Ebből sok minden következhet: az európai elgondolásokhoz képest éppen fordított logikájú tranzakciós adó, mértékében kiemelkedő tranzakciós illeték, szektoradó, vagyonbiztosítási vagy 2014-től értékpapíradó, illetve már jó előre erős idegenkedés az európai bankuniótól, az EKB felügyeleti jogkörétől.
A magyar bankok és biztosítók ilyen környezetben nincsenek könnyű helyzetben, de ez a jegyzet most nem róluk szól, hanem arról, hogy mivel a kormány nem egyeztet a szakmai lobbikkal, talán fel sem fogja, hogy az intézkedéseinek szomorú hatásaként a magyar pénzügyi szféra spirálszerűen szűkülhet, a torta zsugorodhat.

Az Európai Unióban semmi nem tiltja, hogy egy nagy magyar iparvállalat ne magyar, hanem más uniós országban bejegyzett biztosítóval csökkentsen kockázatot. Annak sincs semmi akadálya, hogy a bankok a központból szolgálják ki magyar ügyfeleiket, és a végeken ne leányvállalatokat, hanem csak fióktelepeket működtessenek. Igaz, attól, mert egy hitelintézet fiókteleppé alakul, még nem mentesül a szektoradó vagy éppen a tranzakciós illeték megfizetése alól. Ez így van, csak éppen sokkal kevesebb köze lesz az őt presszionálni képes magyar felügyelethez, és azért sokkal egyszerűbb a bank bevételeinek, eredményeinek átcsoportosítása is.

Hasonló a helyzet a bankunióval is. Ragaszkodhatunk a távolságtartásunkhoz, de ha egy hitelintézet mögött egy nagy közösség garanciális, betétbiztosítási ereje áll, akkor az egy pillanat alatt piaci előnyként jelenik meg. Egy biztonságosabb bank jobb áron kap finanszírozást, megbízhatóbb. Egész egyszerűen versenyelőnye lesz egy brüsszeli hitelintézetnek a budapesti bankkal szemben. Ez még akkor is igaz, ha a feltételek pontos ismerete nélkül természetesen nem szabad azt kijelenteni, hogy mindenképpen a bankunióban a helyünk, de pusztán azért, mert félünk a függetlenségünk bármely csorbulásától, ettől nem szabad kategorikusan elzárkózni.

A magyar államnak joga van adókat kivetnie, ezt a jogát nem is szeretné senki csorbítani. Ám ha a logikája szokatlan, ha az adók mértéke kiugrik az európai mezőnyből, nem is kérdés, hogy megint piacvesztés, tortazsugorodás lesz a vége. Ha pedig kisebb lesz a reméltnél az adóbevétel, akkor megint a néhány itt maradón kell csavarni egyet – ördögi spirál. És közben ezerszer is el lehet mondani, hogy mi egyedül nem a lakossággal, hanem a bankokkal fizettetjük meg a válság árát, és a magyar gyakorlat már követendő példa. Elmondhatjuk ezerszer, de attól még nem lesz igaz. Ez a fajta mértéktelenség, kiszámíthatatlanság, a hitelintézeteknek adott ígéretek felrúgása legfeljebb Fehéroroszország számára lehet példaértékű. És ez tényleg nem vicc!