Politikusok Magyarországra szabva

Cseke Hajnalka, Kovács Ágnes Lilla, Békefi Miklós, Zentai Péter és Zsély Anna
2012-11-22 06:08
Mesterházy Attila a közelmúltban Obama stábjának tagjaival egyeztetett egy esetleges együtt-működésről. A Fidesznek is dolgoznak amerikai kampánytanácsadók, de alapvetően a hazai szakembereknek kell majd kitermelniük a választási kínálatot 2014-re. Alighanem a jelenlegi felhozatalból, a politikai marketingszakértők szerint ugyanis már nincs idő arra, hogy valakit a semmiből készítsenek fel a következő választásokra. Hogyan lehet ma Magyarországon felépíteni egy politikust, mennyi pénz jut tanácsadásra?

Orbán Viktor 1989-ben. Máig meghatározó rendszerváltó politikus

Húsz éve szerettem bele a feleségembe, és most nyilvánosan szeretném kijelenteni, hogy nagyon büszke vagyok rá és arra is, hogy láthattam, ahogy egy ország lesz belé pont olyan szerelmes, mint én – mondta győzelmi beszédében Obama. A fotót, amelyen feleségével megölelik egymást, a Facebookon több millióan lájkolták. Michelle Obamáról a BBC is elismerően nyilatkozott: „A demokrata kampánystábnak sikerült úgy kitalálnia a first lady szerepét, hogy az Obama egyik legnagyobb tartalékává vált.” 

Ez nem volt mindig így. A harvardi jogi karon diplomázott, éles eszű, önállóan is sikereket produkáló Michelle 2008-ban még valósággal taszította a hagyományos, családközpontú, háttérből támogató elnökfeleségekhez szokott amerikai közvéleményt, ezért a kampánytanácsadók fokozatosan átszabták az imázsát. „Nem állítom, hogy a színpadon látott Michelle Obama hamisítvány lenne – mondta a BBC-nek Jodi Kantor New York-i újságíró (aki könyvet is írt a családról – a szerk.) –, csak azt, hogy egy alaposan megszerkesztett kiadás.” Michelle szereplésével ma már az amerikaiak 66 százaléka elégedett, ezzel népszerűségi mutatója megelőzi férjéét.

PLUSZENERGIA
Egy politikus és környezete imázsának kialakítása hosszú, véget nem érő folyamat, és kicsit sem emlékeztet a szépfiúkból álló egylemezes tinizenekarok felfuttatására – fogalmazott lapunknak egy a politikai háttérstábok világát belülről jól ismerő, névtelenséget kérő szakértő. Így van ez Amerikában, de így van nálunk is, ahol időről időre követni próbálják a tengerentúli hatásos húzásokat és foglalkoztatni az azokat kitervelő szakembereket. Legutóbb például Mesterházy Attila, az MSZP elnöke vette fel a kapcsolatot Barack Obama amerikai elnök kampánystábjával. Hamarosan egyeztetések kezdődnek arról, hogy a 2014-es választásokra esetleg segítik a szocialistákat. Mesterházy erről a napokban beszélt a sajtónak, ám cáfolta, hogy az új frizura és az energia-karkötő, amelyet hord, már az Obama-féle recept alkalmazása lenne.

A Fidesz és holdudvara sem zárkózik el külföldi szakértők igénybevételétől, bár nem kaptunk egyértelmű megerősítést arról, hogy például még mindig dolgozik-e a Századvégnek George E. Birnbaum és Arthur Finkelstein. A Republikánus Párt két kampánystratégájának a megbízásáról először az Index adott hírt ez év tavaszán. (George E. Birnbaum a 90-es évek végén Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kabinetfőnöke volt, társa, Arthur Finkelstein pedig többek között George Patakinak, New York állam korábbi magyar származású kormányzójának ad tanácsokat.) Mindenesetre a külföldiek megbízatása meglehetősen körülhatárolt a hazai politikai életben. „Rendszerint az általános politikai és kampánystratégiákra vagy kampányeszközök használatára vonatkozóan adnak tanácsot” – mondta a Figyelőnek Bíró Nagy András, a Policy Solutions politikai elemző- és tanácsadó intézet igazgatója, aki szerint a hétköznapokban döntően magyar szakemberek segítik a politikusokat.

„A magyar nyelv és a hazai szereplők, az érzékeny ügyek, a választói elvárások alapos ismerete nélkül komoly rizikóval járna a külföldi gyakorlatok kritikátlan átvétele” – magyarázta ennek okát. Így is vannak látványos melléfogások, hazai vagy éppen külföldi sugallatra. A Figyelő által megkérdezett, nevük mellőzését kérő szakértők klasszikus szakmai hibának minősítették például Orbán Viktor „plebejus fordulatát”, amikor 2005–06 tájékán kordzakóban, nyakkendő nélkül, új frizurával igyekezett távolodni az öltönyös politikus képétől. Tartalmi értelemben is volt már komoly tévedés: amerikai tanácsadók javaslatára Medgyessy Péter 2004-ben azt indítványozta, hogy a parlamenti pártok induljanak közös listán az európai parlamenti választásokon. A javaslat teljes megrökönyödést váltott ki, és súlyosan erodálta Medgyessy amúgy is gyengülő imázsát.

A hazai piac persze megrendelői oldalról is jóval szűkebb, mint az amerikai vagy a nyugat-európai, hiszen a kisebb pártok jellemzően házon belül oldják meg a politikai kommunikációs feladatokat. Vannak ugyan olyan cégek, amelyek komplex szolgáltatáscsomagot kínálnak, ám a magyar politikusok első lépésben jellemzően tartalmi kérdésekben kérnek javaslatokat: üzenetek, szlogenek, beszédek, szakpolitikai programelemek vonatkozásában. Egy médiatréning-sorozaton való részvétel vagy egy stylist alkalmazása már ezen felül álló luxusszolgáltatásnak számít.

Bajnai Gordon a Millatüntetésen. Finom modor, új szerep


HOZOTT ANYAGBÓL
Hazai kampányszakértők elmondásai alapján a stábokban mindig van egy kulcsháttérember, akivel a politikus rendszeresen konzultál. A munka alapos beszélgetésekkel kezdődik, ezek része lehet a korábbi nyilvános szereplések (beszédek, tv-viták) kielemzése is. A fő cél: megismerni – és a későbbiekben figyelembe venni – a politikus értékrendjét, gondolkodásmódját, előítéleteit, dilemmáit, habitusát. A személyiségjegyekből, temperamentumból, képességekből kell kiindulni. A politikai tanácsadó szerepe az, hogy azt segítsen kidomborítani, amiben a politikus a legerősebb. Ehhez kell megtalálni a megfelelő tartalmat, stílust és formátumot is. „A gyengeségeken meg kell próbálni javítani, de ritkán szoktak ezekre a tulajdonságokra stratégiát építeni” – érzékeltette Bíró Nagy András, hogy a hátrányokat azért a legprofibb szakemberek sem tudják előnyként eladni.

A siker ára
A politikai tanácsadó tarifája havi 200 ezer forint + áfától indul, ám ha napi szintű tanácsadásról és többféle szolgáltatásról van szó, akkor az induló összeg akár több millió forint is lehet.
A kabinet összesen 18 politikai főtanácsadót és 46 politikai tanácsadót foglalkoztat – derült ki azokból a válaszokból, amelyeket Józsa István szocialista képviselő ezt firtató írásbeli kérdéseire adtak a minisztériumok augusztusban. A tanácsadók jövedelme havi 250 ezer forinttól 972 ezerig terjed. Az Orbán Viktor miniszterelnök körül dolgozó személyes tanácsadói kör tagjait havi 500 ezer és 1 millió forint körüli összegért alkalmazzák. A kormány augusztus végén közzétett tanácsadói szerződéslistája szerint a legtöbbet Hegedűs Zsuzsa szociológus és Félegyházy-Megyesy Jenő volt denveri tiszteletbeli konzul keres, évi csaknem 12 millió, havi bruttó 997 ezer forintot. Hegedűs Zsuzsa a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány elnökeként szervezi az országban a legszegényebb települések élelmiszerrel való ellátását; állatokat és vetőmagokat osztanak az érintetteknek, hogy megtanuljanak gazdálkodni, s önfenntartóvá váljanak. Félegyházy-Megyesy Jenő pedig a nyugati magyarsággal és civilszervezetekkel kapcsolatos tanácsokat ad. A miniszterelnököt több professzionális cég és magánszemély is segíti hivatalos beszédei megírásában, évi 8,2 millió forintért. A legnagyobb tételt a kormányzati tanácsadói kiadások tekintetében mégsem a személyes tanácsadás teszi ki, hanem a Századvég konzorciummal kötött szerződés, amelynek eredeti, szakpolitikai kutatásra, tanulmányírásra, projektmenedzsmentre és kommunikációs stratégiai tanácsadásra szóló, 1,3 milliárdos összegét idén tavasszal egy újabb szerződéssel 3,1 milliárdra emelték. Csak összehasonlításképpen: a kancellária 2008-ban mintegy 7 milliárd forintot költött külsős megbízási szerződésekre. Ezek döntő részben tanácsadásról, tanulmányíratásról szóltak. A Századvég cégcsoporton keresztül segíti George E. Birnbaum és Arthur Finkelstein a kormányt, ők havi rendszerességgel érkeznek Magyarországra. Az Index információi szerint az ilyen kaliberű sztárszakértők díjazása havi 30 és 50 ezer dollár között mozog.
Igaz, azt sem tudják mindig pontosan belőni, hogy a közvélemény hogyan reagál egy-egy politikusi szereplésre. Bajnai Gordon október 23-i fellépésével kapcsolatban például sokan sokféle kritikát fogalmaztak meg. Vele kapcsolatban legelőször az alapvető célokat kell tisztázni: kikkel és mit szeretne elérni, a hogyan kérdése csak ezután következhet – szögezte le egy névtelenséget kérő szakértő. „Minthogy finom modorú emberről van szó, nem csoda, hogy nagy közönség előtt meg-megbicsaklik a hangja. Esetében különösen igaz, hogy kommunikációját mindenképpen érdemes majd a személyiségéhez igazítani” – tette hozzá.

Dános Kornél neurolingvisztikai kutató szerint a Milla október 23-i tüntetésén bejelentkező politikus beszéde monoton, nem lelkesítő, a figyelmet a beszédtempó változtatása sem segíti, ezért mondandójából meglehetősen nehéz kihámozni a lényeget. „Egészen más a mentalitása, mint amit ez a szerep megkívánna” – állítja. A Századvég vezető elemzője, Lánczi Tamás szerint Bajnai esetében az az igazi probléma, hogy a többség gyenge vezetőnek, erőtlen karakternek látja. „Bajnai simulékony, vállalati CEO-t idéző imázsa vonzó lehet a baloldali értelmiség számára, de a szavazók egy jelentős része ezt nem díjazza. Olyan vezetőt keresnek, akire rábízhatják magukat, akiről elhiszik, hogy megvédi az érdekeiket, és ezért képes konfliktusokat is felvállalni”– mondta.

Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint a volt miniszterelnökség nagy ismertséget biztosít számára, de nem pártpolitikus, nem népvezér típus. 2010-ből eredő szakértői imázsát le kell cserélnie, hogy a most következő kampányban az ellenzék vezetőjévé tudjon válni. Mindezzel együtt is a Medián a beszédet követően a teljes népesség körében az Együtt 2014-nek 14 százalékos támogatottságot mért, Bajnai népszerűsége pedig 7 százalékponttal, 41 százalékosra nőtt.

Kidobott dollármilliárdok – interjú
Az amerikai polgárok politikai felvilágosítását célul kitűző agytrösztök, think tankek legtekintélyesebbje a Center for Responsive Politics (Felelősségteljes Politizálásért Központ). Vezető szakértője, Robert Biersack szerint alapvetően téves képzet, hogy néhány pénzember felépít egy elnököt.

Hatmilliárd dollárba került minden idők legdrágább amerikai választása, amely eredményét tekintve az égvilágon semmit nem változtatott a politikai konstelláción. Szóval milliárdokat dobtak ki az ablakon – különösen azok, akik a republikánusokat pénzelték.
– Igen is, meg nem is. A külvilág mindazonáltal túlzottan is leegyszerűsítetten közelít ahhoz a kérdéshez, hogy mennyi pénzbe kerül úgymond elnököt csinálni valakiből. Valójában azonban, akik ma Amerikában pénzeket – ebben a kampányban valóban minden idők leghatalmasabb összegeit – fektettek a választási kampányba, azok nem elsősorban személyekre, hanem mindenekelőtt ügyekre fogadtak. Külföldön ugyanakkor az a képzet uralkodik, hogy néhány pénzember csak úgy felépít egy elnököt, aki „úgy táncol majd, ahogy ők muzsikálnak neki”. Ez már csak azért is elképzelhetetlen, mert nagyjából egyforma erejű gazdasági, pénzügyi, szakmai érdekcsoportok állnak mindkét párt és mindkét elnökjelölt mögött. Olyan nincs, hogy egy amerikai elnök képes legyen kizárólag egyes érdek-, pénzcsoportok diktátuma alapján politizálni.

– A választások előtt irdatlan mennyiségben árasztották el a tévécsatornákat, a Facebookot, a postaládákat, a Twittert kizárólag negatív, embereket, ügyeket lejárató politikai reklámok, amelyek még csak a nevét sem említették annak a képviselő- vagy szenátor-, illetőleg elnökjelöltnek, akit támogatni kívántak. Csak azt nevezték meg, akiről le akarták beszélni a szavazót.
– Pontosabban a negatívan beállított jelölt által vélten vagy valóságosan képviselt álláspontot, ügyet. Nos, e mögött pontosan az a rendszer tapintható ki, ami miatt ennyire félelmetesen sokba került a mostani választás. E rendszer alapját az úgynevezett Super PAC-ek képezik. Néhány éve váltak legálissá ezek a speciális political action committeek (politikai akcióbizottságok), amolyan polgári kezdeményezések, amelyekbe felső összeghatár nélkül, akár végtelenül nagy pénzekkel is beszállhatnak nem csupán magánszemélyek, de korporációk, óriáscégek vagy akár egész vállalati szektorok is. A Super PAC-ek jogosítványa – ez itt a lényeg – nem személy-, hanem ügyorientált. A törvény nem engedi, hogy egy Super PAC nyíltan odaálljon mondjuk Obama vagy Romney mögé. Viszont simán lejárathatja az ellenfél által képviselt álláspontot. Sheldon Adelson kaszinótulajdonos, a világ egyik leggazdagabb embere e kampányban – a magánszemélyek közül – a legtöbbet költötte, csaknem negyvenmillió dollárt, elsősorban Mitt Romney támogatására, Super PAC-ekbe csomagolva. Neki személy szerint Izrael a szívügye, és reklámüzenetei szerint „Obama az arabok barátja, aki nem szereti Izraelt”.

– Kidobott pénz. A zsidók hetven százaléka Obamára szavazott.
– Bizonyos, hogy a republikánusok és a demokraták legnagyvonalúbb támogatói, azaz összesen százötven amerikai polgár, akik központunk kutatásai szerint fejenként több mint félmilliót invesztáltak az elmúlt másfél évben a politikai üzletbe, részben rosszul jártak. Tegyük hozzá: miközben a két elnökjelölt nagyjából egyforma pénztámogatásban – egy-egy milliárd dollárról beszélhetünk – részesült, addig alacsonyabb szinteken a republikánus kampány egésze inkább összpontosult a drágább, klasszikus sajtóra, főként a televízióra. A demokratáké viszont a közösségi – az internethez, okostelefonhoz, más új technológiákhoz kapcsolódó – médiára. Ez a hangsúlyeltolódás, hogy tudniillik a demokraták ügyesebbnek bizonyultak egy-egy célcsoport, különösen a fiatalabbak, az első szavazók mozgósításában, kétségtelenül hozzájárult Obama győzelméhez.
MOZGÓSÍTÁS
Az erő maga is kétélű fegyver. Az emberek egyfelől szeretik az erőteljes személyiségeket, ám az arrogancia legkisebb jele is riasztó számukra. A Figyelő által megkérdezett politikai szakértők egybehangzó véleménye szerint a kormányfő a személyiségével mindenkor koherensen megnyilatkozó vezető – függetlenül attól, hogy vonzza vagy taszítja a választópolgárokat. Juhász Attila szerint kiemelt szerepét nemcsak jelenlegi pozíciója adja, hanem az a tény, hogy mára ő maradt az egyetlen meghatározó rendszerváltó politikus. Agresszív, férfias, mozgósítani képes vezetőként tekintenek rá a választók, de éppen ebből fakadóan rendkívül megosztó személyiség. Dános Kornél szerint a jelenlegi miniszterelnököt stábja évekig jól támogatta, az utóbbi időben azonban kevéssé látszik a háttérmunka. Orbánt vélhetőleg azért ma is trenírozzák – a sokszor indokolatlannak tűnő magabiztosság hátterében ez állhat –, ám az elmúlt hónapokban megjelenő, kissé hamis, lenézőnek ható mosoly kiküszöbölésére senki nem hívja fel a figyelmét. Mint ahogy az is furcsán hat, hogy bizonyos helyzetekben váratlanul fejhangon kezd beszélni. A miniszterelnök arca egyébként sem nagyon alkalmas a mimikai játékra – véli Dános Kornél.


Putyin és szerepei. A vezér ízlése szerint

A keleti modell

A politikusok imázsépítésének egészen sajátos gyakorlata zajlik Oroszországban. Az orosz állami tévécsatorna rendre meglepi a gyanútlan nézőit az elnök hőstetteivel: Putyin tengeralattjárón merül alá, Putyin altatóinjekcióval meglő egy tigrist, Putyin erdőtüzet olt. A nyugati politikusok imázsépítő kampányaival összehasonlítva az orosz megoldásokból leginkább a végrehajtás kifinomultsága hiányzik. Ennek okát nemcsak a sajátos keleti választói ízlésben kell keresni, hanem abban a bizalmatlanságban is, amit az orosz vezetés a hivatásos sztárcsinálókkal szemben tanúsít. Az országimázs ápolására felkért neves amerikai PR-cég megbízatása sem vonatkozik például Putyin belföldi népszerűsítésére, így az említett ötletek az elnök bizalmi embereinek fejében fogannak meg. E kampányok elsősorban nem is a választóknak szólnak: Putyin emberei a vezérnek magának akarnak imponálni. A PR-akciók mögött az idén hatvanéves elnök belpolitikai tanácsadója, Vjacseszlav Vologyin áll. A 48 éves háttérember nagy munkabírású, intrikus és konfliktuskereső pártpolitikus. Egy vagyont – mintegy 95 millió dollárt – keresett margaringyárak részvényeibe történő befektetéseivel. Vologyin azon kevesek egyike, akik Putyin megbízható szövetségesei – már a kezdetektől.

Mesterházy Attila egy MSZP-kongresszuson. Tanulható gesztusok

SZÓ BENNSZAKAD, HANG FENNAKAD

Az előadásmódot, az érveléstechnikát általában gyorstalpaló tanfolyamokon sajátítják el a politikusok, ám e mellett mindenképpen jó, ha van egy olyan ember, aki a legapróbb részletekre is figyel, aki előtt heti rendszerességgel őszintén megnyílhatnak. A már említett bizalmi emberrel a hivatásos beszédeket is átveszik, sokszor együtt át is írják, de még az utolsó pillanatban is változtat rajta a politikus. Mindez látszik a végeredményen: egyik beszédet sem a majdani szónok írja, de egészen másképpen hat, ha érződik, hogy a megszólaló magáévá tette azt. A kulcsszavak a városi legendákkal ellentétben általában magától a politikustól jönnek. A bizalmasa hallgatja, hallgatja a megnyilvánulásait, és közben kibontakozik az az egy-két fogalom, ami nagyon jellemző az illetőre. Explicite sokszor ez a háttérember mondja ki, írja le azokat, és úgy tűnik, mintha tőle eredne, de a helyzet általában nem ez. Az igazán profik a közönség soraiba is építenek be embereket, akik mérik, letapogatják a hallgatóság érzéseit, viszonyulását, a mondatok közvetlen hatását. Van olyan szakértő, aki hasonló okból jár a hétköznapokon tömegközlekedési eszközökkel – autóban ülve sosem hallaná a „nép hangját”, véleményét, gondolatait.

A nyugati modell
A tengerentúlon évtizedek óta profi csapatok építik fel az elnökjelöltek imázsát, szervezik és tervezik meg médiaszerepléseiket. Amerikában mindkét elnökjelölt olyan veteránokkal dolgozott együtt az idei kampányban, akik már korábban is bizonyítottak. Obama választási hadjáratát Jim Messina vezette, aki két évig volt kabinetfőnök-helyettese a Fehér Házban, a kommunikációs felelős Stephanie Cutter pedig többek között Bill Clinton és Edward M. Kennedy szenátor mellett edződött. A kemény mag mellett mindkét jelölt külön szakértőket foglalkoztatott minden egyes jelentős kampánytéma kapcsán, legyen szó külpolitikáról vagy oktatásról. Obama stábjában külön egység felelt a Dashboard online önkénteseket és támogatókat szervező oldal létrehozásáért és üzemeltetéséért. Mitt Romney digitális stábja szintén több mint száz főt foglalkoztatott. Obamát az idén elismert viselkedéskutató professzorok is támogatták tanácsaikkal arra vonatkozóan, hogyan birkózzon meg a róla keringő hamis pletykákkal, vagy hogyan jellemezze Romney-t. 
A magyar közéletben ritkán fordul elő, hogy valaki a politikában megtett első lépéseinél már tanácsadókat tudjon alkalmazni. Gyakoribb az, hogy csak vezető pozícióban érkeznek meg az első személyes tanácsadók, és akkor már sokkal nehezebb változtatni egy addigra félig-meddig kialakult politikusi imázson. Vannak olyan adottságok, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen is kezelni. A köpcös testfelépítéssel nemigen lehet mit kezdeni, az esetlen mozgást is késő már korrigálni. Gyurcsány Ferenc átszoktatott balkezes, ezen sem lehet változtatni, miközben ennek jelei akár a nyilvános szerepléskor vagy mindennapi szituációkban is előjöhetnek – mondja Dános Kornél neurolingvisztikai szakértő. A „kezesség” ugyanis mindig az ellentétes agyfélteke dominanciájával párosul. Átszoktatás esetén azonban ez úgy változik, hogy a domináns agyfélteke szerepe csökken, ám azt nem veszi át a másik oldal, ez olykor bizonytalanságot okozhat az illetőnél.



Hasonlóan reménytelen vállalkozás a túl lassú beszédtempó megváltoztatása is. Hiába írják öles betűkkel a kamera fölé, hogy „Gyorsíts!”, az inkább zavaróan hat a szónokra, mintsem segítené őt. Utóbbi problémával küzd például Mesterházy Attila, aki 2010 elején egy stand-up show keretében kísérletet tett ugyan arra, hogy a megtanult hatáskeltő fogásokat alkalmazza, ám ez nem sikerült, s a produkción hosszú hetekig élcelődtek a neten. A szájkiszáradás rettegett mumusát sem könnyű legyőzni. Egy időben a kamera mögötti citromcsepegtetéssel próbálkoztak, mérsékelt sikerrel. Elsősorban Németországban divat egy speciális savanyú ízű zselé szopogatása a beszédek előtt, amely 25-30 percre megoldja a problémát, ám ezt itthon nemigen használják.

TÖKÉLETES ALANY
Általában is jellemző, hogy idehaza gyerekcipőben jár a politikusok nyilvános szereplésekre való profi felkészítése. Alig akad valóban kompetens szakember. A szónokok, vezetők ráadásul sok esetben még mindig megkérdőjelezik a tálalás fontosságát. Holott a választók jó része olykor belegabalyodik a sokszor absztrakt gondolatok hálójába, és később alig emlékszik a beszéd lényegesebb üzeneteire. A mimika, az intonáció és a gesztusok által kialakult összbenyomást azonban mindenki magával viszi.   

Éppen ezért kérdés, ki lehet a politikai sztárcsinálás tökéletes alanya. Bíró Nagy András szerint, ha valaki frissen csöppen a politikába, két dolgot kell tudnia felmutatni: kompetenciát és magabiztos médiaszereplést. Akkor érdemes az ismertség növelésébe belefogni, ha ez a két előfeltétel teljesül. Ezért fontos sokat dolgozni még az első bevetések előtt azon, hogy ne ijedjen meg a politikus a kamerától, a váratlan kérdésektől, és meglegyen a szakpolitikai magabiztosság is. A tanácsadónak ott van a felelőssége, hogy ebbe az irányba terelje megbízóját, és ha az készen áll, kapcsolatainak mozgatásával megteremtse a kellő csatornákat, amelyeken keresztül el tud jutni a választókhoz. Amúgy sokféle személyiségből lehet sikeres politikus. „A fiatalabb Bush például két cikluson át volt az Egyesült Államok elnöke, holott aligha lehetett őt karizmatikusnak nevezni. Obamát az első győzelmekor sztárként rajongták körül, most ez kevésbé volt jellemző. A kampányban sokszor nem tudott karizmatikusnak mutatkozni, mégis megtartotta az elnökségét” – mondta Juhász Attila.

S hogy melyik oldal milyen típusokat keres? Lánczi Tamás szerint a nemzetközi baloldalnak igénye és képessége is van arra, hogy szinte már a vallás rangjára emelje a politikusokért való rajongást. A szakember úgy véli a hagyományos jobboldal ugyanakkor kevésbé aktív a sztárcsinálásban, inkább hősöket teremt magának, mint amilyen Ronald Reagan vagy Churchill volt. Értelmezése szerint a sztár és a hős között a különbség az, hogy utóbbi címet inkább posztumusz érdemli ki valaki a történelemben betöltött szerepe folytán, ez pedig legtöbbször csak utólag ítélhető meg. A sztárok ezzel szemben inkább a pillanat emberei.

Ám a mediatizált tömegdemokráciában minden vezető politikus alanyává válik a sztárcsinálásnak és a karakterrombolásnak is. A választók többsége számára pedig még inkább felértékelődött a személyiségük, hiszen ők közvetítik pártjuk programját, ígéreteit, értékeit. Mindebből következően a lapunk által megkérdezett elemzők mindegyike kizárta, hogy az elkövetkező hónapokban valaki a totális ismeretlenségből kerüljön a népszerűségi listák élére, s eséllyel építsék fel az új választásokig. A meglévő anyagból kell gazdálkodni, 2014-ig új szuperjelöltek már nemigen tűnhetnek fel.