Ahogy a Transparency International alapító tagja kiemeli, az összefüggés alapját az jelenti, hogy a környezetszennyezés legtöbb formája törvénybe ütközik, így az elkövetők a megvesztegetés eszközéhez nyúlnak a büntetés elkerülése érdekében.

A nemzetközi szervezetek már több olyan intézkedést is hoztak, amelyek célja a klímaváltozás jelenségének mérséklése, ezek azonban könnyen kijátszhatóak, ahogy azt a szénkereskedelem példája is mutatja. A fejlett országok dollár milliárdokat fizetnek kompenzáció gyanánt a szegényebb államoknak, hogy azok a szén helyett kevésbé szennyező, ám drágább nyersanyagokat és technológiát használjanak. Ezek az összegek azonban Cockcroft szerint a korrupció nyomán jócskán meghaladják a valóban fejlesztésre fordított pénzek mértékét.

A szerző egyetért Cockrofttal abban, hogy a korrupció mára olyan elterjedt kormányzati ragállyá vált, amely az állam minden olyan tevékenységét megfertőzi, és ellehetetleníti, amelyek nincsenek állandó ellenőrzés alatt. Ezért a korábban többek között Nigériában is évtizedeken át dolgozó közgazdász szerint a fenti probléma égetőbbé vált, mint valaha.

Ezt támasztják alá az elmúlt hetek szalagcímei is, melyek a Kínai Népköztársaság elnökének kijelentésével foglalkoznak. Hu Jintao szerint a korrupció végzetes hatással lehet a kommunista rendszerre. Ez némi meglepetést jelenthet a nem régiben Bo Xilai, a korábbi magas rangú párttisztviselő körül kirobbant botrány fényében, mivel az ő bukása a Kommunista Párt belső hatalmi egyensúlyának megingására világított rá.

Jintao egyelőre nem fogalmazott meg további kijelentéseket Kína legmódosabb alakjainak, Wen Jiabao, illetve Xi Jinping vagyonával kapcsolatban, az ezzel foglalkozó riportok, és nyugati újságcikkek jelenleg rejtve maradnak a kínai közvélemény elől.

Christian Caryl a Legatum Institute, és az MIT Center for International Studies szenior tagja, valamint a Foreign Policy társszerkesztője.