főosztályvezetője, a Gazdaságfejlesztési Operatív Programok Irányító Hatóságának vezetője. A grémiumban ő volt az erőcentrum. Korábban a CEMI tanácsadó cégnek dolgozott, majd Acquicon néven saját tanácsadó vállalkozást vezetett. A Magyar Villamos Műveknél tett rövid kitérő után került a fejlesztési ügynökséghez. Környezetében Petykó Zoltán elnök személyes tanácsadójának és abszolút bizalmi emberének tartják.

HEGYI FATIME. Bocskov Jordán munkatársa a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél.

BARTA E. GYULA. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. ügyvezető igazgatójaként, majd a MAG – Magyar Gazdaságfejlesztési Központ vezéreként is dolgozott a szakmában.

FEHÉR JÓZSEF. Vállalkozásfejlesztési kht.-nál, majd a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Zrt.-nél dolgozott, 2010-től pedig a MAG Zrt. vezérigazgató-helyettese.

VASA LÁSZLÓ. A gödöllői Szent István Egyetem agrárközgazdásza. Azután, amikor felszállt a füst, a vesztesek persze elkeseredtek, de a nyertesek sem örülhettek felhőtlenül, hiszen magukon érezhették az alul maradtak vádló tekintetét. Az általunk elért szereplők zöme idegesen nyilatkozott. A kimaradók főként a kétnapos szóbeli meghallgatási időszakban elővezetett prezentációk bírálóbizottságára panaszkodtak. Többüknél kiverte a biztosítékot, hogy e grémium végül teljesen egyszínű lett (a testület összetételéről lásd a keretes írást). Nem értették, miért csak az NFÜ-höz, illetve az illetékes irányító hatósághoz szorosan kötődő tagok kaptak benne helyet. Felemlegették, hogy jóllehet a Jeremie II. szakmai anyagait a Magyar Vállalkozásfinanszírozási (MV) Zrt.-nél írták, s ott állították össze a hiánypótlásokat és a tisztázó kérdéseket is, e szervezetet végül teljesen kihagyták a zsűriből. Olyannyira, hogy a testületbe – nagy meglepetésre – még a szóban forgó előkészítő cég élén álló Vingelman József sem került be.

A vesztesek szerint a zsűri felkészületlennek tűnt, a tagok nem ismerték az anyagokat, egy-két alibi kérdésre szorítkoztak, vagy épp a telefonjaikat nyomkodták az előadások alatt. „Vesztesnek lenni rossz dolog, de az igazán megalázó a független, szakmai szervezetek szerepe ma Magyarországon, amelyeknek csak statisztálniuk kell a felettük átnyúló politikai döntésekhez” – fogalmazott egy pályázó. A nyertesek ugyanakkor egészen mást tapasztaltak. „Sok kérdést kaptunk, érdeklődő, szakmailag felkészült volt a zsűri” – hallottuk tőlük.

SZIVÁRGÁS
Az mindenesetre tény, hogy az olykor négy főből álló, máskor ötszereplős zsűri lényegében minden tagja az NFÜ-t, illetve az irányító hatóságot képviselte. Erre a jelenségre Csepreghy Nándor kommunikációs vezető meglepő – a Figyelő korábbi cikkét is érintő – magyarázattal szolgált. Mint elmondta, azért kellett az eredetileg tervezett MV Zrt.-s tagokat inkább fejlesztési ügynökséges delegáltakkal felváltani, mert a pályázatban érdekelt cégek hamarabb tudták a fontos információkat, mint ahogy azok megjelentek volna. Csepreghy szerint a pályázatok beadása után pár órával, „sőt sokkal inkább még az előtt”, a sajtónak már részletes információja volt arról, ki mindenki jelentkezett a programra. Így olyan döntéshozókat szerettek volna, akik nem szivárogtatnak, akikről nem tud a szakma, akiket nem ismernek a pályázók. Mivel megítélésünk szerint a sajtóban a Figyelő címlapsztorija követte a legrészletesebben a pályázatok beadását, fontosnak tartjuk leírni: mi nem az MV Zrt.-től kaptunk arról információt, hogy ki indult a tenderen. E helyett minden olyan céggel igyekeztünk felvenni a kapcsolatot, amely kockázatitőkealap-kezelőként regisztrált a felügyeletnél, s tőlük érdeklődtünk, adtak-e be pályázatot.

Győztesek klubja

I. MAGVETŐK
Egyenként 1,5 milliárd forintos uniós forrást lehetett elnyerni a Magvető Alapból; nyolc cég pályázott rá, s ebből négy nyert.

Core Venture Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
● A cégnél Lihi József a meghatározó név, aki igazgatósági tag a Quaestor foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatójában. A képviselők között van Gaál Csaba, a CIG Pannónia korábbi vezérigazgatója és Ökrös András (Fotex, Pannon-Flax) is.

Első Magyar Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
● A Jeremie-győztes Central-Fundot vezető Varga Zoltán másik kockázatitőkealap-kezelő érdekeltsége. További képviselői is a Central-Fundból ismertek: Szigeti Károly, Balogh Róbert, valamint Illés Gábor.

Kairos Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
A Széchenyi Bankhoz és így Töröcskei Istvánhoz kötődő csapat. Az ismertebb szereplők között Szakács Tibor, a hitelintézet vezérigazgatója, Lakatos Zsolt üzletfejlesztési vezérigazgató-helyettese, valamint Fekete Zoltán (ex-CSFB) említhető.

Prosperitás Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
Töröcskei István egykori kultúrbankos kollégái – Deák Klára, Déri Viktor és Tarnai György –, illetve a velük később az ÁFI Brókernél együtt dolgozó Győri István a fontosabb tisztviselők. Deák Klára a befektető.

II. A KÖZÉPKATEGÓRIÁSOK
A pályázónként 3 milliárd forintos uniós társfinanszírozással létrehozott Növekedési Alap kategória iránt volt a legnagyobb érdeklődés; a tizenöt aspiránsból végül három örülhetett.

New York Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
● A New York Brokerből – a Budapesti Értéktőzsde egykori tagjából – 
ismert üzletemberek, így Binszki Szilárd jellemzik a társaságot.

X-Tech Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
● E győztes induló Nagygyörgy Tibor és Nyíri Viktor, vagyis 
a Biggeorge’s másik cége.

Venturio Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
● A wallisos Veres Tibor tulajdonában álló cég; több képviselőjének 
is van Wallis-múltja.

III. NAGY PÉNZEK ŐREI
A Növekedési Alap alprogramon belül a nagyobb, cégenként 4,5 milliárd forintos uniós társfinanszírozású alaphoz tíz pályázó igyekezett hozzáférni; a három győztes közül kettő másik kategóriában is nyert.

Bonitás Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
Az OTP első embere, Csányi Sándor magánérdekeltségi csoportjához köthető alapkezelő, a Bonafarm-csoportból ismert képviselőkkel.

Kairos Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
● A Széchenyi Bankhoz kötődő kör a Magvető Alap mellett itt is 
a nyertesek közé került.

Prosperitás Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
● Szintén duplázott a Töröcskei István korábbi kollégái által fémjelzett társaság.Az irányító hatóság tehát tagcserékkel látta biztosítottnak, hogy a végén objektív szempontok alapján szülessen meg a végeredmény. Csepreghy Nándor azonban a Figyelőnek hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megítélése szerint a bizottsági tagok rendelkeztek a kellő szakmai kompetenciával, és ami legalább ennyire fontos, ellenálltak annak a piaci nyomásnak, amelyből az újságolvasók is ízelítőt kaphattak az eredményhirdetést követően. A győzteseknek nincs sok vesztegetni való idejük, neki kell ugrani az alapok engedélyeztetésének. A kontraktuskötés vélhetően egyszerűbb lesz, mint az első kör után, amikor nagyon elhúzódtak a tárgyalások, hiszen az immár bejáratott szerződésmintán aligha lehet sokat változtatni. A vesztesek egy része botrányt emleget, szervezkedik. Mások rezignáltak, mondván: azt nehéz megfellebbezni, hogy miért azok nyertek, akiket borítékolni lehetett. A fásult szereplők szerint inkább csak az volt a kérdés, a legerősebb politikai kötődésű jelöltek vajon két körben is nyernek-e. Azt pedig sosem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy egy amúgy politikailag erős támogatottságú jelölt valóban nem szakmai alapon nyert.

NEM VOLTAK SZÉGYENLŐSEK
Amúgy az előzmények tükrében a végeredmény kevesek számára lehetett igazán meglepő. A fejlesztési tárcához és az NFÜ-höz kötődő, magas uniós támogatású infrastrukturális beruházások pályázatainak győztesei között eddig is sűrűn felbukkantak ugyanazok a csoportok, a szélesebb értelemben vett Közgép-lobbi tagjai. És ki ne ismerné a politikusi visszakérdezést: „Melyik törvényben van az benne, hogy a Közgép nem nyerhet tendert?”

A történet még nincs teljesen lefutva, azaz további lobbizás várható, ám a legfontosabb mégiscsak az lenne, hogy a végső nyertesek sok magyar vállalkozást segítve kezdjenek el dolgozni. Az első Jeremie-kör tapasztalatai összességében nem rosszak. Sok pénz megvan még, de az alapok működése eddig a várakozásokon felül szakmainak minősíthető. Kérdés, mi lesz a második kör után. Elvileg megnőhet annak a veszélye, hogy egy belterjesebb cégkör jut majd finanszírozáshoz, de erről ma még csak jóslásokba lehetne bocsátkozni.

Azt, hogy most a legjobbak nyertek, avagy a politika és gazdasági hátországa ezúttal sem volt szégyenlős, ki-ki magában eldöntheti. A vesztesek nyilván árgus szemekkel nézik majd, ki mibe fektet. Elvégre a Jeremie II.-ben nagyon sok pénzről, rengeteg potenciális magyar sikersztoriról, egy egész szakma meghatározó finanszírozási programjáról van szó. S bár az efféle történetek általában nem nagyon érik el a nyilvánosság ingerküszöbét, mindannyiunk érdeke, hogy odafigyeljünk rá.