Annak ellenére, hogy az izraeli miniszterelnök vezette Likud erős pozícióból vághat neki a politikai kampánynak, Netanjahura még számos kihívás vár az ellenzéki oldalról, legyen az az ultraortodox Shasz párt, a magát szociálpolitikai kérdések mentén újrafogalmazó Munkapárt, vagy az Ehud Olmert és Cipi Livni korábbi miniszterelnökök által legutóbb létrehozott centrista politikai erő. Ebben a környezetben Netanjahu számára előnyösebb, ha a politikai napirendet a biztonsági kérdések uralják és nem a gazdasági és szociális problémák. A tűzszünet gyors megkötése ennek ellenére számos előnnyel járhat a miniszterelnök számára. Levy arra próbál rámutatni hat pontban, hogy egy jövőbeli „győzelmi beszédben" milyen célokat ünnepelhetne a Netanjahu-kormányzat.

Elsőként, a Gilad Shalit izraeli katona elrablását megszervező főterrorista al-Dzsabari likvidálását hirdethetnék sikerrel. Másodszor, ez az eset elrettentésül szolgálna a Hamasz többi terroristája számára, tudván, hogy még Gázában sem sérthetetlenek. Harmadszor, büszkeségre adhat okot, hogy a hadműveletben jelentősen rombolták a Hamasz fegyverzetét, melynek hatótávolsága ezúttal Tel Avivig terjedt. Negyedszer, a nyugati hatalmak elismerték Izrael jogát az önvédelemre és ezzel szorosabban sorakoztak fel mögé, mint korábban. Ötödször, bebizonyosodott, hogy Izrael képes katonai akciókra szárazföldön és a tengeren, az arab forradalmak által destabilizált térségben is. Végül pedig, Izrael képes volt egyesíteni az őt támogató politikai erőket, elsősorban otthon, de a cionizmust támogató külföldi szereplők körében is.

Mindezek mellett visszavethetné a palesztin törekvéseket az ENSZ Közgyűlésében, emlékeztetné Iránt potenciális katonai erejére, és egy sikeres hadművelet megnövelné népszerűségét az előző gázai háborút (2008-2009) vezénylő Olmerttel és Livnivel szemben. Két kihívás azonban kétségtelenül veszélyezteti az izraeli sikert. Az első a konfliktus eszkalációja és időbeli elhúzódása, a második pedig, hogy a Hamasz győzelmi narratívája kerekedik felül. A gázai fegyveres szervezet ugyanis győzelemként hirdetheti, hogy sikerült elérniük a zsidó állam fővárosát, évtizedek óta először megnyerni arab barátai (elsősorban Egyiptom) támogatását, és bebizonyítani, hogy képes folytatni a harcot Izraellel szemben.

A konfliktus gyors befejezése a régió államainak is érdeke. Mohammed Murszi egyiptomi elnök az alkotmányos alapok megerősítésére törekszik. Rendbe kell tennie országa gazdaságát, mely csak így fogadhatja a külföldi befektetőket. A térség több állama számára, így a Hamasz-barát Katar és Törökország esetében is, az elsődleges cél a szíriai felkelők támogatása. A gyors tűzszünethez azonban szükséges nyomást gyakorolni Izraelre, melyet az arab államok egyedül az Egyesült Államokon keresztül képesek elérni.
Izrael számára hosszútávon lehetnek negatív következményei, ha a háborúból túlzottan megerősödve kerül ki. Erejének fenntartása így ugyanis a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok, támogatásán, az arab országok gyengeségén és belső feszültségein, az izraeli hadsereg felkészültségén és az ország gazdasági teljesítményén nyugodna. Ezt a bizonytalan alapot máris kikezdheti két tényező. A demokrácia terjedésével az arab világban egyre inkább középpontba kerül a palesztin kérdés, illetve Izrael folyamatosan veszít előnyéből a fegyverzettechnológia terén az arab országokkal szemben. Utóbbira éppen a Hamasz szolgáltatott bizonyítékot az elmúlt napokban.

Daniel Levy politológus, politikai tanácsadó, diplomata. A European Council of Foreign Relations Közel-Kelet és Észak Afrika programjának igazgatója, a New American Foundation és a The Century Foundation független közpolitikai elemzőintézetek munkatársa. Tagja volt az 1995-ös Oslo B egyezmény izraeli tárgyaló delegációjának. Ehud Barak kormányában (1999-2001) politikai szaktanácsadóként dolgozott.