Az angol nacionalizmus feléledésével párhuzamosan Skócia és Wales autonómia iránti igénye is egyre markánsabbá válik. A skótok és a walesiek úgy vélik - Gillespie szerint jogosan -, hogy az Egyesült Királyság jelenlegi szerkezetében a hatalom Londonban és az ország délkeleti területén összpontosul, a skótok és a walesiek pedig nem nézik jó szemmel, hogy a sorsukról a fejük felett döntenek Londonból.
Skóciában 2014-ben tartanak majd népszavazást az Egyesült Királyságból való kiválásról, és Gillespie úgy gondolja, még ha a referendum el is bukik, több hatalom kerül majd a skót és a walesi törvényhozás kezébe. A walesi első miniszter, Carwyn Jones azonban attól tart, Wales mindenképpen marginalizálódni fog a szavazást követően. Jones egy Cardiffban tartott brit-ír találkozón hívta fel a figyelmet arra, hogy az Unióból való kilépés katasztrofális mértékben vetné vissza a mezőgazdaság és a külföldi befektetések helyzetét Walesben, és alkotmányos gyűlés megrendezését javasolta, ahol a résztvevők közösen döntenének az Egyesült Királyság jövőjéről.
A közelmúltban a Munkáspárt több vezető politikusa igyekezett felhívni a figyelmet a szigetország külső és belső politikai viszonyai közti összefüggésekre, valamint a média szerepére, mely meghatározza az angolok Unióról alkotott véleményét. Amennyiben a britek nem ismerik fel ezeket a viszonyokat, az könnyedén egy széttöredezett, Európán kívüli országot eredményezhet.
Paul Gillespie író, újságíró, egyetemi tanár. A The Irish Times külpolitikai rovatát szerkesztette 2009-ig, az európai és a közel-keleti politika, a transzatlanti viszonyok és brit-ír kapcsolatok elismert szakértője Írországban.