Egyelőre annyit tudni - s azt is csak különböző szakmai pletykákból, illetve konferenciákon véletlenül (?) elejtett szavakból -, hogy 53 milliárd forinttal esetleg megemelik a 2013-as tervekben eredetileg szereplő, nettó (tehát gyógyszergyári befizetések nélkül értendő) 158 milliárd forintos gyógyszerkasszát. (A fenti összeghez további 10 milliárd forint társul a vérfaktorok központi beszerzésére.)
A még nyáron kalkulált, s a Széll Kálmán Terv 1.0 illetve 2.0 változatában szereplő megtakarítás mértékét hűen tükröző összeg növelésére állítólag azért kerülhet sor, mert az ágazat - vélhetően egyetlenként - példamutató módon hajtotta végre az SZKT-ben foglaltakat. Arról egyébként, hogy a fenti összegből bajosan tartható fenn a lakossági terhek növelése nélkül a jelenlegi gyógyszertámogatási rendszer, vélhetően sejtettek valamit a 2013-as költségvetési törvény tervezetének megfogalmazói is, akik nyitottak egy kiskaput, mondván: a vérfaktorok külön finanszírozásának példájaként létre lehet hozni a nagyértékű gyógyszerek finanszírozására egy, a gyógyszerkasszát nem terhelő előirányzatot. Vagyis egy gyógyszerkasszán túli kiskasszát. Úgy tűnik azonban, hogy a törvényhozók nem ezt a megoldást választják, hanem a kassza előirányzatát igyekeznek növelni. Más kérdés, hogy ilyen irányú hivatalos indítvány nem lelhető fel a nyáron „kőbe vésett" költségvetési terv jelenlegi bizottsági tárgyalásai során.
Az viszont bizakodásra adhat okot, hogy az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottsága módosította az e-alap bevételi és kiadási előirányzatát, a nyári változathoz képest közel 61 milliárd forinttal megemelve azt. Ez utalhat esetleg a gyógyszerkassza növelésére, illetve az eredeti tervekben még nem szereplő, időközben azonban a patikusoknak ígért szolgáltatási díj fedezetének előteremtésére. Ez utóbbira 4,5 milliárd forintot fordítanának egyes képviselők, mégpedig az összevont szakellátási kassza terhére, az ezzel kapcsolatos javaslatokat azonban végül nem sikerült elfogadtatni, miközben az ágazatban immár mindenki kész tényként kezeli a szolgáltatási díj bevezetését. Mi több, a meg nem erősített információk már nem is 4,5, hanem közel 10 milliárd forintról szólnak. Reálisnak azonban az előbbi összeg tűnik, ami ráadásul kényelmesen „elfér" - tekintettel a 61 milliárdra - a gyógyszerkassza növekménye mellett.
Hosszan húzódik a gyógyszergyári kutatás-fejlesztési költségek leírhatóságának rendezése is, bár ennek eddig már többször nekifutottak a képviselők. A gondot itt az okozza, hogy az eredeti javaslat csupán egy adott évre rendezné a vállalatok e kiadásának leírhatóságát, míg a cégek - érthető módon - olyan előterjesztést szeretnének látni, amely konkrét időpont megjelölése helyett hosszabb távra rendezné a K+F kompenzálásának ügyét. Úgy tűnik, most szerepel egy ilyen indítvány az országgyűlés egészségügyi bizottságának asztalán, egy-két héten belül talán pont kerül e nyár óta húzódó szakmai vita végére.
A K+F más szempontból is érdekes. A különböző ígérvények arról szóltak, hogy a kutatás-fejlesztés meghatározott részének jóváírása az e- alapból, de nem a gyógyszerkasszából történik majd. A kérdés azért is rendkívül fontos, mert nem csekély összegről, 10 milliárd forintról van szó. A bruttó - tehát a gyártói befizetéseket is magában foglaló - ártámogatási keret mellett egyetlen másik tétel, az összevont szakellátási kassza jöhet szóba, amiből már így is csipkedtek le milliárdokat.
A jövő évi költségvetési terv, illetve a különböző országgyűlési szakbizottságokban ahhoz benyújtott, az e-alapot érintő módosító javaslatok egyelőre nem kerültek az egészségügyi bizottság asztalára, arról mindezidáig a számvevőszéki és költségvetési bizottságban esett csak szó. Az itt tárgyalt és elfogadott előterjesztésekből egyelőre az derül ki, hogy 8,4 milliárddal megkurtítanák az összevont szakellátási kassza eredetileg tervezett 673,6 milliárdos összegét. A pénzt a háziorvosi-, a védőnői illetve a fogászati kassza növelésére fordítanák, mondván finanszírozásuk idei, 14 százalékos emelésének 2013-as fedezetét adná a 8,4 milliárd.
Az már korábban kiderült, hogy a munkaadói egészségbiztosítási járulékot is magában foglaló szociális hozzájárulási adóból jövőre egy fillér sem jut az e-alapba, annak ellenére, hogy a járulék adóvá alakításakor még arról volt szó, hogy ennek meghatározott százalékát évről évre az egészségügy finanszírozására fordítják. Ez 162,5 milliárd forintos kiesést jelent, s további több száz milliárdot az az előterjesztés, amely jövőre a rokkantak és rehabilitáltak ellátásának fedezetére szánt pénzt - amelyet a nyugdíjbiztosítóból irányítottak át - is „eltüntetné" az e-alap bevételei közül.
A fenti tételek kivonása azt jelzi, a korábban sejtettnél alaposabban átrendezik az egészségbiztosítási alapot a parlamenti zárószavazás végére. Ezt mutatja egyébként az is, hogy az említett közel 61 milliárdos növekmény mellett nagyobb változást eddig nem eszközöltek az alap bevételi és kiadási oldalán, mint ahogy mindmáig változatlan a várható hiány mértéke is, 25,6 milliárd forint.
Horváth Judit