Jobbágy Sándor

Akár közvetlenül, akár befektetési alapba csomagolva, a hazai állampapírok jó teljesítményt nyújthatnak – közel fél évvel ezelőtt erről értekeztünk e rovat hasábjain (A magyar állampapírok vonzereje – Figyelő, 2012/24. szám). Nos, a június elején még 8,85–8,95 százalékos 5–10 éves hozamok jelenleg már 6,30, illetve 6,80 százalék közelében mozognak. Ennél kisebb mértékű, de így is jóval másfél százalékpont fölötti volt az egyéves, illetve éven belüli futamidők hozamcsökkenése. Árfolyamnyereségre lefordítva a változást, az állampapírokba invesztáló befektetési alapoknál is benchmarknak számító – az Államadósság-kezelő Központ által számított, hosszabb futamidejű kötvényeket tartalmazó – MAX index ebben az időszakban csaknem 12 százalékos (nem évesített) nyereséget termelt, s ennek megfelelően általában a releváns befektetési alapok is jól szerepeltek.

Természetesen mindez nem egy kockázatok nélküli környezetben valósult meg. Ahogyan nyáron is jeleztük, a görög politikai helyzet és annak gazdasági következményei (az euró sorsa), az ingadozó spanyol bankrendszer s költségvetési finanszírozás, valamint a főbb gazdaságok növekedési kilátásai az utóbbi hetekben igencsak elbizonytalaníthatták a befektetési kérdésekben döntő szereplőket. Mindezek tetejébe hazai részről fokozatosan olvadozni látszott az IMF-hitelszerződés megkötésébe vetett megmaradt hit is, s egyre inkább nem a mikor?, hanem a lesz-e egyáltalán? volt a fő kérdés.

A nemzetközi kockázatokat, illetve a magyar hiteltárgyalásokkal kapcsolatos és az egyéb hazai bizonytalanságokat egyaránt felülírta azonban a főbb jegybankok (különösen az amerikai Fed és az Európai Központi Bank) által folytatott intenzív lazítási politika hatása. A likviditás látványosan bővült, a német és az amerikai állampapírhozamokénál vonzóbb hozamszintekre, de azért elfogadható mértékű kockázatra vadászó pénztömeg egyre duzzadt.

Mindez a közép- és kelet-európai régióban is komoly keresletnövekedést generált. Ennek egyik jellemző mutatója a magyar állampapírok külföldiek által birtokolt állománya, amely a június eleji 4250 milliárdos szintről október közepére új történelmi csúcsra, 4900 mil-
liárd fölé ugrott, s azóta sem következett be számottevő csökkenés. Ezzel párhuzamosan a magyar állampapírok kockázatosságának mutatójaként is tekintett CDS-felár (gyakorlatilag egyfajta tőkepiaci biztosítás díja) az elmúlt fél évben megfeleződött, november közepére 300 bázispont közelébe süllyedt. Ebben az időszakban a magyar CDS-felár az olasszal volt összemérhető; a különbség az utóbbi hetekben lényegében eltűnt. Ezt a piaci helyzetet mutatta az is, hogy az elmúlt hónapokban a forint relatíve erős szinten stabilizálódott. Ugyanakkor éppen a forint euróval szembeni árfolyamán tükröződik leginkább (a régiós devizákkal szembeni mozgások, illetve különböző volatilitásmutatók alapján), hogy a magyar pénzügyi eszközök mennyire ki vannak téve a globális piaci hangulat, illetve kockázati étvágy ingadozásának.

Ez utóbbi jellegzetesség gyökeres megváltozását rövid távon, IMF-megállapodás hiányában, nincs okunk feltételezni. Márpedig ez mindenképpen megfontolásra érdemessé teszi nem csupán az eddig ismert kockázatokat, de azt is, hogy e rizikófaktorok felerősödhetnek, ha gyengül a globális monetáris lazítás jótékony hatása. (Utóbbi a főbb részvénypiacokon már érzékelhető.) Egyre élesebben kerülnek előtérbe ugyanis a nemzetközi kockázatok piaci következményei. Ezek közé tartozik az Egyesült Államok költségvetési helyzete (fiscal cliff), illetve az euróövezet adósságválságát megoldani hivatott folyamat lelassulása (Spanyolország, Görögország). A külföldiek által birtokolt hatalmas magyar állampapír-állomány tulajdonosai aggodalommal tekintenek az előttünk álló hónapok hazai problémáira is. Olyanokra például, mint az önkormányzati adósság állami átvétele, a kamatcsökkentések további mértékének és a Magyar Nemzeti Bank hitelességének kérdése, vagy a jegybankban jövő tavasszal esedékes elnök-, illetve alelnökváltás.

Természetesen a közvetlenül állampapírba fektető és azt lejáratig megtartó befektetők számára a fix nominális hozam tekintetében mindez továbbra sem okoz problémát. Ám az esetleges profitrealizáláson gondolkodók, illetve az alapokon keresztül befektetők szempontjából, a döntések időzítésében, hasznos lehet ezen kockázatok mérlegelése.