Túl az amerikai elnökválasztáson két tényezőt kell mérlegelnie a globális befektetőknek: ezek az amerikai gazdaság egészségi állapota, és Obama elnök néhány kulcsfontosságú országgal, elsősorban Kínával szemben folytatott külpolitikája. A legsúlyosabb kérdés azonban az adóemelések és kiadáscsökkentések egyvelegéből az ezermilliárdos amerikai államháztartási hiány csökkentésére összeállított költségvetési kiigazító program küszöbön álló életbe léptetése.

Amennyiben a republikánus többséggel rendelkező képviselőháznak nem sikerül kompromisszumos megállapodásra jutnia az elnökkel és a demokrata többségű szenátussal, a hivatalos nevén "Budget Control Act of 2011" költségvetési kiigazító program 2013 januárjában automatikusan életbe lép. Egyes közgazdászok szerint az adóemelések és a kiadáscsökkentések együtt recesszióba taszítják az országot és az ebből következően növekvő munkanélküliség és csökkenő lakossági kiadások tovább súlyosbítják a helyzetet. A kongresszus költségvetési irodája szerint a program 4 százalék visszaesést okoz a 2012-es és a 2013-as pénzügyi évben.

A magam részéről úgy gondolom - fogalmaz Mark Mobius -, hogy az események ilyetén lefolyása gazdasági katasztrófát okozna, mivel a világ legnagyobb gazdaságában bekövetkező recesszió az egész világra negatív hatással lenne, különösen az ázsiai exportgazdaságokra. Ha az Egyesült Államok beleveti magát a "pénzügyi szakadékba" magával ránt másokat is. Reméljük a legjobbakat, de készüljünk a legrosszabbra. A jó hír a feltörekvő piaci befektetőknek az, hogy az elmúlt évtizedben csökkent az ázsiai exportgazdaságok függése az amerikai piactól. A dollárban kifejezett abszolút exportérték emelkedett ugyan, de az ázsiai országok jelentős mértékben diverzifikálták exportpiacaikat az Egyesült Államokon és Európán túl is, amely maga is saját adósságproblémájával küszködik.

Mostanra Japán, Dél-Korea, a Fülöp Szigetek, Vietnám, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr és Indonézia legnagyobb exportpiacává Kína nőtte ki magát. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy továbbra is az Egyesült Államok a világ legnagyobb egységes nemzetgazdasága 16 ezer milliárd dolláros hazai össztermékkel (GDP), amit a második helyen Kína követ 8 ezer milliárd dolláros GDP-vel, majd Japán következik 6 ezer milliárd dolláros GDP-vel. Kína gazdasága oly hatalmas, hogy Amerikába irányuló exportja a GDP mindössze 5 százalékának felel meg, bár ez nem lényegtelen tétel, tekintve, hogy Kína az Egyesült Államok második legnagyobb kereskedelmi partnere.

A legtöbben exportőrként tekintünk Kínára, de mint importőr is jelentős tényezőnek számít, hiszen 2011-ben mintegy 100 milliárd dollár értékű amerikai terméket vásárolt. Összességében tehát hátrányos hatással lenne a fiscal cliff életbe léptetése az ázsiai exportgazdaságokra, de az erősebbek minden bizonnyal túlélnék azt. Bármi történjék is az amerikai költségvetési politika oldalán, a monetáris politika oldalán úgy látom - fogalmaz Mark Mobius -, hogy a Fed folytatni fogja mennyiségi monetáris enyhítő programját azzal a céllal, hogy megelőzze a gazdaság súlyosabb mértékű lassulását, illetve még ennél is fontosabb, hogy csökkenjen a munkanélküliség.

A Fed politikája az egész világ, de leginkább az értékpapír piacok számára fontos, hiszen az általa megnövelt likviditás emelkedő részvényárfolyamokhoz vezethet. Bár ez egyúttal az inflációt is fokozhatja, a jól gazdálkodó vállalatok képesek lehetnek ehhez áraikat hozzáigazítani. Az amerikai monetáris expanzió más országokat is hasonló politika folytatására késztethet, hogy megakadályozzák a dollár árfolyamának csökkenését saját devizájukkal szemben, saját exportgazdaságuk hátrányára. Ezért a pénzellátás gyors növekedésére lehet számítani nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában, Japánban, Kínában és más országokban is.

Külpolitikájában Obama elnök a "háttérből irányítás" elvét alkalmazza, amihez szövetségesekre van szüksége. Saját szavaival: "... a hatalmat prudens alkalmazása erősíti". Mark Mobius véleménye szerint az amerikai elnök külpolitikája pozitív hatással lesz az ázsiai befektetésekre, mivel csökkenti a konfrontáció valószínűségét Kínával, és az elnök a kínai-japán szigetvitát is óvatosan kezeli majd az amerikai-japán katonai szövetség ellenére is. "Több nyitott kérdés ellenére realistán szemlélem a fennálló kockázatokat, különösen az Egyesült Államok adósságproblémájának hathatós rendezhetőségét. Mindazonáltal függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok belezuhan-e vagy sem a pénzügyi szakadékba, bizakodóan tekintek a feltörekvő piaci és ázsiai befektetések elé 2013-ban" - fogalmaz Mark Mobius, a Templeton Emerging Markets Group alapkezelő igazgatója a Business Insider cikkében.