 |
– Az egységes bankunió kapcsán az Európai Központi Bankhoz kerülhetnek bizonyos felügyeleti feladatok. Milyen munkamegosztás várható?
– A részleteket és a pontos időzítést illetően esélylatolgatásba nem mennék bele, hiszen a döntés még nem született meg. Ami tény: az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozója idén júniusban felkérte a bizottságot, hogy szeptemberig álljon elő egy javaslattal a bankunió- ra. A javaslat megszületett, s az egyik legfontosabb, részletesen kidolgozott pillére szerint az eurózóna hitelintézeteiért vállalt felügyeleti felelősség a tagállamok hatóságaitól átkerülne az EKB-hoz.
– Mindez hogyan érinti az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot, azaz önöket?
– A javaslat elsősorban a nemzeti felügyeletektől csoportosítana át feladatokat a központi bankhoz, ugyanakkor a csomagban szó van a mi működésünket szabályozó európai rendelet módosításáról is. Az EBA feladata marad a pénzintézetekre vonatkozó technikai részletszabályok, rendeletek megalkotása, méghozzá mind a 27 tagországra vonatkozóan. Viszont a döntéshozatali rendszerünkben a bankuniós javaslat alapján változhatnak a szavazati arányok. A cél az, hogy az EBA döntéseinél kiegyensúlyozottan megjelenhessen az eurózónához tartozó és az azon kívüli tagországok véleménye. Lényeges következmény lehet továbbá, hogy a javaslat megpróbálja erősíteni a mi vitarendezési, mediátori szerepünket. Abban az esetben, ha a hitelintézetek felügyeletéről vita alakul ki a különböző nemzeti hatóságok között vagy ezek és az EKB között, akkor erősebb felhatalmazással segíthetünk a rendezésben.
– A felügyeletek mellett piaci szereplőkkel továbbra sem lennének kapcsolatban?
– Valamelyest ma is kapcsolatban állunk a bankokkal, csak éppen a nemzeti felügyeleti hatóságokon keresztül. Stressztesztet végeztünk, részt veszünk a nemzetközi pénzintézetek felügyeleti kollégiu- mainak munkájában, kockázatelemzéseket készítünk a bankokról, de nem felügyeljük azokat, s közvetlenül ezentúl sem tesszük.
– Miként szavaznak most a hatóságnál?
– Jelenleg az EBA-n belül minősített többségi szavazattal fogadjuk el az összes uniós hitelintézet működését szabályozó rendelettervezetek szövegét. Hasonlóan az Európai Tanácshoz, ez egy súlyozott szavazás, amely a tagállamok méretét is tükrözi.
– Egészen pontosan ki szavaz?
– Van egy irányító testületünk, amelyet a hatóság elnöke vezet, tagjai pedig a 27 uniós ország nemzeti felügyeletének a vezetői; ők szavaznak, és a voksuk a rendeletekre vonatkozó döntéseknél különböző súllyal esik latba.
 |
■ 44 éves közgazdász, diplomáját a Corvinus Egyetemen szerezte. Mesterképzésen az angol Sunderland Universityn vett részt, de tanult az amerikai George Washington Universityn is. Pályája kezdetén a Corvinus mellett oktatott a London Business Schoolon is.
■ Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál, vezette a CIB Bankot és az Allianz Bankot, majd egy évig, 2010 júniusáig, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke is volt. Tavaly március óta az Európai Bankfelügyeleti Hatóság főigazgatója.
■ Több társaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagsága mellett ő irányította a Magyar Telekom kényes ügyeit kivizsgáló auditbizottságot.
■ Elvált, gyermeke nincs, egyedül él. Szabadidejében olvas, utazik, s ahol teheti, hódol régi hobbijának, a könnyűbúvárkodásnak. Festményeket gyűjt, az utóbbi időben pedig rendszeresen látogatja a londoni színházakat.
– És a jövőben?
– A bankuniós javaslat arra figyel, hogy amennyiben az EKB felügyeli majd az eurózóna hitelintézeteit, és így képes lesz koordinálni ezen országok, illetve a bankunióhoz csatlakozó további tagállamok szavazatait, akkor ez a blokk ne tudja teljesen dominálni a döntéseket. Hiszen így nem érvényesülne a bankunión kívüli tagországok esetlegesen eltérő véleménye. Erre a helyzetre keresik most a megoldást.
– Valamilyen vétó lenne, vagy minősített többség?
– Ebbe nem mennék bele, mert tényleg most zajlanak ezek a tárgyalások, de többféle megoldási javaslat került az asztalra.
– Színes riportok tárgya, hogy melyik ország mit is akar ilyenkor. Fel tudják térképezni az érdekeket?
– Számos pontban nincs még megegyezés, ezért csak három fontosabb vitatott területet emelnék ki. Az egyik arról szól, hogy a hitelintézetek milyen körére terjedjen ki az egységes európai bankfelügyelet: csupán az eurózóna pénzügyi rendszere szempontjából jelentős nagybankok szűk körére vagy minden szereplőre? E kérdésben még az eurózónán belül is van vita. A második kérdés az időzítés. Az egyik álláspont szerint minél hamarabb szülessen meg a döntés, és kezdődjék meg a megvalósítás, mert fontos a hitelesség gyors helyreállítása. A másik oldal szerint viszont a sebességnél hangsúlyosabb a minőség. A harmadik dilemma a további tagállamok csatlakozási lehetősége. Egységes a vélemény, hogy ha akar, minden eurózónán kívüli tagállam csatlakozhasson a bankunióhoz, egyenlő feltételekkel. Ám utóbbiak pontos jogtechnikai kialakításán – amelyet nem szabad lebecsülni – még megy a diskurzus.
– Egyesek szerint a publikált vélemények mellett sok mögöttes érdek is lehet. Amikor például egy ország azt mondja, hogy legyen inkább minőségi, mint gyors az unió, akkor ténylegesen akár belpolitikai okai is lehetnek a halogatásnak.
– Természetesen ez igaz lehet, hiszen végső soron a tagállami szuverenitást is érintő politikai döntésről van szó, de ezen szempontok mérlegelésére én nem vállalkoznék.
– Egy eurózónán kívüli országnak mindebből talán az a legérdekesebb, hogy a központi betétbiztosítási garanciák miatt lehet-e majd intenzív tőkemozgás. Nem fenyeget például, hogy a végekről bemegy a pénz a központba, és tömegessé válik a fiókteleppé válás?
– Ha Közép- és Kelet-Európáról beszélünk, fontos kiemelni, hogy a nagy európai bankoknak e piacokon jelentős részesedésük van. Néhol szinte kizárólagos a pozíciójuk, máshol – és Magyarország ilyen – fontos hazai szereplő is labdába rúghat azért mellettük. Az európai pénzintézetek stabilizálódása, megerősödése mindenkinek érdeke. Ha az anyabank könnyebben jut forráshoz, az jó a régió országainak is. Ha pedig egy nem eurózónába tartozó tagállam csatlakozik a bankunióhoz, akkor a leendő európai szintű védőháló a nemzetközi pénzintézetek érdekeltségeire és a hazai szereplőkre egyaránt kiterjed, azonos feltételek mellett. Megjegyzendő viszont, hogy egy egységes betétbiztosítási rendszer létrehozása ma még csak a jövőre vonatkozó javaslatok között szerepel. Jelenleg a bankok egységes felügyeletének és esetleges európai szintű forrásokból történő feltőkésíthetőségének megteremtése zajlik.
– Minden hitelintézet megbízhatóbbá válik?
– Igen, a folyamat során megerősödhet a kontinens bankrendszere, és ez kedvező Magyarországnak is. Arra a kérdésre, hogy célszerű-e csatlakoznia egy eurózónán kívüli uniós országnak, vagy érdemes inkább őriznie a függetlenségét, ma még nincs egyértelmű válasz. Az ördög a részletekben lakozik, erről tehát majd a pontos kondíciók ismeretében lehet beszélni; jelenleg a feltételek megfelelő kialakítására érdemes koncentrálni. Az biztos, hogy a bankunió a résztvevők pénzügyi rendszere mögé európai védőhálót emel. Az esetleges banki válságok kezelésére, majd – a tervek szerint – a betétek biztosítására is közösségi szintű intézményrendszer jöhet létre. Így baj esetén nem csupán az adott tagállam erejére lehetne támaszkodni, hanem európai forrásokra is. Amennyiben ezt a hálót sikerül jól kialakítani, akkor biztosan érdemes lesz csatlakozni az eurózónán kívülről is.
– Erről ki dönt?
– A kormányok, a nemzeti parlamentek, hiszen ezek a döntések komolyan érintik a nemzeti szuverenitást.
– A versenyképesség talán fontosabb, mint a szuverenitás…
– Az európai bankrendszer része a globális pénzügyi szisztémának, tehát nemzetközi versenyben kell ellátnia gazdaságfinanszírozó feladatait. Fontos kérdés, hogy Európa – szintén globális versenyben részt vevő – reálgazdasági szereplői, illetve a lakosság miként és milyen feltételekkel juthatna forrásokhoz, s mennyire stabil pénzügyi rendszerbe fektethetik megtakarításaikat. Az erős gazdaság egyik alapja az erős európai bankrendszer. Ha utóbbi stabilizálódik, akkor ebben a tekintetben is érdemes majd szorosan kapcsolódni a közösséghez, vagyis belépni a bankunióba.
– És az egyes hitelintézetek hogyan lépnek majd? Inkább hazamennek, és a kockázatos piacokat csak fióktelepekkel szolgálják ki?
– Ez előfordulhat, ahogyan most is vannak mozgások, mert a pénzügyi szolgáltatások területén szélesek az európai szabadságjogok. Igen, a bankok dönthetnek úgy, hogy fióktelepként folytatják, az egyik helyről kivonulnak, s belépnek egy új ország piacára. Ilyen döntést azonban mindig a hosszabb távú feltételek mérlegelését követően lehet meghozni, most pedig ezek a bankunió vonatkozásában még nem ismertek. Azt se felejtsük el, hogy egy bank üzleti szerkezetváltása nagyon költséges, nem egyik pillanatról a másikra szokott történni.
– Nem szeretne esélyeket latolgatni, ezért igyekszem nem így kérdezni, de érdekelne, miként néz ki az Európai Bankfelügyeleti Hatóság szervezete a jövőben. Például a felügyeletek közötti új munkamegosztásban hogyan változik majd az emberi erőforrás oldal?
– Van egy növekedési tervünk, ami változatlan.
– Mire van növekedési terve az EBA-nak? A kiadott rendeletek számára?
– Nem, a rendeletek száma inkább adottság, a feladatainkból következik, ezt nem mi tervezzük. A létszámunkra gondoltam, hiszen a jelenlegi munkánkhoz is több emberre van szükség. Nagy kérdés, hogy az EKB milyen erőforrásokat kap a felügyeleti funkció ellátásához, de itt elsősorban a központi bank és a nemzeti felügyeletek közötti munkamegosztás a döntő. Mi nem számítunk éles versenyre az erőforrásokért, nem is érzékeljük ennek a jelét; folyamatos és nagyon jó a kapcsolatunk az EKB-val.
– Ez egy mellérendelt viszony lesz?
– Bankfelügyeleti minőségében az EKB az egész európai felügyeleti rendszer egyik szereplője lesz.
– Csak éppen szupersúllyal…
– Valóban igen nagy méretű felügyelet lesz, olyan, mint például a brit, de a rendeletalkotásban nem lesz kitüntetett szerepe.
– Akkor, gondolom, az ön személyes pozíciója sem változik.
– Nem. A működésünket szabályozó rendelet ugyan módosulhat, de egyéb változás nincs. Nekem konkrétan továbbra is egy változatlan, ötéves megbízásom van.