Az akkor még prosperáló családi vállalkozások és kkv-k az utóbbi pár évben tömegesen mennek csődbe, a tulajdonosok próbálják eladni cégeiket, a még működő vállalkozások azt keresik, mit tudnának szolgáltatásaikon, működésükön még kurtítani, hogy a betegeket továbbra is kiszolgálhassák az elvárható minőségű termékekkel. A lényeg az elvárható minőség, vagy inkább fogalmazzunk úgy, az a minőség, ami a beteg rehabilitálását igazolhatóan elősegíti, és amire az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) eredetileg szerződött a terméket importáló vagy gyártó céggel.

A probléma ott kezdődik, hogy az OEP a 2006-ban életbe léptetett törvény alapján a legolcsóbb árú terméket fogadja be a támogatásba (sőt biztat az olcsóbb árszintre) úgy, hogy azt a termékcsoportot, ahova befogadja, 1999 óta nem vizsgálták át. Nincsenek a termékféleséget egyértelműen beazonosító protokollok. Nincs kimondva, hogy a rehabilitációs célt szolgáló eszköznek milyennek kell lennie! Így rengeteg lehetőség van arra, hogy igazából silány minőségű, a rehabilitációs célkitűzést nem támogató eszköz kerüljön be a rendszerbe, igaz, egyre olcsóbban. Mindig van ugyanis olyan „vállalkozó”, aki a gyors nyereségszerzés reményében nagyon olcsón felvásárol külföldi termékeket, és azokat megpróbálja forgalomba hozni akár itthoni nagykereskedőkön keresztül, akár – hosszabb távra tervezve – befogadtatni a tb-támogatásba. Ezek az eszközök természetesen már nem olyan anyagból és minőségben készülnek, mint amit a tb és a betegek 10 éve megismertek. Nem is tartanak addig. De így-úgy, állapotváltozásra hivatkozva fel lehet újra írattatni.

A jelenlegi rendszert az alábbiak mentén kell újragondolni

A befogadási mechanizmus egyszerűsítése (leválasztása a gyógyszerekéről), a szükséges termékprotokollok kidolgozása és használatuk központilag kötelező előírása, a termékminőség utánkövetésének megteremtése, illetve a minőségi termékek befogadását lehetővé tevő infláció-, illetve árfolyamkövető tb-támogatás.

A gyógyászati segédeszközök 27 százalékos áfájának csökkentése az 50 százaléknál nem magasabb támogatottságú gyse-k tekintetében 18, a fennmaradó többi eszközre 5 százalékos áfakulcsra. Ezzel mintegy 3 milliárd forint forrás szabadítható fel a tb kasszájában. A promóciós jogszabályok megalkotása, a jelenlegi törvény elválasztása a gyógyszerekétől. A megbízható, betegnek szóló termékismertetés jogi tiltása feloldandó, ha ez akadálya a korszerű eszközválasztásnak.

A fix tb-támogatás összegéig a közgyógyigazolvánnyal rendelkező beteg szabadon választhat a számára szükséges termékek közül. Biztosítani kell, hogy a közgyógyra csak a minimum 5 százalék piaci részesedést elérő eszközöket lehessen felírni. Amennyiben a fixesítés alapjául szolgáló eszköz(ök)nél magasabb árfekvésűt választ, akkor a kiadható mennyiség a többletköltség arányában csökkentendő.   

A jelenleg bonyolult és túlszabályozott finanszírozási rendszer átláthatóbbá, egyszerűbbé tétele, üzleti alapon működő kölcsönzési rendszer kialakítása.

Nem sok időnk van erre, de egy év alatt megvalósítható. Így 2014-re már egy olyan rendszer alakítható ki, amely biztosítja a magyar mikrovállalkozások és kkv-k túlélését, a betegellátás színvonalának stabilizálódását, és az OEP gyse-kasszájának tervezhetőségét.Nézzük meg, milyen hatásai vannak ennek a folyamatnak!

Egyrészről természetesen többletkiadást generál az OEP-nek, de nemcsak azért, mert a rossz minőségű eszközök javítása az elkülönített pénztári keretet 100 százalékosan kihasználja, hanem azért is, mert a kihordási időn belül esetlegesen új terméket kell az OEP-nek megfinanszíroznia a tönkremenő helyett. Másrészről rengeteg energiát (és pénzt) köt le az OEP-ellenőrzések végrehajtása, amelyek eredményessége pedig – az időtávlat miatt – kétséges.

A betegek részéről nem kétséges a probléma: a termék nem nyújtja az elvárt használati értéket, a beteg nem gyógyul meg, vagy csak sokkal lassabban. Hosszabb ideig van táppénzen, kiesik a munkából, kockáztatja az állását. A nyugdíjasok esetében az előbb leírtak arányosan vonatkoznak a hozzátartozókra.

A gyógyászati segédeszközök forgalmazásában tisztességesen gondolkodó, a szükséges minőségű termékeket forgalmazók tekintetében pedig az olcsó, rossz minőségű eszközök által „elvitt forgalom” hiányzik az árbevéte-
lükből, költségeik pedig – mint mindenkinek ma Magyarországon – növekednek, így csökken az eredményességük, és szépen tönkremennek. Maradnak azok, akik az olcsó termékeket adják. Ez, kivéve az olcsó cikkeket forgalmazókat, senkinek nem jó.

A jelenlegi tb-támogatási rendszer átvizsgálásával és rendbetételével jelentős összegeket lehetne megtakarítani és átcsoportosítani a jó, korszerű termékek támogatására. Ezzel gyakorlatilag minden stakeholder jól jár, hiszen az OEP kasszájában abszolút értékben is több pénz lesz. A gyenge minőségű eszközök delistázásával a jó minőségűeket forgalmazók árbevétele nő, továbbra is életben maradnak, munkát adnak több száz alkalmazottnak. A betegek rehabilitációja gyorsul, kevesebb ráfigyelést igényelnek. Ez a hozzátartozóknak is tehermentesítést jelent, több idejük marad magukra, családjukra, munkájukra.                     


A szerző a Replant Cardo ügyvezető igazgatója