Megszorításellenes demonstráció Athénban. Harminc éve nem volt ekkora GDP-zuhanás

Az ész nélküli megszorítások nem csak nekünk fájnak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) kínos magyarázkodásra kényszerülhet, miután októberi világgazdasági előrejelzéséből kiderült, hogy az általa a pénzügyi mentőcsomagok feltételeként szabott megszorítások növekedést visszafogó hatása a korábban vártnál akár háromszor nagyobb is lehet. Ha ez így áll, akkor aligha van értelme a jelenlegi tempóban folytatni a költségvetési kiigazításokat, s erős kritikára számíthat az ezt uniós szinten szorgalmazó német gazdaságpolitika is.

Az IMF álláspontjának változása politikai szempontból szintén kényes helyzetet teremt. A várhatóan mentőövre szoruló spanyoloknak jó érveik lesznek a túlzott megszorítások ellen, amelyek a klasszikus okfejtés szerint mérséklik az adóbevételeket, s így szándékukkal épp ellentétes hatást fejtenek ki. Emellett a görögök immár valóban jogosnak érezhetik ellenérzéseiket a nemzetközi szervezetek iránt. Dühük bizonyos fokig érthető. A görög GDP az elmúlt 4 év alatt 18,4 százalékkal zuhant, s az IMF szerint jövőre további 4 százalékkal esik. A fejlett országok körében az elmúlt 30 évben ez a legsúlyosabb összesített GDP-zuhanás. A közgazdászok lassan már a nagy amerikai depressziót emlegetik, amikor is az Egyesült Államok gazdasága 1929 és 1933 között 27 százalékkal zsugorodott (a németeké pedig ugyanezen időszak alatt 34 százalékkal zuhant). A következő évben ugyan visszatért a növekedés, de egészen 1937-ig tartott, míg a GDP visszakapaszkodott az 1929-es szintre.



Szakértők azt is megjegyzik, hogy a nagy visszaesések teret adhatnak a szélsőségek megjelenésének. Görögországban a legutóbbi választásokon megerősödött a szélsőjobb és a marxista baloldal. Spanyolországban a munkanélküliségi ráta 25 százalékos, s Katalónia függetlenséget követel magának, Olaszországban pedig a Beppe Grillo által vezetett euróellenes populisták népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint megközelíti a 20 százalékot.

Amint egyre nyilvánvalóbbá válik a fejetlen kiadáscsökkentések és adóemelések növekedésgyilkos hatása, úgy az Európai Unió vezető ereje, Németország is kénytelen lesz visszavenni követeléseiből. Berlin most azt az álláspontot képviseli, hogy a költségvetési hiány megugrása átmenetileg elfogadható, ha az adott ország szerkezeti reformokat hajt végre. Az uniós belső ellenzéket a franciák is erősítik: François Hollande köztársasági elnök nemrégiben közölte, hogy nyitott a közösség költségvetési szabályainak fellazítására.

Olivier Blanchard, az IMF vezető közgazdásza óvakodott messzemenő gazdaságpolitikai következtetéseket levonni a szervezet új becsléseiből. Ugyanakkor a Nobel-díjas Paul Krugman a The New York Times című lapnál vezetett blogjában azt írta: a Nemzetközi Valutaalap jelentése pont szembemegy az amerikai republikánusok választási retorikájával, amely a költségvetési kiadások radikális lefaragását szorgalmazza.

Az IMF új becslései talán még inkább felerősítik saját megváltozott attitűdjét. Az 1990-es években a nagyarányú megszorításokat szorgalmazó intézmény fokozatosan irányt váltott. Szakértői mostanában inkább azt hangsúlyozzák, hogy a kiegyensúlyozott és fenntartható költségvetési kiadáscsökkentések hatékonyabbak, mint az EU által favorizált kemény vágások.