Ezt könnyű mondani és nehéz megvalósítani, de egy friss kiadvány nyújthat némi segítséget. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 2012-es World Investment Report jelentésében a befektetésösztönzési politikák új generációjáról ír, és sok olyan javaslat található a jelentésben, ami a magyar befektetésösztönzés számára is megfontolandó lehet.

A legfontosabb eleme ennek az új generációnak, hogy a befektetésösztönzés legfontosabb céljává a (fenntartható és méltányos) fejlődést teszi, és ezáltal integrálja a befektetési politikát az ország fejlesztéspolitikájába. Sok országban (Magyarországon is) ma is jellemző a befektetésösztönzési politika elkülönült kezelése. Az elhúzódó gazdasági válság, illetve a munkahely-teremtés nélküli fellendülés veszélye azonban rámutatott arra, hogy a fejlődés és a gazdasági növekedés előmozdításához szükséges források előteremtését minél szélesebb alapon kell szervezni. A kis nyitott gazdaságoknak különösen nincs választásuk, és nem mondhatnak le a külföldi beruházásokról. A multikat ért számtalan kritika miatt azonban a feléjük történő teljes és kritikátlan nyitás nem lehet többé működőképes stratégia. Multikra akkor és úgy van szükség, amennyiben és ahogy hozzá tudnak járulni az ország fejlődési stratégiájának megvalósításához.

Az új generációt tehát egy furcsa kettősség jellemzi: egyszerre liberalizálják a kormányok a befektetésösztönzés szabályait, és alkotnak olyan szabályokat, amelyek révén elérhető, hogy a már betelepült multik hozzájáruljanak bizonyos közpolitikai célok teljesítéséhez. A legnagyobb kihívás tehát a nyitottság és a szabályozás közötti olyan egyensúly megtalálása, ami nem riasztja el a befektetőket és a fejlesztéspolitikai célokat is előmozdítja. Illetve, levonható egy másik tanulság is: nem biztos, hogy az eddig a multiknak tulajdonított károk kapcsán csak őket kell hibáztatni, hanem a szabályozási környezet hiányosságai és így a politika is legalább annyira okolható.

Az új generációs politikák némileg tehát még „unortodoxnak" számítanak, persze nem a szó itthon lejáratott értelmében. Ha a korlátlan liberalizáció jelenti a főáramot, akkor bizonyos szabályozás (vissza)vezetése valóban kiverhet néhány biztosítékot. Az UNCTAD kiadványának legfontosabb hozzáadott érteke az, hogy ad egy egyértelmű tervet a kormányoknak arra nézve, hogy hogyan alakítsák fejlődésbaráttá befektetésösztönző politikáikat, és ezáltal reményeik szerint ami ma még unortodox az rövidesen az új főáram lesz. Az UNCTAD által kidolgozott és bevezetésre ajánlott egységes „befektetésösztönző keretrendszer" összefoglalja az új generáció lényegét.

A keretrendszer 11 elven alapul, és egészen részletekbe menően fogalmaz meg javaslatokat az államok számára a befeketésösztönzési intézményrendszer felépítésétől a multik betelepülésének szabályozásán át a befektetésösztönzési rendszer hatásosságának és hatékonyságának méréséig és értékeléséig. Ilyen javaslatok közé tartozik például, hogy bár kiemelten fontosnak tartja a nyitottságot és a befektetési protekcionizmus elkerülését, bizonyos fejlesztéspolitikai célok elérése érdekében, transzparens, jól definiált és következetesen alkalmazott keretek között engedné a külföldi befektetők bizonyos mértékű diszkriminációját. A kormányoknak azonban minden körülmények között tartózkodniuk kell a magáncégek üzleti döntéseibe való ad hoc jellegű beavatkozásoktól.

A szabályozás kapcsán tehát a legfontosabb, hogy átlátható és kiszámítható legyen. A keretrendszer holisztikus megközelítését mutatja, hogy nem csak a szűken vett befeketésösztönző politikára ad javaslatokat az UNCTAD, hanem az adópolitikához, szellemi tulajdonjog-védelemhez, kereskedelempolitikához vagy foglalkoztatáspolitikához is. Valamennyi javaslat áttekintésére itt nincs mód, de ezek részletekben megtalálhatóak itt.

Nyilván nincs olyan „minta politika", ami minden ország számára egyformán jó eredményekhez vezet, így az UNCTAD keretrendszere is hangsúlyozottan csak olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek gyakorlatba való áthelyezését alaposan meg kell fontolni és a tervezni, a helyi körülmények figyelembevételével. A fejlődés középpontba állítása és a szabályozás fontosságának hangsúlyozása azonban mindenképpen egy új generációt jelent az eddigi kritikátlan liberalizációval szemben. Amennyiben a magyar kormány komolyan gondolja a gazdaság fejlesztését, akkor az UNCTAD keretrendszere jó kiindulási alap lehet az elmúlt évek befektetőket taszító hibáinak jóvátételéhez.

Szent-Iványi Balázs - Budapesti Corvinus Egyetem, Világgazdasági Tanszék