Végveszélyben

Központosító törekvések a kultúrában
Sághy Erna
2012-11-29 06:12
A kormány a konzervatív Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába adja a Műcsarnokot, miközben a kultúrára fordítható források egy részének zárolásával tovább tart
a független szereplők kiéheztetése.


Mennyibe kerülhet a Műcsarnok? Az utóbbi napok fejleményei azt mutatják, a kérdés egyáltalán nem költői. November 21-én a kormány arról döntött, hogy a kortárs képzőművészet első számú kiállítóhelye jövő januártól a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tulajdonába kerül. Amennyiben egy következő kabinet arra jutna, hogy a Műcsarnok legmegfelelőbb tulajdonosa mégsem e szélsőségesen konzervatív, az elhivatott Fidesz-holdudvar szerepét betöltő művészekből és művészettörténészekből álló intézmény, hanem az állam, akkor két utat választhat. Vagy visszavásárolja az épületet (ekkor vetődik fel a vételár kérdése), vagy pedig egy tollvonással eltörli a jelenlegi kormány határozatát. Az utóbbit azonban csak akkor teheti meg, ha előtte hasonló gesztussal eltörli a tavaly április óta hatályban lévő alkotmányt, amely az alaptörvénybe betonozta a szóban forgó akadémia „művészeti szabadságát”.

KURZUSMŰVÉSZEK JÖNNEK?
A Műcsarnok épületének tulajdonba adása az Emberi Erőforrás Minisztériumát (Emmi) vezető Balog Zoltán által megfogalmazott irányvonalba illeszkedik, miszerint kívánatos az MMA hatáskörének kiterjesztése kulturális intézményekre. A fővárosi Hősök terén Schickedanz Albert építész tervei alapján 1896-ra, a millenniumi ünnepség idejére elkészült épületet – hála az 1991 és 1994 között elvégzett felújításnak – kiváló állapotban ajándékozza el a kormány. A fenntartó továbbra is a Műcsarnok Közhasznú Nonprofit Kft. lesz, amely a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonában van, ám valójában az emberierőforrás-tárca irányítása alatt áll. A kft. és így a Műcsarnok főigazgatójának tavaly januárban kinevezett Gulyás Gábor azonban januártól csak olyan döntést hozhatna művészeti vagy gazdasági ügyekben, amelyet az MMA vezető testülete – élén Fekete Györggyel, az Antall-kormány egykori kulturális államtitkárhelyettesével – tulajdonosként jóváhagy. Amennyiben például nem sikerül egyetértésre jutni a megrendezendő kiállításokról, akkor a falak között leállhat az élet.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy Gulyás Gábor november 26-án kezdeményezte a tulajdonos vagyonkezelőnél: december 31-i hatállyal közös megegyezéssel szüntessék meg a munkaviszonyát. „Mivel a Műcsarnok működési rendjének megváltozása nem teszi lehetővé, hogy a munkámat szuverén módon folytassam tovább, erkölcsi kötelességem a megbízatásomról lemondani” – indokolt közleményében a főigazgató.

Félő, a patinás helyszín 2013-tól a kurzusművészek bemutatkozásainak ad majd otthont, mert a kormány antidemokratikus megnyilvánulásával, a központosított művészeti ízléssel szemben álló alkotók nem kívánnak állami vezényszóra az MMA-hoz csatlakozni. Még akkor sem, ha jövőre a képzőművészet mellett ezen akadémia kezébe kerül az irodalom támogatására nyújtott állami források kiosztása is.

L. Simon László kulturális államtitkár november 8-án jelentette be, hogy az Emmi kulturális költségvetéséből az idén 2,4 milliárd forintot zárolnak. (A központi költségvetés szervezeteinél egy októberi közlés szerint összesen 49 milliárdot nem lehet kifizetni.) Összehasonlításképpen: májusban egy miniszterelnöki határozat ezen summa tízszeresével – 24,3 milliárd forinttal, 161,7 milliárdra – emelte meg a Szajol–Püspökladány vasútvonal felújításának (döntően brüsszeli forrásból származó) keretösszegét. Erre azért volt szükség, hogy a Közgép részvételével pályázó két konzorcium árajánlata befogadható legyen, s amelyek aztán nyertek is a tenderen. Ennek a „kiigazításnak” a hitelből fedezendő hazai önrésze nagyjából a kulturális elvonás összegének másfélszerese lehet.

Az Emmi keretéből kapja a működési támogatást a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Színház, az országos múzeumok – mint a Szépművészeti vagy a Nemzeti – és az Magyar Országos Levéltár is. A kultúra minden ágazatát érintő 2,4 milliárdos elvonás gyakorlatilag az MMA kezébe kerül, mivel a szervezet jövőre 2,5 milliárd forintos költségvetési forrásból gazdálkodhat. A zárolt összeg jövője L. Simon László szerint is kérdéses. Az államtitkár sajtótájékoztatóján annyit tudott mondani: jövőre, ha a teljes összeget nem is, annak egy részét visszakaphatja az ágazat.

ELLEHETETLENÜLÉS
Az Orbán-kormány hatalomra jutása óta tart a kultúrharc és a hazai szellemi élet független szereplőinek kiéheztetése. A bejelentett zárolás nyomán a teljes ellehetetlenülés küszöbére érkeztek a hazai független színházak és színtársulatok, mert a minisztérium még mindig nem kötött szerződést arra a 419 millió forintra, amelyet a működésükre – május helyett októberben – kiírt pályázaton nyertek el. A zárolás a már megítélt összeget is érinti, így a pénzüket csak jövő év elején kaphatják meg, amiből lényegében az idei költségeiket fedezhetik. A totális létbizonytalanság, valamint a szaktárca elzárkózása, a kommunikáció teljes hiánya ellen többtucatnyi művész november 6-án kétségbeesett hangú videoüzenetben tiltakozott. November 15-én a Magyar Távirati Iroda kérdésére az államtitkárság annyit közölt: „Bízunk benne, hogy legkésőbb 2013 januárjában mindenki hozzájut a szerződés szerinti összegéhez.”

A stadionépítések és nagyberuházások hatalmas tételeihez képest fillérekről van szó. A tárca döntése értelmében az úgynevezett II-es és VI-os kategóriába tartozó száz-egynéhány független zenekar és színház a korábban jelzett támogatás kétharmadát kapja csak meg, összesen mintegy félmilliárd forintot. A kiemelt művészeti célok megvalósítására kiírt két pályázat keretösszege 215 millió forint volt, ebből a színházaknak 190 millió, a zenekaroknak, énekkaroknak 25 millió jutott volna. Ez utóbbiakat teljes egészében érintette a zárolás.

A függetlenek felhívására a szaktárca – a személyes kommunikációt immár deklaráltan mellőzve – szintén videoüzenetben válaszolt, Reálisan a kultúra finanszírozásáról címmel. Ebben L. Simon László államtitkár mellett Hammerstein Judit kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Halász János politikai államtitkár intette türelemre a művészeket, azt hangoztatva, hogy a 2002 és 2010 közötti kormányok által felhalmozott adósság törlesztése mindenkitől áldozatvállalást követel.