Törökország számára a konfliktus fenyegetést és egyben lehetőséget is kínál. A török kormány kockázatot vállalt azzal, hogy nyíltan kiáll a felkelők oldalán. Menekültek tízezrei lépik át a határt Törökország felé. Vallási háború veszélye fenyeget a határ török oldalán is.

A regionális vezető pozíciókért küzdő Törökország nagyon könnyen szembe kerülhet a hasonló pozíciókért fellépő Iránnal, megnőtt Törökországban a kurd milíciák fenyegetése, ezt a szembenállást pedig Irán saját céljaira kihasználhatja. Törökország igen aktívan figyeli a térségben egyre erősödő Iszlám mozgalmak tevékenységét és az arab szekuláris államok szétesését.

A szekuláris önkényuralomból az átmenet nem lesz zavarmentes, Törökországnak minél jobban sikerül megtartani befolyását a pánarab mozgalmakban, annál jobban tudja kezelni szomszédjait és általában az arab országokat, képes versenyezni Iránnal a regionális pozíciók megőrzése érdekében, ugyanakkor fenntartja nyugati kapcsolatait is. Az arab országoknak jelenleg regionális támogatóra van szükségük a volt rendszer képviselőivel szemben úgy, hogy közben sakkban tartják Iránt is. Várhatóan a problémák azonban akkor fognak jelentkezni, ha az arab államokban további teret nyer a Muzulmán Testvériség sajátos pánarab iszlám eszméje, ami nem esik egybe Törökország érdekeivel.

Törökországnak tehát legalább három kihívást kell kezelnie: meg kell akadályoznia egy hatalmi vákuum kialakulását Szíriában, ugyanis az kurd szeparatista törekvéseket indukál, csökkentenie kell az iráni befolyást, ezzel együtt növelni a sajátot, végül el kell fogadtatnia magát regionális hatalomként. Törökország el akarja kerülni a rezsimváltozást Szíriában és ebben nincs egyedül. Nem akar rezsimváltozást a Szíriában befolyással rendelkező Irán és Oroszország, de a politikai átalakulást követelő Törökország, Egyesült Államok, Katar, Szaúd-Arábia és Franciaország sem, ugyanis az államgépezet szétzúzásával az ország még mélyebb polgárháborúba süllyedne. Egyetértés kezd kialakulni abban, hogy Aszadot eltávolítsák. Célként fogalmazódik meg, hogy egy Aszad nélküli rezsim tartsa fenn a párbeszédet az Egyesült Államokkal, Törökországgal, de Iránnal és Oroszországgal is. Aszad távozása sürgős lenne, mert az alavitákon belül elindult egy dezintegrációs folyamat és várható, hogy a jövőben saját túlélése érdekében egyre több vezető elhagyja az országot.

Törökországnak fontos célja közvetíteni az Egyesült Államok és Irán között. Az Egyesült Államok nem érdekelt egy Szíria elleni katonai fellépésben, viszont igen fontosnak tartja annak megakadályozását, hogy a szíriai vegyi fegyverek illetéktelen kezekbe kerüljenek. Ezt képes megfelelő hírszerzéssel és különleges erőkkel biztosítani. Az Egyesült Államoknak nem érdeke az sem, hogy katonai erővel lépjen fel az iráni atomprogram ellen. Úgy tűnik, hogy egy munkamegosztás jött létre Törökország és az Egyesült Államok között, amelynek értelmében Törökország aktívan vesz részt a szíriai folyamatok befolyásolásában, míg az Egyesült Államok szankciókkal gyengíti Iránt és erői felvonultatásával katonai elrettentést folytat a térségben. Az Egyesült Államok reményei szerint Iránt tárgyalásra lehet kényszeríteni, ami magában foglalja Szíriát és az iráni atomprogramot is. Az említett törekvéseket támasztják alá a török felső vezetés több tagjának iráni tárgyalásai, az iráni dúsított urán 20 százalékának uránoxiddá alakítása, valamint az iráni vezetés tárgyalási szándéka az ENSZ Atomenergia Ügynökség képviselőivel az atomprogram katonai vonatkozásairól.

A török közvetítési kísérlet egyenlőre nem jár sikerrel az orosz- amerikai vonalon. Az orosz repülőgép törökországi leszállítása miatt elhalasztották Putyin ankarai látogatását, az orosz vezetés pedig kivárja az amerikai választások eredményét. Oroszország számára Szíriánál fontosabb a ballisztikus rakéták elleni védelem problematikája, a NATO- Orosz csúcstalálkozó megtartása, de itt is késleltető tényező az amerikai választás. Oroszország számára tehát jelenleg nagyobb jelentőségű, hogy ki lesz amerikai tárgyalópartnere, mint a szír válság. Ennek egyértelmű következménye a szír válság elhúzódása.

A régió két fontos országa a szír válság szempontjából Izrael és Szaúd-Arábia. Izrael közvetlenül nem vesz részt a tárgyalásokban, de északi határainak biztonsága alapvető fontosságú gazdasági oldalról nézve is. Ezért főként fedett eszközökkel és módszerekkel igyekszik gyengíteni Iránt, ugyanakkor Oroszországgal is arra törekszik, hogy Irán elszigeteltsége növekedjen. Szaúd-Arábia regionális ellenfele, Irán gyengítése érdekében aktívan támogatja a szíriai ellenzéket. A szaúdi vezetés tisztában van az elhúzódó szír polgárháború regionális következményeivel, de nem szeretné, ha Szíria miatt közeledés történne az Egyesült Államok és Irán között, ami ártana a szaúdi-USA kapcsolatoknak.