Éljen a sárga csekk! Vesszen a hitelkártya-használat! Bizony, nem éppen a modernitás és a transzparencia irányába hat majd az eddig 1 ezrelékesre tervezett, ám most megemelt mértékű és szélesebb ügyletkörre kiterjesztett tranzakciós illeték. A parlamenti zárószavazásban még jóváhagyandó, de november 12-én gyakorlatilag elfogadott s 2013 januárjától életbe is lépő szabályozás lényege: a pénzforgalmat ezután 2 ezrelékes utalási és 3 ezrelékes készpénzfelvételi illeték terheli. Az eltérő mértékeket látva azt gondolhatnánk, a módosítás a kártyahasználatot preferálja, ám ez nem így van. A legcélszerűbb ugyanis teljesen eltűnni az illetékkivetés látóköréből, így az átlátható számlavezetés, illetve kártyahasználat kerülendővé válik. A jogalkotó leginkább abban bízhat, hogy a 10 ezer forintnyi tranzakciónként jelentkező 20-30 forintok a legtöbb magánember ingerküszöbét egész egyszerűen nem érik el, ezért a pénzügyi magatartásuk sem változik meg.

A modern fizetési kultúra állami cél lehetne, de ezt felülírhatja a Magyar Posta – mint nagy állami munkáltató – mesterséges fenntartásának célja. A postákon használatos sárga csekk intézményét ugyanis az új törvény közvetve alaposan megtámogatja, ez a közüzemi számláknál visszás helyzetet okozhat. Vegyünk egy példát! Egy őszi távfűtésszámlát rendező sárga csekken eddig 20 ezer forint szerepelt. Ezt az összeget az illeték miatt – amelyet sem a szolgáltató, sem a bank nem kíván lenyelni – előbb-utóbb megfejelik 60 forinttal. A távhőcég által elkért díj azonban nyilván nem függhet attól, hogy milyen úton-módon egyenlítik ki, vagyis egységesen ezt a magasabb summát számlázza majd. Így ha valaki nem szeretne a postán sorban állni, hanem halad a korral, s a netbanki rendszerben utalja át a 20 060 forintot, akkor e tranzakciója után további 40 forintos illetékkel terhelik meg. Vagyis aki az utalásra szavaz, az tulajdonképpen kétszer fizet, s drágábban rendezi ugyanazt a számlát.

VERSENYKORLÁTOZÓ HATÁS
Vagy nézzük a hitelkártya-használatot! Pénzügyileg fegyelmezett ember számára remek lehetőség a bank pénzének költése, majd megfelelő időben az egyenleg feltöltése. Természetesen, aki tartozásban marad, az rendesen megfizeti a kölcsönpénz árát, de be lehet állítani emlékeztetőket, automatikus utalásokat. Sokan Magyarországon is ügyesen használták már ki a hitelkártyában rejlő lehetőséget. Csakhogy ha valaki egész hónapban a hitelkártyájával egyenlíti ki a vásárlásait, akkor ezen műveletek után minden egyes alkalommal megterhelik majd tranzakciós illetékkel a költéseit. Ez még rendben is volna, ám az már kevésbé elegáns, hogy a hónap végén, amikor egy másik pénzintézettől feltölti a hitelkártyája egyenlegét, akkor – átutalásról lévén szó – még egyszer jelentkezik a tranzakciós illeték. Aligha kell bizonyítani, hogy a hitelkártya-használat e dupla terheléssel drágábbá válik a készpénzfelvételnél. Igaz, saját bankból történő utalásnál nincs illeték, ez azonban erősen versenykorlátozó szabály, hiszen miért ott lenne a legkedvezőbb kondíciójú a folyószámla, ahol a hitelkártya.

A jogalkotók persze nem a pénzintézet védelmében módosították a jogszabályt, az illeték azonban más téren is erősen korlátozza a versenyt. Ha ugyanis megdrágul a pénzünk mozgatása két bank között, akkor könnyebb lesz a legjobb piaci ajánlatoknál drágább, kedvezőtlenebb kondíciókkal megtartani az ügyfeleket. A probléma itt is ugyanaz, mint az előző példában: a különböző hitelintézeteknél vezetett saját számlák közötti transzferek magas díjterhelése. Ha például valaki két hónapos betétek között szeretne választani, még akkor is célszerűbb lehet neki a bankjánál maradni, ha az 1,5 százalékponttal gyengébb kamatot kínál a versenytársánál, hiszen így megtakarítható az átutalás tranzakciós illetéke.

Banki attitűdök
A Figyelő és a Pénzkérdés blog gyűjtése alapján a bankok többsége nem rejti véka alá, hogy áthárítja majd a tranzakciós illetéket, bár még vannak kivételek.

TELJES ÁTHÁRÍTÓK. Az MKB Bank nem sokat kertelt, október 30-i dátummal elküldött levelében arról tájékoztatta ügyfeleit, hogy a készpénzműveletekre vonatkozó díjtételeit a tranzakciós illetékkel terhelt forgalom 0,3 százalékával, minden egyéb pénzforgalmi díjtételét pedig annak 0,2 százalékával megemeli. Amelyik ügyfél ezt nem fogadja el, az január elsejéig díjmentesen felmondhatja a szerződését. Teljesen az ügyfelekre szeretné áthárítani 
e terhet a Budapest Bank és a Sopron Bank is.

RÉSZLEGES ÁTHÁRÍTÓK. Köztes megoldás szűrhető le a CIB, az FHB, az OTP, a Raiffeisen, illetve az UniCredit hirdetményeiből.

KIVÁRÓK. Egyelőre nem látni az áthárítási törekvést néhány lakossági és vállalati banknál, illetve egy-két fióktelepnél. Így például az Axa Bank, a Commerzbank, a K&H és a Volksbank még nem emelt látványosan, de az Erstének és a Citibanknak is maradt díjmentes csomagja vagy legalábbis szolgáltatása. Ezek után nem valószínű azonban, hogy e szereplők lenyelnék az illetéket, inkább csak késlekednek a döntéssel.MINDENKI KAPOTT
Az illeték többszöröződése egy ideje már ismert volt, ám sokakat meglephetett, hogy az érintett tranzakciók köre is bővült. Az új adót kivetik a pénzváltásra, a kölcsöntörlesztésre, sőt, külön nevesítve a hitelkártyás készpénzfelvételre is. Bagatell – mondhatja erre valaki, ám ne felejtsük el, hogy nem is olyan régen egy kormányzat belebukott a 300 forintos vizitdíj elleni tiltakozásba. A bankok által javarészt a lakosságra hárítandó tranzakciós illetékkel szemben még nem indultak népmozgalmak, s ettől vélhetően a jövőben sem kell tartani. Pedig egy 3 ezrelékes illetékkel sújtott 100 ezer forintos készpénzfelvétel díja pontosan 300 forint, s egy család életében vélhetően gyakrabban adódik ilyen tranzakció, mint ahányszor az egészségügyi intézményrendszert kénytelenek meglátogatni. A módosítók benyújtói persze erre önérzetesen replikázhatnak, mondván: a családbarát motívum igenis felbukkan, hiszen a házastársak közös rendelkezésű számlái közötti utalások illetékmentesek lesznek. Sőt, e tehertétel alól mentesülnek majd a tartós befektetési és a nyugdíj-előtakarékossági, a Start-számláról, továbbá a letéti számlákról történő kifizetések is. Ugyanakkor 2014-től várhatóan az értékpapírszakma is beállhat a sorba (lásd a keretes írást).

A költségvetési bevételekre ügyelő jogalkotónak elvileg az lenne az érdeke, hogy a készpénzhasználat visszaszoruljon, s minél többen vegyék igénybe az internetet és a bankkártyát a vásárlásoknál. Utóbbi műveleteknek ugyanis nyomuk van, így biztosan megfizetik utánuk az adót, például az áruk értékesítői. Az elfogadott rendszer azonban éppen ellenétes hatást válthat ki: a készpénzforgalmat erősítheti tovább. Olyannyira, hogy a korrupcióval foglalkozó szakemberek aggódnak: a készpénz egy része eleve nem is jut el a bankszámlákig, hanem messze elkerüli majd a nyilvánosságot.

A fenti félelmek akkor jogosak, ha abból indulunk ki, hogy a díjakat, illetékeket a lakosságnak kell majd megfizetnie. De miért is vesszük ezt biztosra? Nos, alapvetően a meghirdetett hitelintézeti üzletszabályzatokból lehet következtetni erre (az eddigi banki reagálásokról lásd a keretes anyagot). A pénzintézetek ugyanis róka fogta csuka helyzetbe kerültek. Miután az utóbbi időben súlyos veszteségeket szenvedtek el, az új adótételeket már nem szeretnék bevállalni, azokat inkább áthárítanák a kedves ügyfelekre.
Tőzsdepánik

Bár Európában nem egyedülálló, a hazai értékpapírszakma máris koporsószegként emlegeti a tranzakciós illeték hatályának várható kiterjesztését. A magyar tőkepiac amúgy sem éppen acélos, a Budapesti Értéktőzsde forgalma vérszegény, így a jelenlegi díjterhelést praktikusan megduplázó illeték végképp ellehetetleníthetné a parkettet. Különösen akkor, ha az adó nem lesz egységes Európában, és a magyar papírokkal olcsóbb piacon is lehet majd kereskedni. Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy 2014-től az illetékfizetési kötelezettség terjedjen ki a derivatív és értékpapírügyletekre is. Az adó mértéke származtatott ügyletnél az érték 0,01, egyéb esetben 0,1 százaléka lenne. Ez a tőzsdei díjakhoz képest igen magas mérték, ráadásul a tőkeáttételek és az ügyletek kétoldalúsága miatt (ha valamit megvettünk, azt majd el is adjuk) a díjtétel többszörösen jelentkezne. Az Európai Bizottság összességében 57 milliárd euró bevételt remél a pénzügyi tranzakciós illetékből. Az adónemet tucatnyi ország támogatja (Ausztria, Belgium, Észtország, Franciaország, Magyarország, Németország, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia tartozik közéjük), míg mások elvetik. Az egyik fő ellenző a londoni City pozíciójának elvesztése miatt aggódó Nagy-Britannia, de Bulgária, Csehország, Dánia, Luxemburg, Málta és Svédország is tiltakozik. A Budapesti Értéktőzsde információnk szerint levélben próbál lobbizni a kiterjesztés ellen, rámutatva annak káros következményeire. A BÉT szerint ugyanis az értékpapír-tranzakciók elvándorolnak majd az országból, s ezzel nemcsak a tervezett adóbevétel marad el, de az érintett magánbefektetői tőke kiesésével a gazdaság belső finanszírozási képessége is csökken. A hazai cégek tőkebevonási lehetőségei leszűkülnének, a magyar befektetési szolgáltatók ellehetetlenülnének, s az egyéb tőkepiaci intézményektől származó adóbevételek is apadnának. A tőzsde irányítói által vizionált helyzetben csökkenne a tőkepiaci transzparencia is, mivel a befektetők alternatív, kevésbé átlátható megoldásokat keresnének. A nemzetközi példák alapján komoly árfolyamesésekre is fel kellene készülni, és ez nemcsak a magyar lakosság megtakarításait, de – a tőzsdei társaságokban birtokolt tulajdonrészeken keresztül – az államot is negatívan érintené.KÉNYSZERŰ KÁOSZ
A kérdés az, mit engednek meg a jogszabályok. Egymással egyeztetni nem nagyon lehet, miután Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője kinyilatkoztatta: ha összehangolt magatartást vél felfedezni, azonnal a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul. Pedig a kialakult helyzetben egyértelműen szükség lenne egyeztetésre és jogértelmezésre, a gyakorlat ugyanis rendkívül nagy szórást mutat. Egyes bankoknak még nincs díjtáblázatuk januárra. Mások az eredeti 1 ezrelékes illetékből indultak ki, többen viszont az új mértékekkel kalkuláltak már akkor, amikor azokat még el sem fogadták. Különbségek vannak a szerint is, hogy az utalások adóterhelésének sapkát adó, tranzakciónként 6 ezer forintos maximumot figyelembe vették-e, avagy sem.

A kuszaság magyarázata nagyrészt abban keresendő, hogy a bankok igyekeztek jogszerűen eljárni. Az egyoldalú szerződésmódosítás olyan kényes téma, amelyre a devizahitel-szerződések miatt kialakított magatartási kódex is reagál, igyekeztek tehát a tranzakciós illetéknél is abból kiindulni. Márpedig a kódex szerint ha 60 nappal korábban meghirdetik, akkor a hitelintézetek szerződésmódosításra használhatják fel a költségeikben, kamataikban bekövetkező külső változást. (Az ügyfél számára kedvezően bármikor lehet változtatni, ellenkező esetben csak szigorú megkötésekkel.)

Igen ám, de a november 12-i módosításig a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény az adóalap 0,1 százalékában határozta meg a mértéket s 6000 forintban a műveletenkénti plafont. A költségvetési hiányosságok miatt aztán két részletben megérkezett az októberi Matolcsy-csomag, s ennek második felvonásában kiderült: az illeték mértéke egyes esetekben a duplájára, más területeken a triplájára emelkedik. Ezt azonban egy ideig még nem rögzítette elfogadott jogszabály. A bankok számára viszont nagyon ketyegett az óra, ha tartani akarták a 60 napot (nem mindenhol akarták: egy vállalati ügyfelekre szakosodott pénzintézetnél például 15 napot határoztak meg előzetes bejelentésre), s erre a helyzetre, mint láttuk, különféleképpen reagáltak.

Időközben azonban már a parlamenti jóváhagyás is megtörtént, s az év végéig van még idő kialakítani a megfelelő gyakorlatot. Azt csak remélni lehet, hogy a kormány az idén már nem húz elő újabb nyulakat a kalapból.

ATM-es készpénzfelvétel. Minden kártyás mûvelet megdrágul