A bankok legalapvetőbb terméke a hitel. Vagyis, ha a bankok nem hiteleznek, azzal nem pusztán a vállalkozások, de ők maguk is rosszul járnak - ezt a fontos megállapítást többen is leszögezték november 22-én, a Figyelő vállalati hitelezéssel foglalkozó Hitelt érdemlően című konferenciáján, ugyanakkor sokan a vasárnapi zárva tartásról szóló viccet is idézték.

Ráfizetéses az üzletem - panaszkodik a boltos a barátjának. Akkor miből élsz? - kérdi a barát. Vasárnap zárva tartunk - hangzik a válasz abban a viccben. Sajnos a nem-hitelezés következményei végzetesek, a szűkös hitelkínálat nem pusztán a beruházásokat fékezi, hanem prosperáló vállalkozásokat is ellehetetleníthet. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára természetesen a bankokat érő bibiliai tíz csapás, az újabb és újabb kigazdálkodhatatlan adóterhek záporában nem lehetett optimista. Szerinte sajnos a magyar gazdaságban ma kevesen képesek 10 százalékos hitelkamatokat kitermelő beruházásokat eszközölni. Ez a kulcstényező egyszerre hat a hitelkínálat és a hitelkereslet ellenében, hiszen nem csak a bankok nézik meg, mire (nem) adnak pénzt, a vállalatok maguk sem folyamodnak olyan beruházási hitelhez, amely legjobb esetben is csak a banknak termel profitot, a cégnek nem.

DRÁGA HITEL, NEM-TELJESÍTŐ VÁLLALATOK
A vállalati oldal, így Futó Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke szerint nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő kamatmarzs magasabb terhet okoz az ügyfeleknek, ami rontja a portfolió minőségét és emiatt még magasabb kamatmarzsot igényel, s így még nehezebbé válik a hitelezés. Annyi bizonyos, hogy jócskán romlott a bankok vállalati hitelportfoliója. A nemfizető vállalati hitelek aránya 4,5 százalékponttal nőtt egy év alatt, 17,6 százalék volt 2012 júliusában - derül ki a PSZÁF legfrissebb, novemberben publikált kockázati jelentéséből.

PROAKTÍVAN
De mit tehet ebben a környezetben maga a vállalat? Mi az, amitől vonzóvá válhat a bank szemében? A bank a hiteldöntésekor két tényezőt mérlegel: a hozamot és a kockázatot. A hozamra a vállalatnak nincs befolyása, a kockázati megítélésére viszont lehet - vélte Árva Jenő, a PwC szakértője. A bankképes üzleti terv, amely egyszerű, átlátható, de nem buta, több forgatókönyvet tartalmaz, nagyban segítheti, hogy jó kondíciókkal kapjon hitelt a vállalat a tervezett beruházására. Fontos a cég átláthatósága, a mérlegtörténete, és egyre inkább felértékelődik a bank és az ügyfél közötti személyes kapcsolat. A hitelesség fogalmát emelte ki Huba Eörs, az IFUA Horváth & Partners ügyvezető partnere, ami az üzleti terv, és a cég eredmény-kimutatásainak hitelességén túl magának a menedzsmentnek a hitelessége is fontos tényezője a bank döntésének. „Szorosabb a gyeplő" - fogalmazott Hegedűs András, a Budmil pénzügyi igazgatója. Elmondta a válságot a hiteleik kondícióiban ők is megérezték: a többszörösére nőtt kamatmarzs, és a visszavágott hitelkeret jelezte a vállalatnak hogy a bankok a kiskereskedelmi szektort a magasabb kockázatúak közé sorolták át. A hitelkondíciók rosszabbodását annak ellenére el kellett szenvedniük, hogy a válságra a vállalat határozott, gyors reorganizációs lépésekkel - leépítések, boltbezárások - válaszolt. Megnőtt a bankok dokumentációs igénye is- mondta Borbély Gábor, a DLA Piper Horváth és Társai Ügyvédi Iroda partnere. A szakember a vállalkozóknak azt tanácsolta: a terjedelmes banki szerződéseket hátulról kezdjék el olvasni, általában ott találhatók a legfontosabb, a kondíciókra vonatkozó információk.
Borbély szerint növekedett a hitelek folyósításának az időigénye is, a projektfinanszírozás pedig lényegében leállt. Ezen aligha lehet csodálkozni annak fényében, hogy a PSZÁF legfrissebb kockázati jelentése szerint a vállalati hitelek között kiemelten problémásak a projekthitelek, ezek negyede 90 napon túl nem fizető - a gazdasági környezet nyilvánvalóan nem igazán kedvez mostanság a nagy összegű projekt beruházásoknak.

KERÜLŐ UTAK
Hitelszűke idején a vállalatok kereshetnek alternatív finanszírozási forrásokat is. Hasonlóan, az állam is gondolhatja azt, hogy kikerüli a bankrendszert. Az állam azzal, hogy csaknem 40 százalékos tulajdonrészt szerzett a Takarékbankban lényegében a bankrendszert kerülte meg. Hasonló kerülő út lehetne például a vállalati kötvénypiac megszervezése is. Európában ez a piac fellendülőben van, számos olyan cég dob piacra adósságleveleket, amelyről korábban nem is gondolták volna.. Kérdés persze, hogy Magyarországon az E-Star kötvényeivel kapcsolatos rémálom miatt rövid távon mennyi bizalom lenne ezekben az instrumentumokban. De, hogy rövid írásunkat egy jó hírrel zárjuk, a Jeremie-programokkal legalább a kockázati tőke piac minden szegmense kiépült, források vannak, a jó ötletek bízhatnak a források egyszerűbb elérésében.