Repülôgépmotor a hamburgi Airbus-gyárban. Egyes alkatrészek 3D-nyomtatóval készülnek majd

A kezükben vihetik majd a saját fejüket!” – lelkendezik Bre Pettis, aki háromdimenziós fotózásra invitálja leendő vásárlóit. A szerkezet letapogatja a fejet, majd egy miniatűr műanyag szobrocska formájában adja azt vissza. Kétségkívül hasznos lehet ez azoknak, akik a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyv kétfejű és háromkezű figurája, Zaphod Beeblebrox, a galaktikus playboy szerepére ácsingóznak.

HÁROMDIMENTZIÓS NYOMTATÁS
Bre Pettis, az olcsó háromdimenziós nyomtatókat gyártó MakerBot alapítója vállalkozása első kiskereskedelmi üzletének megnyitóján, november 20-án New Yorkban invitálta fejük lemásolására leendő kuncsaftjait. A berendezések mindössze 2200 dollárért készítenek el egy műanyag kópiát. Az ilyen szerkezetek „képessé teszik az embereket arra, hogy maguk állítsák elő azokat a dolgokat, amelyekre szükségük van, nem kell azokat megvásárolni máshol – mondja a vállalkozó.

A 3D nyomtatás forró téma manapság. Néhány vállalkozás már alkalmazza is a technológiát, amelyet additív gyártásnak is szoktak nevezni, mert az anyag rétegről rétegre áll össze. A módszernek sokféle alkalmazási területe van. Fel lehet használni autók prototípusainak gyártására, hallókészülékek előállítására, orvosi implantátumok vagy akár egyedi babák készítésére.



Ugyanazon a napon, amikor Bre Pettis megnyitotta üzletét, a General Electric (GE) bejelentette, hogy megvásárolta az amerikai Morris Technologiest. A Cincinnatiban székelő vállalkozás háromdimenziós printerekkel készít különböző gépipari termékeket. Az ipari nyomtatók darabja legalább 500 ezer dollárt kóstál. A cég vételárát nem hozták nyilvánosságra. A Morris a jövőben a GE repülőgép-hajtóműveihez gyárt fém alkatrészeket.

Az olyan új technológiák, mint például a 3D nyomtatás, megváltoztatják a feldolgozóipart. Az ágazat régi hüvelykujjszabályai is megváltoznak. Fontos a mérethatékonyság! Csökkentsd a termékegységre jutó bérköltséget! Ezek a jelmondatok egyre kevésbé érvényesek. Az új gépek képesek minden egyes darabot máshogy nyomtatni. A robotok olcsóbban és hatékonyabban végzik el az unalmas és piszkos munkát.

A McKinsey Global Institute tanácsadó cég Gyártsuk le a jövőt című elemzése szerint a következő 15 évben 1,8 milliárd új fogyasztó lép be a világpiacra. Ez azt jelenti, hogy a kereslet nem csupán a többnyire a fejlődő országokban gyártott alapanyagok és alapvető cikkek iránt emelkedik majd. Kelendőbbek lesznek a drága, innovatív s többnyire a fejlett országok által előállított termékek is.

Ahogy az országok egyre tehetősebbek lesznek, az ipari termelés egyre szerényebb hányaddal képviselteti magát a GDP-n belül. Hogy hol fordul ez át, az persze országonként változik, általában a 20-35 százalékos részesedés elérése után kezd csökkenni a súlya. A 15 legnagyobb ipari államon belül például Kínában 33, míg Nagy-Britanniában 10 százalék az ipar aránya.

ÖT KATEGÓRIA
A gazdag országok relatív pozíciója csökken ugyan, viszont saját kibocsátásuk igen gyorsan emelkedik. Az alkalmazott munkások száma azonban zuhanásnak indul. Ez annak ellenére bekövetkezik, hogy néhány Kínába és a fejlődő országokba áttelepített gyártási folyamat visszatér majd Európába és az Egyesült Államokba.

Az ipar és a feldolgozóipar kifejezésen sokan sokfélét értenek. A McKinsey öt kategóriába sorolta az egyes területeket. Ezek közül is a legnagyobb az ipar hozzáadott értékének 34 százalékát, globálisan 10,5 ezer milliárd dollárt képvisel. A globális innováció a helyi piacokra nevű kategóriába olyan ágazatok tartoznak, mint például a vegy-, a gép- és az autóipar. Ezeken a területeken létfontosságú a folyamatos fejlesztés. Jellemzője továbbá, hogy az árucikkek jellegéből adódóan magasak a szállítási költségek, így fontos, hogy a gyártás a fogyasztó közelében történjen.

A McKinsey listáján a második, 28 százalékot képviselő csoport a helyi feldolgozóipar. Ide a fémfeldolgozás, az élelmiszer- és a nyomdaipar tartozik. A péksütiket például, érthető okokból, többnyire helyben készítik. Egyrészt gyorsan romlanak, másrészt a fogyasztók ízlése helyenként jócskán eltérő lehet. Az energiaipar és a nagy alapanyag-igényű feldolgozóiparba a fa-, papír- és üzemanyagipart sorolták. Ez a szektor 22 százalékkal részesedik az ipari termelésből. Az innovatív globális technológiák részaránya 9 százalék, ezen a chipgyártást, a számítógépipart és az orvosi termékeket kell érteni. A munkaintenzív kategóriába, amely 7 százalékot képvisel, a textil- és ruhaipar, valamint a játékgyártók tartoznak. A két utolsó csoportba tartozó ágazatban a gyártást a gazdag országok többnyire kiszervezték, s elképzelhető, hogy ez a továbbiakban is így lesz.

A többi terület felett sötét fellegek gyülekeznek. A McKinsey szerint az Egyesült Államokban egyre csökken a jó szakképzettségű feldolgozóipari munkaerő, főleg, ahogy az 1950-es, 60-as években születettek, az amerikai bébiboom generáció tagjai egyre idősebbek lesznek. Az ezzel kapcsolatos aggodalom áll annak a hátterében, hogy számos amerikai cég, mint például a Dow vagy a DuPont egyre hangosabban követeli a fizikai, a mérnöki és a matematikai képzés színvonalának emelését. A gazdag világ azonban még mindig vezető szerepet tölt be a high-tech iparágakban. A fejlett ipari országok 2010-ben 726 milliárd dollár kereskedelmi többletet mutattak ki ebben a szektorban. Ezzel szemben 342 milliárd dollár volt a kereskedelmi mérlegük összesített hiánya a munkaintenzív ágazatokban.

ÖSSZEMOSÓDVA
Erősen tartja magát az a vélemény, amely szerint a feldolgozóipar felsőbbrendű a szolgáltatásokhoz képest. A McKinsey szerint azonban egyre nehezebb a kettőt elválasztani egymástól, egyre inkább összemosódnak. Az amerikai feldolgozóipari munkahelyek 34 százaléka valamilyen szolgáltatáshoz kötődik. Globális szinten az innovatív-technológiai szektorban ez az arány 55 százalék. A feldolgozóiparhoz kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt számolva az amerikai iparban 17,5 millióan dolgoztak 2010-ben. Hivatalosan az ipari foglalkoztatottak száma 11,5 millió volt. Ha minden szolgáltatással kapcsolatos munkát ebből kiveszünk, csupán 7,3 millió marad.

Egyre népszerűbb a robotok használata. Az automatizálás ára 1990 óta 40-50 százalékkal csökkent az élőmunkához képest. A gépek egyre jobban elterjednek a gazdag országokban, s elkezdik rohamozni a fejlődő államokat is. A feltörekvő országokban a bérek szárnyalnak, egy kínai (tajvani) feldolgozóipari vállalat például 1 millió robot üzembe állítását tervezi. (A Foxconn nevű elektronikai gyártóról van szó, részletesen lásd Elképesztő viszonyok – Figyelő, 2012/45. szám – a szerk.). A robotok azonban még nem képesek replikálni magukat. Továbbra is szükség van emberekre, akik megépítik, programozzák és karbantartják azokat. Az embereknek nincs okuk arra, hogy a kezükben tartsák a fejüket.