A Center for Economic Policy Research brüsszeli kutatóintézet által indított honlapon, a Voxeu-n 2012 szeptemberében vitát kezdeményeztek a közgazdaságtan hasznáról. A vita kezdeményezője Diane Coyle, az Enlightment Economics kutatócsoport ügyvezető igazgatója. Vitaindítójában az ugyanebben a témakörben rendezett konferenciát foglalta össze.

A konferencia legfontosabb üzenete, hogy a közgazdaságtudománynak és tanításának meg kell változnia a világgazdasági válság hatására. Túl szűk nézőpontból vizsgálták a közgazdászok a gazdasági folyamatokat, hiányzik a tudásuk, főleg a fiatal közgazdászoknak a válságra vonatkozóan. Újra megnőtt például az igény a gazdaság- és a közgazdaságtudomány története iránt. A történelmi ismeretek azonban csak akkor tudják segíteni a közgazdasági tudást, ha a tudománynak világos kiindulópontja van.

A gazdaságpolitika formálói gyakran kritizálják a közgazdaságtudományt azzal, hogy hiányzik a közgazdaságtudomány világos célja. A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy 2008-tól ez már egyértelművé vált: egy újabb világgazdasági válság elkerülése a cél. A válságra adott válasz csak akkor lehet hiteles, ha a közgazdaságtudomány nagyobb érzékenységet mutat a társadalmi összefüggések, az intézményi elemzés iránt, a társadalmi normák felé fordul, és mindenekelőtt, ha teret nyit a vitáknak. A megújulás nem individuális kérdés, a közgazdásztársadalom, a nemzetközi szakmai közvélemény széles körű megújulására van szükség.

A tudományos fejlődés egy másik aspektusát, az erkölcsi elemet fogalmazta meg Simon Johnson, az MIT professzora, az IMF volt vezető közgazdásza idén júliusban írt cikkében: „Charles Ferguson készített egy akadémiai díjjal elismert dokumentumfilmet Belső munka címmel. Ebben meginterjúvolt néhány vezető közgazdászt, akik fizetett sikerpropagandisták szerepében védték a pénzügyi szektor 2008 előtti túlzott kockázatvállalását és kétes praktikáit. Egyes rangos egyetemi kutatók jelentős összegeket kaptak, hogy előmozdítsák a nagy bankok és más pénzügyi szolgáltatók érdekeit.„ Johnson ezt a magatartást mélyen elítéli. Széles körű vitát kezdeményez arról, hogyan lehet megreformálni a közgazdaságtudományt annak érdekében, hogy ezeket az egészségtelen viszonyokat a pénzügyi és az akadémiai szféra között meg lehessen szüntetni.

A Johnson és Coyle által jelzett probléma nálunk még erőteljesebben van jelen. Magyarországon is állandóan felvetődő kérdés a szakmai tisztesség megőrzése, a tudományos normák alkalmazása és védelme az egyes gazdasági- gazdaságpolitikai kérdésekben. Sokszor tűnik úgy, hogy bármilyen álláspontot képesek megvédeni a magyar közgazdászok. Kevéssé vannak jelen a szakmai normák, tudományunk alapjának többen az önzést és az elvtelenséget tekintik. Elárulhatónak tartják az akadémiai szempontokat anyagi előnyökért, amivel bizonyos vállalkozói körök vissza is éltek és élnek. Ezek a vállalkozók akarják irányítani az egyetemet, miközben a világ ma már fordított módon működik. A tudásalapú gazdaságban a tudomány vezeti a vállalkozókat.

Joseph Stiglitz írta egy nemrég megjelent cikkében: „Legutóbbi kutatások eredménye szerint a bizalmat és az együttműködést egyaránt veszélyezteti az a vélekedés, amely szerint a gazdasági rendszer tisztességtelen" A tisztességes, erkölcsileg szilárd gazdasági rendszer működőképességéről a közgazdászoknak kell meggyőzniük a gazdálkodókat. Ezt csak a közgazdaságtudomány egészének, annak minden áramlatának ismerete alapján tudják megtenni. Minden áramlatát, amibe természetesen csak azokat értjük bele, amelyek elfogadják az alapvető értékeket. A tudomány ismeretét és a társadalom meggyőzését arról, hogy a létbiztonság és az erkölcs nem egymásnak ellentmondó kategóriák, várja az egyetemtől a világ szakmai közvéleménye.

A szakmai norma nem csak módszertani kérdés, nem csak a közgazdászok által használt módszerek alkotják a szakmai normát. Ma a közgazdászok legfontosabb feladata a globális gazdasági kormányzás intézményeinek és céljainak kidolgozása, az egyes gazdaságpolitikai döntések globális hatásának felmérése. Globális gazdasági kormányzás elképzelhetetlen a globális szintű közjóra vonatkozó elképzelések nélkül. A közgazdaságtudománynak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy mi a közjó és azt hogyan lehet elérni. Amartya Sen legutóbbi munkája, az Igazságosság elmélete ezzel foglalkozik.

Szerinte az igazságosság kutatása során nemcsak az igazságosságot kell meghatározni, hanem az igazságtalansággal szembeni fellépésre is ösztönözni kell. Ez utóbbi talán még fontosabb is az előbbinél. Így fogalmaz: „Elég világosak mindennapi életünkben a méltánytalanságok és elnyomások, amelyektől szenvedünk, és amelyeket jó okunk van visszautasítani, de ez alkalmazható az igazságtalanságok egy szélesebb körének megállapítására is abban a világban, amiben élünk." Sen hivatkozik a párizsiakra, akik lerombolták a Bastille-t, Gandhira vagy Martin Luther Kingre, akik nem harcoltak volna az igazságért, ha nem lettek volna felháborodva az igazságtalanságon, amit tapasztaltak.

A globális gazdasági kormányzás a helyi igazságtalanságok, a jogállamba ütköző gazdasági cselekedetekkel szembeni fellépés globális szintű támogatása is. Ez a globalizáció tartalma, ebben a világ vezető közgazdászai között egyetértés van. Az állam nem öncélúan az erő, hanem az igazságosság intézménye. Nem öncélúan erős, hanem igazságos államra van szükség. Az igazságosság mellett szükségünk van erőre, mert igazságosság erő nélkül nem létezik, az erő igazságosság nélkül maga az apokalipszis.

A közgazdaságtudomány meghatározása változik. A neoliberális álláspont szerint a közgazdaságtudomány tárgya a szűkös erőforrásokkal való racionális gazdálkodás. Ezt ma már kiegészítik azzal, hogy a közgazdaságtudomány feladata a hozzájárulás az igazságos társadalom megteremtéséhez és működtetéséhez szükséges gazdasági feltételek biztosításához.

A globális értékrend szakszerű alkalmazására tanítják ma a közgazdász a világ vezető egyetemein. Illeszkedve a XXI. század közgazdaságtudományához a kérdés ma már nem a közjó és a közösségi normák megkérdőjelezése. Ez volt jellemző a XX. század utolsó negyedének közgazdaságtanára. A 2008-as válság óta azonban egyértelművé vált, hogy a rend és a szabadság egysége mellett elkötelezett közgazdaságtudomány tud csak támpontokat adnia válságból való kiláboláshoz. Ez már az új közgazdász generáció szakmai karrierjéhez tartozik. Feladatuk lesz majd segíteni a magyar felzárkózást a globalizáció új korszakához, bekapcsolni a magyar gazdálkodókat az európai és a globális szintű vitákba, egyeztetésekbe. Segítséget kell majd adniuk a gazdálkodóknak ahhoz, hogyan lépjenek fel a jogtalanságokkal szemben. Olyan döntéseket kell majd hozniuk, amivel a jogállami normákkal való élésre ösztönöznek. A felzárkózás ugyanis nem csak a jólét kérdése. Legalább ilyen fontos a biztonság, a szabadság és a demokrácia tisztelete és a szabadság gyakorlásához szükséges tudás és műveltség átadása.

A közgazdaságtan oktatása során sokféle formában, órákon, szakmai előadásokon és más rendezvényeken lehet átadni ezt a tudást és képességeket, amelyek szükségesek a közgazdaságtudomány műveléséhez. A tanító azonban csak figyelmeztet - írta Szent Ágoston. „A tanulóknak tekintetüket erejükhöz mérten a belső igazságra kell függeszteniük, s önmagukat vizsgálják meg, vajon igazat szóltak-e tanítóik. Ekkor tanulnak tehát" - A belső igazság a szilárd értékrend. A közgazdászdiploma ahhoz ad jogot és lehetőséget, hogy önállóan hozzanak gazdasági döntést, önállóan alkalmazzák tudásukat. Hallgatóink azzal, hogy diplomát kapnak tanulókból tanítókká is válnak. Lehetőséget kapnak ahhoz, figyelmeztetessék a fiatalabb közgazdászgenerációkat a helyes döntés szükségszerűségére. De éppen azért, mert a tanító csak figyelmeztet, miközben figyelmeztet, tanul is. A közgazdász társadalom egysége a társadalmi értékek közösen alkalmazott szakszerűségében áll.
Gervai Pál közgazdász, filozófus. Trautmann László docens, a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Mikroökonómiai Tanszékének vezetője.