„Part, napsütés, tenger, mi mást kívánhatnál?" - kérdi napernyője alól az orosz Vadim Soendoekov. A tengerpart, ahol reggeli kávéját fogyasztja nap mint nap, Budva festői városa mellett fekszik, amely a montenegrói turizmus szíve. Rosszabb helyen is kezdhetné az ember a napját, gondolta Soendoekov, mikor öt évvel ezelőtt elhatározta, hogy két társával ide helyezi át székhelyét, és egy valóságos birodalmat épít itt ki. A hasonló tervekkel érkező oroszok száma azonban azóta sem csökken, még előszezonban is napi három repülőjárat érkezik az orosz fővárosból, így kapta Budva a „tengeri Moszkva" becenevet.

A XIX. század jómódú orosz rétegeivel szemben, ma már nem pusztán a klíma határozza meg, a kivándorlás célállomását, ők a „polakot", az Adriai-tenger nyugalmát keresik. Nadja Lapteva a moszkvai forgalom elől menekült ide, azóta pedig a harmadik helyi orosz iskolát vezeti. Hasonlóan, Konstantin Pandipoelovitsj, 30 éves programozó szerint „Moszkvában több gyilkos van, mint Mexikóban, csak olcsó a cigi, a vodka és a kaviár, és amint keresel némi pénzt, a KGB már kopogtat is az ajtódon". Ezen felül azonban Montenegróban van még valami, ami más mediterrán országban nincs, ez pedig a közös szláv kultúra, az ortodox vallás, és a rokon nyelv, valamint a vízummentesség.

További három szál is összefűzi a két országot. Egyfelől, Oroszország a XIX. század óta Szerbia védelmezőjeként lépett föl, amely 2006-ig Montenegróval egy országot alkotott. Másodszor, Podgorica azoknak az orosz turisztikai befektetéseknek köszönheti, hogy nem érintette olyan súlyosan a válság, amelyekből a Gazprom, és egyéb energiaüzleti órások vezetősége számára létrehozott luxusszállók felépültek. A legújabb projekt pedig Carsko Selo (A cár városa) kiépítése, amely egy afféle orosz faluként jelképezi a régióban tapasztalható orosz terjeszkedési trendet.

Ezt a folyamatot persze nem mindenki nézi jó szemmel, Moszkva válasza azonban így hangzik: „Hallottak bárkit is tiltakozni, mikor Anglia bekebelezte Costa del Sol-t, vagy mikor a németek elfoglalták Mallorcát?"

Az eredeti cikket jegyző Jan Hunin újságíró, a De Volkskrant, és a De Standaard Közép-európai tudósítója.