– Változatlanul magas a bizonytalan szavazók aránya, akik arra várnak, hogy egyszer csak előbukkan a szürke ködből álmaik politikusa. Előléphet egy ilyen „fantom”?
A semmiből nem jön nagy formátumú vezető. Nagy Sándort, Hannibált vagy Julius Caesart gyerekkorától kezdve nevelték vezetőnek. A demokráciák politikusai is évtizedekig tanulják a politikát. Churchill például 40 évig készült a főszerepre, volt katona, képviselő, miniszter, bukott politikus, lényegében minden. A legbrutálisabb terhelést is kibírta, és ez kellett ahhoz, hogy amikor eljött az ő ideje, akkor Angliát és Európát képes volt megvédeni a náci birodalomtól. Margaret Thatcher is már 30 éve gyakorolta a politikát, mire a csúcsra jutott. Németországban Konrad Adenauer 43, Willy Brandt 39, Helmut Kohl pedig 36 éve intézte a közügyeket, mielőtt kancellár lett. Az Elysée-palota meghódítása is több évtizedes felkészülést igényel. Persze vannak kivételek. Barack Obamának például alig volt tapasztalata, amikor négy éve elnökké választották. Igaz, őt még nem nevezték nagy formátumú vezetőnek. De az általános elv az, hogy a tanulás nem spórolható meg. Mi, magyarok is jobban járunk, ha nem jönnek ismeretlen zsenik a semmiből.

– Mikor lehet azt mondani, hogy zárul a kör, innentől kezdve nincs idő arra, hogy valakit akár a legprofibb marketingeszközökkel felépítsenek?
– Minden szkepszisünk ellenére a választás komoly dolog. Nem szavazunk hirtelen megfontolásokból. A szavazók 80-90 százaléka már hónapokkal a választások előtt sejti, tudja, hogy kit akar majd miniszterelnöknek. A potenciális jelölteket már a választást megelőző egy-másfél évben figyelik, vizsgálják. Ebben az értelemben közeledik az utolsó pillanat. Még néhány hónap, és lezárul a nevezés.

– A celebek világa azt mutatja, hogy ma bárkiből lehet sztár, akkor is, ha semmilyen teljesítményt nem tud felmutatni. A politikára ez mennyire igaz?
– Nincs olyan, hogy jön egy ismeretlen öltönyös, sok pénzen becsomagoljuk a nemzeti színű zászlóba, és ügyes mondatokkal eladjuk. Ez csak mítosz, ilyen nincs. Olyan van, hogy valaki elegendő tudás és tehetség nélkül nyeri a választást. De nem azért, mert jó volt a marketingcsapata, hanem azért, mert a többiek még gyengébbek voltak. Amúgy a felépítés döntően nem kommunikáció, hanem tanulás kérdése. Egy romokban lévő ország gyógyításához türelem, tudás és tapasztalat kell, és mindhárom készséget célirányos tanulással szerezzük meg. Nem a tanácsadó farag a politikusból vezetőt, hanem a politikus feltanulja magát a csúcsra. Sajnos a mi kultúránkból hiányzik az a megfontolás, hogy a vezető szerepre hosszú ideig, tudatosan készülünk. Mesterházy és Bajnai egyébként a tanulós politikusok közé tartozik, nekik több esélyük is van arra, hogy jó vezetővé váljanak. A karizma pedig egy túlmisztifikált jelenség, leginkább arról van szó, hogy amikor egy vezető politikáját elkezdjük szeretni, akkor a vezetőt is elkezdjük karizmatikusnak látni.

– Egy nyilvánvalóan alkalmas személyt azonban negatív kampánnyal, karaktergyilkossággal öt perc alatt ki lehet lőni.
– Az igazán alkalmas jelöltön valahogy nehezen fog az átok, a vád, a negatív kampány, vagy a karaktergyilkosság. A közepes, a vesztésre álló jelölteket szoktuk a vádak alapján hamar kirúgni. Ilyenkor a vád sokszor csak ürügy, hogy ne kelljen vele tovább foglalkozni.

– Mennyire lehet eredményes a hazugságokra, demagógiára épülő kampánystratégia? Megérzik-e a választópolgárok azt, ha egy vezető a személyiségétől gyökeresen idegen magatartással próbálja meghódítani őket?
– Nem tudjuk, mert mindig mindenki őszintétlen. Bárki is győz, mindig azt hiszi, hogy hazugsággal, demagógiával győzött. Így nehéz kitörni az ördögi körből. Egyébként a magyar politikusok keveset értenek a modern politikából. Nem értik, hogy a mobil és az internet világában nem lehet hazudni és nincs titok. Ez még akkor is igaz, ha sokan digitálisan analfabéták. Az őszintétlenség mindent eláraszt, de azért nagyon várom, hogy egyszer kipróbáljuk, mit lehet elérni egyenes beszéddel.

Bruck Gábor
■ Az ELTE pszichológia szakán diplomázott, politológusi
diplomáját a State University of New Yorkon szerezte.
■ Politikai döntéshozatallal kapcsolatos kutatásokat végzett;
több publikációja jelent meg az USA-ban és Magyarországon
is.
■ 1995 óta irányítja a Sawyer Miller Groupot