Artur Mas katalán elnök. Kilépne, hogy beléphessen

Nem lett Mózes Artur Mas katalán nacionalista elnökből, aki átvezetné népét az ígéret földjére. A hétvégi katalóniai választásokon az elnök Konvergencia és Unió (CiU) nevű koalíciója a nemzetgyűlésben elvesztette képviselői helyeinek ötödét. Ugyanakkor a szeparatista Katalán Köztársasági Baloldal, az ERC megduplázta képviselőinek számát, s a második legerősebb párt lett a katalán törvényhozásban. Látszólag tehát győztek a függetlenség, a Spanyolországból való kilépés hívei. Ugyanakkor az elnök a választások előtt azt közölte, hogy az elszakadásról szóló népszavazást akkor írja ki, ha pártja abszolút többséget szerez. A független Katalóniát támogató pártok többségben vannak tehát, viszont megosztottak. Lapzártánkkor csak annyi volt biztos, hogy Artur Masnak kényes egyensúlyozásra lesz szüksége ahhoz, hogy összekovácsoljon valamiféle egységet, ami jelenleg hiányzik a szeparatistákból. Mas koalíciójának kisebbik tagja például nem akar összeveszni Madriddal, és nem kockáztatnának meg egy bizonytalan helyzetet az EU-val sem. Ráadásul finoman szólva sem szeretik az ERC-t.

A katalán függetlenségi törekvések fő mozgatórugója a pénz. A viszonylag jól eleresztett régiónak, főleg így válság idején, elege van abból, hogy nekik kell finanszírozniuk a szegényebb vidékeket, ráadásul úgy, hogy saját oktatási és egészségügyi rendszerükbe kevesebb forrás jut. Az elmúlt négy évben Spanyolország a legnagyobb recessziót élte át az 50-es évek óta. A munkanélküliségi ráta 25, a fiatalok körében pedig csaknem 50 százalék. Bizonyos szempontból érthető, hogy a katalánok Európa szegényeiből inkább Európa gazdagjai, de legalábbis kevésbé szegényei szeretnének lenni. Jelenleg a katalán GDP 6,5-8,5 százaléka áramlik Spanyolország más tartományaiba. A közösségi beruházások felett Madrid dönt, nyilván a saját prioritásai alapján. Katalónia maga akarja beszedni az adókat, és kontrollálni akarja azok elköltését.

Kétséges az is, hogy egy önálló Katalónia automatikusan tagja lenne-e az EU-nak. Az Európai Bizottság néhány tagja korábban felvetette, hogy egy elszakadás esetén végig kellene járniuk a teljes felvételi procedúrát. Ez esetben még az is benne van a pakliban, hogy kiesnének az eurózónából. Ez a lehetőség pedig meglehetősen ijesztő, főleg a befektetőknek és az üzleti világnak.




Felerősödtek az elszakadási törekvések a fejlett Európa más tájain is. Skócia 2014-ben szavaz arról, hogy kilép-e Nagy-Britanniából. A helyzet hasonló, mint Katalóniában. Semmi garancia nincs arra, hogy egy EU- tagországból kilépő állam tagja maradhat-e az uniónak. Erre eddig nem volt precedens. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság vezetője egy ízben azt nyilatkozta, hogy egy ilyen új államnak ugyanúgy a felvételét kellene kérnie, mint minden más országnak. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy ez a felvételi eljárás gyorsított ütemben történne. Ez a variáció Katalónia esetében is fennáll. A gyorsított eljárás azonban legalább 2-4 évig is eltarthat.

Hogy a skótoktól kaptak kedvet vagy nem, ezt nem tudni, de Wales is a függetlenedés útjára lépett. A walesi nemzetgyűlés egy bizottsága november végén javasolta, hogy vessék fel Londonnak a helyben beszedett adók arányának növelését. Ha a központi kormányzat rábólint a javaslatra, akkor Wales megkaphatja azt a fokú önállóságot, amelyet Skócia már 1998 óta élvez. Wales estében azonban kissé más a helyzet, mint akár Skócia, akár Katalónia esetében. A körülbelül 3 millió walesinek csupán 10 százaléka támogatja a függetlenséget. Ez bizonyos szempontból érthető is: walesinek lenni sokkal inkább kulturális, mintsem politikai dolog. A nemzettudatot alapvetően a nyelv és a rögbi határozza meg.